80138. lajstromszámú szabadalom • Légcsatorna körül tartányban felrétegezett fűrészporral és máseffélével fűtött kályha

része alkothatja, amelyet nem foglaltunk le az ajtó számára. Továbbá akként is eljárhatunk, hogy — és pedig célszerűen az említett kamrához való csatlakozással — a kályha elvezető csövét melegítő vagy fűtőkamra gyanánt, vagyis kettősfalúan képezzük ki. Ekkor az égéstermékek a melegítőkamra által körülzárt teret ájtjárják és ily módon a bezárt test felhevítését pl. víznek felmelegítését eszközlik. Minthogy különösen a fűrészpor az elégés alkalmával csak egészen csekély maradékot hagy vissza és nem okoz pernyét, az elvezető csövet csőnyaláb gyanánt is kiképezhetjük és ilymódon a fűtőgázoknak jobb kihasználását érhetjük el. Az ajtó elrendezése lehetővé teszi továbbá azt, hogy a kályhát egy kandalló vagy cserépkályha középrésze gyanánt képezzük ki, mely kandalló vagy kályha huzamcsatornáin az égéstermékeket vezetjük át. Ez az elrendezés különösen sarokkandallók céljaira mutatkozik alkal-. masnak. A találmány továbbá azt a célt tűzte ki, hogy az említett szerkezetű kivehető betéttel ellátott kályhát különösen főzési célokra tegye alkalmassá. Ezt a feladatot akként oldjuk meg, hogy a kályha felső részét tartállyá bővítjük ki, mely egyúttal a fűtőgázok elvezető része gyanánt szolgál és amelynek felső oldalát főzőlemez gyanánt képezzük ki. Minthogy a hőkisugárzás a tartály belsejéből természetesen nemcsak felfelé, hanem lefelé is történik, adott esetben a tartályhoz lefelé csatlakozóan oly teret is alkalmazhatunk, mely melegítési célokra, tehát akár melegítőszekrény, akár pedig vízkamra gyanánt külön van kiképezve. Emellett ez a tér adott esetben közvetlenül csatlakozhatik a tüzelőanyagot tartalmazó betéthez. Ebben az esetben tehát a kályha köpenye az említett helyen megfelelő kivágással, illetve bővítéssel van ellátva. A betét alkalmazása továbbá a fűtőgázoknak igen célszerű kihasználását teszi lehetővé. Ezt a találmány szerint azzal érjük el. hogy a beitét és a kályhafal közötti közbenső térből füstelvezető csatornát akként ágaztatunk ki, hogy az utóbbiba a fűtőgázak az egész említett közbenső téren való átvonulás után jutnak. Itt a fűtőgázok akként vezettetnek, hogy azok v. közbenső teret egyszer felülről lefelé haladó irányban és azután az ellenkező irányban járják át és végül elvezettetnek. Ezen célból a betét és a kályhafal közötti közbenső tér pl. a hosszirányban, a kályha alsó végén egy átbocsátó nyílás meghagyása melleit, két félre van osztva. A felszálló fűtőgázokat a kályha felső részétől magának a tüzelőanyagot tartalmazó betétnek széle zárja el. A köpeny és a betét között, célszerűen a megosztási helyen oly külön vezetés van, hogy a közbenső tér két részének egymás elleni elegendő eltömítését és azonkívül a köpenynek a betéthez viszonyított meghatározott helyzetét érjük el. A találmány szerint alkalmazott fent említett füstelvezető csatornán kívül még az egyébként szokásos, a kályha felső részéből kivezető csatornát is alkalmazhatjuk. Az utóbbit előnyösen a kályha begyújtása alkalmával kinyitjuk és elegendő lángképződés elérése után elzárjuk. A mellékelt rajzok 1—7. ábráin a fentiekben kifejtett találmányi alapgondolatnak megfelelő, különböző foganatosítási példák vannak feltüntetve. Az 1. ábra egy szobafűtő kályha egyik foganatosítani alakjának hosszmetszete. A 2. és 3. ábrák a találmány értelmében kiképezett fürdőkályhát hossz- illetve harántmetszetben mutatnak. A 4. ábra oly foganatosítási alak hosszmetszete, melynél a kályha eserépkályhával van összeépítve. Az ö. ábra a kályhának főzőtűzhelv gyanánt kiképezett foganatosítási alakját mutatja. A 6. és 7. ábrákon oly foganatosítási alak látható, hosszmetszetben és harántmetszetben (a 6. ábra I—I vonala szerinti metszetben), amelynél a fűtőgázok a tüzelőanyagot tartalmazó betét és a külső köpeny közötti közbenső teret átjárják. Az 1, ábra szerint a külső hengeraiakú