80138. lajstromszámú szabadalom • Légcsatorna körül tartányban felrétegezett fűrészporral és máseffélével fűtött kályha
— H — (1) köpeny beisejeben az ugyancsak hengerailakú (2) betét foglal helyet, mely a köpennyel összekötött (3) fenéklemezre fekszik fel és felső szélén a kályha felső részét alkotó (4) süveg fenekéhez szorul, úgy hogy a belső betéttartály és a köpeny között lévő légtér három irányban el van zárva. Ebben a köpenyben kifelé vezető (5) nyílások vannak alkalmazva, amelyeken át a hideg levegő alul beáramlik, a belső tartály mentén végigvonul és feliil felhevített állapotban ismét kiáramlik. A betét, fenekében, a (7) magrész tartására szolgáló (6) nyílással van ellátva, mely egy második, a (3) fenéklemezben lévő (8) nyílást fed. A fenéklemez alatt a (9) szekrény van eltolhatóan elrendezve, mely mellső falának túlnyúló széleivel, a szekrény teljesen betolt állapotban, a kályha falához szorul ós ezzel a kályha belsejéhez való léghozzávezetést elzárja. A szekrénynek kb. félmagasságában (10) rostélyrudak vannak elrendezve, amelyekre a kályha üzembehelyezéséhez szükséges tüzelőanyagot helyezhetjük. A rostélyr rudak alatt lévő tér hamúfogó tér gyanánt szolgál. A 2. és 3. ábrák esetén a köpeny kb. palástjának fele részében a kétszárnyú (11) ajtóból áll, mely kifelé nyílik és ekkor a betétet az eltávolításra szabaddá teszi. A köpony liátsó része (12) vízkamra gyanánt vau kiképezve, mely egy másik, a kályhának felfelé való meghosszabbítását alkotó (13) vízkamrával közlekedik. Az utóbbi keítŐ3 üreges henger gyanánt van kiképezve, amelynek (14) ürege az égési gázok elvezető csöve gyanánt szolgál és amelynek felső végéhez a kéménybe vezető (15) füstcső csatlakozik. A vízkamrák a (16) vízbeboesátó, illetve a (17) vízkibocsátó csővel vannak ellátva. A 4. ábra szerint a kályha a (18) cserépkályhának középrésze gyanánt van akként' elrendezve, hogy az előbb ismertetett ajtó kinyitása után a betét kivehető. A külső 'kályha tehát a eserépkályhával szilárdan vau összekötve. A kSJyha elvezető csöve » cserép kályhába beépített, szokásos (19) huzamcsatornákba vezet, amelyeken át a füstgázok a kéményhez vezető (20) csőbe jutnak. Sarokkandallóba való beépítés esetén a huzamcsatornákat célszerűen oldalt szimmetrikusan rendezzük el. Az 5. ábra esetén az 1. ábrához hasonlóan ismét azt tételeztük fel, hogy az égési anyagot tartalmazó betét felfelé kivehetően van a hengeralakú kályhában elrendezve. Ezen kályha felső része a találmány szerint domináló hosszmérettel biró (21) lapostartály gyanánt van kiképezve. A fűtőgázok ezt a tartályt egész hosszában átjárják és annak ellenkező végén a (22) elvezető cső útján a kéménybe tódulnak. A tartály felső (23) elzáró fala főzőlemez gyanánt van kiképezve és a kályhával koaxiálisan a nagyobb (24) főzőnyílással van ellátva, amelyen át a kályhabetét kezelhető. Ezen főzőnyíláson még két kisebb (25, 26) főzőnyílás van alkalmazva, amelyek alatt a fűtőgázok végigvonulnak. Az egész tűzhely biztos állékonyságát a (27) támasztólábazat segélyével érjük el, mely a kályhához képest a (28) támrúd segélyével van merevítve. A tartály alatt ennek melegítő hatása alatt álló külön melegítőszekrényt [vagy máseffélét alkalmazhatunk, mely adott esetben a kályhaköpenynek egy kivágásán át egészen az égési anyagot tartalmazó betétig ér. A tartály oldalfalán továbbá to-Jókákat vagy máseffóléket alkalmazhatunk, amelyek segélyével a tűznek bizonyos fojtását érhetjük el. A 6. és 7. ábrák szerűit a kályha alsó része, éppen úgy, mint az 1. ábra esetén, felfelé a (3) lemez segélyével van elzárva, amelyre a (2) betét nehezedik; a betét felső részére, kerületének felerészéig kiterjedően a (29) szögvasgyűrű van felerősítve, mely a kályha középrészének és fejrészének találkozásánál létesített (30) fokra fekszik fel. A gyűrű egy-egy (31) szárnyban folytatódik, amelyek a betét külső oldalán egymással diametrálisan szemben foglalnak helyet és a betét hossztengelyé
