80347. lajstromszámú szabadalom • Galvanikus primérelem állandó elektrolyttal
tes vastagságú rézoxydréleget, vagy a fent említett hasonló hatású anyagok egyikének rétegét hintjük, mely a depolarizációt a légköri oxygén felhasználásával hatásosan közvetítheti. Rézoxyd, vagy finoman elosztott réz esetén cm5 -ként mintegy 2 g-ot kell használni. A szénszemekből álló rétegen elektromosan vezető szénből, vagy grafitból álló (0) tárcsák, vagy rudak nyugszanak bizonyos távolságokban. Ezen tárcsáknak is bizonyos likacsossággal kell birniok és célszerűen párhuzamosan helyeztetnek el az elemedény homlokfalaival. Az (I) keret első részébe a (b) vasszalagok vannak fektetve, amelyek csavarokkal rögzíttetnek és célszerűen nikkel, vagy más alkalmas fémbevonattal vannak ellátva. Ezen szalagok is az elemedény hom-Iokohlalaival párhúzamosan fekszenek. A vasszalagok alsó oldalára rugamas fémből, pl. acélból, vagy sárgarézből álló (1°) rugók vannak forrasztva, vagy szegecselve. Ezen rugalmas nyúlványok úgy vannak elrendezve, hogy a vasszalagoknak a keretbe való becsavarásakor nagy felületekkel feküdjenek a fentemlített (C) szénlemezekere, vagy rudakra, úgy hogy jó kontaktust létesítenek. Ezáltal a széndarabokra kifejtett nyomás a széndarabok között is jó kontaktust hoz létre. Az (F) rugók az érintkezési helyen célszerűen ezüst-, vagy más alkalmas fémbevonattal, vagy ezen fémekből álló felforrasztott vékony lemezekkel vannak ellátva. A vasszalagok (10 réz-, vas-, aluminiumvagy más alkalmas fémdrótok, vagy szalagok révén vannak egymással összekötve, melyeknek hosszabbításai (3. ábra) az elemből kinyúlnak és a pozitív sarkot képezik. Az elemedény hosszfalainak belső oldalán fölül aránylag sekély bevágások vannak alkalmazva, amelyekbe cészerűen derékszögű négyszög keresztmetszetű fából, vagy egyéb hasonló hatású szigetelőanyagból álló (u) rudak vannak fektetve. Ezen rudakból álló alzatra likacsos fedőanyag, pl. likacsos lemezpapiros, eelluloza-, vagy aszbesztlemez, vagy likacsos fából álló vékony lemezek vannak fektetve. Kitűnt, hogy ezen likacsos fedőréteg hatásosan gátolja az elpárolgást és a sókivirágzást, azonban a légköri oxygén szabad hozzájárulását és depolarizáló hatást észrevehetően nem csökkenti. A likacsos fedőréteg a 2. és 3. ábra szerint úgy van kiképezve, hogy főképen a kereten belül fekvő szénrétegen gátolja a párolgást azonban úgyis elrendezhető, hogy a kereten kívül lévő elektroíytet, vagyis az egész elemet takarja, mely esetben a fedőrétegen kivágásokat kell alkalmazni, a vezetődrótok keresztülbocsátására, továbbá a később leírt rázókésziilék és az elem töltésére és kiürítésére szolgáló készülékek átbocsátására. Tegyük föl, hogy a pozitív elektróda cinkből áll, amely célszerűen amalgamálva van. A függőlegesen elhelyezett (Z) cinklemezek célszerűen 1.5—2.5 mm. vastagok és két végükön nyílásokkal vannak . ellátva, amelyeken a vasból, vagy más alkalmas fémből álló (r) rudak vannak keresztül vezetve (3. ábra). A 4—6. ábra ezen cinkleniezek (szalagok vagy lécek) célszerű összeállításának példáját mutatja a szükséges segédszerkezetekkel együtt. 4. ábra a cinkelektródarendszer vízszintes metszete, 5. ábra pedig a végigmenő fémrudakon átvett függőleges metszet. Az (r) fém rudakra fűzött (Z) cink szalagokat rugalmas fémből, pl. acélból vagy Sárgarézből álló (a) drótspirálisok tartják egymástól egyenlő távolságban. Az (r) rudak végeiken csavar menettel vannak ellátva, melyekre a célszerűen vas ból álló (in) anyák vannak csavarva. A két legszélsőbb cinkszalag helyett vastagabb és más alkalmas fémből, pl. vasból álló szalagok vannak alkalmazva, amelyek az elektrolytban a cinkkel szemben indifferensek. A csavaranyák megszorításakor az (s) spirálrúgók összeszoríttatnak, úgy hogy a cinkszalagok és a rúgók, illetve a vasszalagok között valamint a további részek között jó kontaktus jött létre. Az összes vasrészeket a lehető legjobb kontak.
