80347. lajstromszámú szabadalom • Galvanikus primérelem állandó elektrolyttal

hozzávezetése re szolgáló mechanikai eszközök és hasonlók nélkül, mivel az ilyenek létesítése és üzemköltségei az egyes elemek által fejlesztett aránylag csekély áramhoz képest túl nagyok volnának. Hogy a képződő fémliydroxydok regenerálása, vagy újbóli fölhasználása a találmány szerint szándékolt jelentős szerepet játszhassa, az elemet aránylag nagy árammennyiségek termelésére kell alkalmasan szerkeszteni. Habár a fent leírt mellékes berendezések, vagy eljárások kémiai és fizikai szempontból az elemre nézve rendkívül fontosak, alapos gyakorlati kísérletek azt mutatták, hogy az elemet ezen célból sajátosan kell elrendezni, még külső szerkezete szempontjából is. Az 1. ábrában feltüntetett elrendezés ezen szempontból, mint már említettük, kevéssé célszerű. A gyakorlatban célszerűbbnek bizonyult az 1. ábra szerinti likacsos szénlemezt elektromosan vezető, célszerűen likacsos szénből álló darabokhói alkotott elektródával helyettesíteni, mely darabok jó kontaktus elérésére kellő nyomás alá helyezendők. Továbbá célszerűbbnek bizonyult az elemedény fenekére helyezett fémlemez helyett függőleges, megfelelő módon egymással vezető összeköttetésbe helyezett párhuzamos szalagokból álló fémelektródát használni. Továbbá az elektrolyt el párolgásának csökkentésére és ennélfogva kivirágzó sók képződésének meggátlására az elemet, vagy legalább ennek legnagyobbrészét alkalmas likacsos anyaggal kell lefödni, amely az elektrolyt elpárolgásának gátlása mellett a légköri ozygént szabadon keresztülbocsájtja. A 2. ábra és 3. ábra mutatja a gyakorlati követelményeknek megfelelő elemet függőleges hosszmetszetben, ill. függőleges keresztmetszetben. Az elemet tartalmazó (Y) edény célszerűen derégszögű-négy szögalakú és a magasságához képest aránylag nagy alappal szerkesztendő. Az edény fából, agyagból, vízhatatlaimá telített cementből vagy fémlemezből, pl. vaslemezből, avagy más alkalmas anyagokból készíthető, illetve ily anyagok kombinációjából szerkeszthető. A jelen esetben feltételezzük, hogy az edény fából áll, amelyet az elektrolyt felszívódásának és az ezzel kapcsolatos sókivirágzásnak meggátlására belül vagy kívül is alkalmas anyaggal, pl. parafinnal itatunk, vagy alkalmas bevonattal, pl. festékmázolással látunk el, vagy pedig az edényt a szükséges helyeken alkalmas fémből, pl. vasból álló lemezzel bur_ kolhatjuk. Az edény hosszoldalai felül és belül bevágásokkal vannak ellátva (3. ábra) melyekre a derékszögű négyszögalakú 1 keretet helyezzük, felső oldalkiszögellései révén. Ezen keret ugyanazon anyagból állhat, mint az (y) edény. Célszerűen fából áll, amelyet ez esetben nem kell külön kezelni. Az 1 keret alsó részébe vékony (s) falécek vannak beeresztve, melyek célszerűen sűrűn egymás mellé vannak fektetve, úgy hogy rácsot alkotnak. Ezen rácsot, bár ez kevésbé előnyös, lyukgatott, vagy likacsos lemezekkel, pl.' réz- vagy egyéb fémhálóval lyukgatott ebonitcsillám-, vagy falemezekkel, vagy indifferens fémből, aszbesztből, vagy cellulózából álló lemezekkel és végűi háncs vagy egyéb rostanyagból készült hálókkal helyettesíthetjük. Iizen rácson elektromosan vezető (K) széndarabokból álló réteg nyugszik, mely darabok nagyságát úgy választjuk, hogy ne hullhassanak át a rács nyílásain. Ezen, nagyobb széndarabokból képezett réteg fölé célszerűen kisebb széndarabokból álló réteget helyezhetünk, mely apróbb, sörétnagyságú szemekből áll. A széndarabok tetszőleges, elektromosan vezető szénből, pl. az ismert módon előállított elektródaszénből, vagy grafitból, vagy végűi gázszénből. sőt célszerűen kiválasztott, elektromosanvezető kokszból állhatnak. Azonban a felül fekvő kisebb szemekből álló réteget célszerűen jól vezető, még pedig előnyösen likacsos elektroszénből készítjük. Ajánlatos a széndarabokat a keretbe való helyezésük előtt alkalmas, pl. a fent leírt összetételű elektrolyttal itatni. A széndarabokból álló rétegre egyenle-