80347. lajstromszámú szabadalom • Galvanikus primérelem állandó elektrolyttal
A negatív sarkelektrodán (cinken) cinkkloridréteg keletkezik, míg a pozitív sarkelektroda közelében nátriuinliydorxydjéteg gyűlik össze, mely fokozatosan kitölti a szénlemez likacsait. A diffúzió folytán azonban a cinkklorid ós a nátriumhydroxyd az egész elektrolytra szétterjed, mire ezen anyagok összetalálkozásako.r a következő reakció megy végbe: ZnCls +2NaOH Zn(0H)*+2NaCl Az árainfejlesztésnél redukált, finoman elosztott réz, amely egyrészről állandóan a likacsos szénlemezzel és így az elektro-Ivttal is, másrészről pedig a levegővel is érintkezik, mohón vesz föl oxigént, mire a fent leírt reakció, mely az áramot szolgáltatja újból folytatódhatik. Amint a fent leírt reakcióból kitűnik, az elekrolyt összetételét nem változtatja, ,úgy hogy azt nem kell megújítani, tehát ennek költségei elmaradnak. Magától értetődik, hogy az elektrolyt mennyisége is állandó marad. Az említett reakcióból továbbá kitűnik, hogy a fémcink oldhatatlan einkoxyddá válik, mely nehéz csapadék alakjában gyűlik össze a cinklemezen. A végeredmény tehát, hogy a cinklemez áramfejlesztés közben fokozatosan oxydálódik és cinkoxydhydráttá alakúi. A cinklemezre rakodó hydroxydréteget a folyadék lebocsátása útán könnyen felszedhetjük, mire az elfogyott cinklemez helyébe újat helyezhetünk. Az eltávolított cinkhydroxydot, vagy mint ilyet használhatjuk föl különböző célokra, vagy pedig magas kereskedelmi értékű cinkvegyületekre, pl. a festék gyanánt használható oxydra, szulfátra, vagy kloridra dolgozhatjuk föl amelyekben a cink lényegesen nagyobb kereskedelmi értékű, mint fémes állapotban. Ezáltal a cink költségei is kiegyenlíttetnek. Azonban elektromos, vagy egyéb kemencékben a hydroxydból a cinket szénnel redukálhatjuk, mire a redukált cinket ismét fölhasználhatjuk az elemben. Az ily oxydáció, ezután pedig szénnel való redukvegyi körfolyamban (az elemben való ció) a szén hőenergiája közvetve elektromossággá a 1 a k í t tat i k. Végül a hydroxydból a cinket elektrolytikusan is redukálhatjuk, ha erre elég olcsó árain áll rendelkezésre. Ezen esetben a potenciális vegyi energiának a cinliydroxydból a fémes cinkre való emelése ós fordított irányban való csökkentése elvileg akuumulátort képvisel. Mivel végül a depolarizációt a légköri levegő oxygénje folytonosan végzi, úgy ennek költségei is elesnek. A desoxydáció és légköri levegővel való oxydáció teljesen' folytonos és változatlan. Mindhárom elhasználódó anyagnak költségeit a találmány szerint teljesen megszüntetjük, vagy legalább a minimumra redukáljuk. Ami továbbá a telep gondozásának és fentartásának költségeit illeti, úgy ezeket az állandó elektrolyt alkalmazása és a légköri levegőnek depolarizátor gyanánt való szereplése következtében szintén minimumra redukáljuk és lényegileg a cinkelektróda megújításával és a cinkhydrát eltávolításával járó munkára szorítkoznak. Állandó elektrolyt készítésére azonban más fémeket is használhatunk a cink helyett, vagy más elektrolyteket,, mint a konyhasót. A fenti egyenletekből kitűnik, hogy a szándékolt hatás eléréséhez a következő feltételekre van szükség: 1. az elektrolyt savgyökének az elem fémjével oldható sót kell alkotnia. 2. Az elektrolyt pozitív gyökének hydroxydja kell, hogy vízben oldható legyen. 3. Az 1. alatti fémsóból a 2. alatti liydroxydnak oldhatatlan fémhydroxydot kell lecsapnia. Kitűnik ebből, hogy ha cink szolgál az elem fémje gyanánt, az elektrolyt kálium, vagy nátrium bármely oly oldható sójából állhat, amelynek savgyöke cinkkel vízben oldható sót alkot, pl. szulfátot, kloridot. nitrátot, stb.. mivel az említett alkálifémek hydroxydjái vízben oldhatók és n cinksókból az elektrolytban oldhatatlan cinkhydroxydot csapják le. Ellenben
