80096. lajstromszámú szabadalom • Esőztetőberendezés szántóföldek öntözésére
Megjelent 1922. évi december hó 353-én. . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BTRÓSÁG. SZABADALMI LEIRAS 80096. szám. X'h. OSZTÁLY. Esőztető berendezés szántóföldek öntözésére. KRAUSE WALTER MAGÁNMÉRNÖK FRIESACKBAN (NÉMETORSZÁG). A bejelentés napja 1919 február hó 1-je. Elsőbbsége 1916 december hó 23-ika. A szántóföldeket újabban esőztetés útján öntözik. Az esőztetésnél a vizet magas nyomással egy helytálló törzsvezetéken, . egy helyét változtató mezei vezetéken és mozgékony közbenső vezetékeken keresztül vezetjük a voltaképeni esőztető készülékekbe. Az esőztető készülékek eddigelé kocsira szerelt cső- vagy tömlőrendszerből állottak, amelyek a vizet szilárdan vagy forgathatóan elrendezett fúvókákon szórják szét, úgy hogy az esőszerűen, finoman szétosztva esik le. Megjegyzendő, hogy az egyes fúvókák magasabbra helyezésével a nedvesí tett földterület nagyobbítása nem érhető el. Viszont a nedvesített földterületnek a víznyomás növelésével való nagyobbítása a berendezés gazdaságossága szempontjából korlátozandó. Az egyes fúvókák hatóköre az eddig ismeretes berendezésekben nem halad meg 40 m2 -t. Az esőszolgáltatás általában ne emelkedjék felül percenkint 1 ínm.-nyi csapadékmagasságon, s az egyszeri esőszolgáltatás legfeljebb 30 mm. legyen. Ezért a fúvókák helyét aránylag rövid időközökben változtanunk kell. A fúvókáknak ez a helyváltoztatása okozza az esőztetés főnehézséget és ez vezetett arra, hogy a fúvókás csöveket nagyobb számban egymással tömlők útján összekapcsolt kocsikon helyezzék el. Az ilyen esőz ^főberendezéseknek azonban számos hátrányuk vau, p. o. az egyes kocsik ós az összeállított kocsivonatok nagy súlya; külön e célra készített kocsi utak szükségessége; az előrehaladás időrabló és nehézkes volta külön berendezések, u. m. járópallók, kötéldobok, kötéldobos kocsik alkalmazása mellett; a kocsik csekély alkalmazkodási képessége az esőztetendő.szántóföld-területek nagyságához és alakjához; nagy üzemi és fentartási költségek stb . A találmány értelmében mindezeket a hátrányokat megszüntetjük avval, hogy a fúvókás csöveket nem szereljük kocsikra, hanem a mezei vezetékből páronkint jobbra-balra kiinduló, a mezei vezetéktől mért távolság arányában szűkülő keresztmetszetű csővezetékek alakjában rendezzük el. Ezek a fúvókás csővezetékek egyes csőszálakból állanak, amelyek egymással gyorskapcsoló szerkezetek útján vannak összekötve és velük egyesített bakokra vannak lefektetve. Az egyes csőszálak súlyát, illetve hosszúságát úgy szabjuk meg, hogy egy szál cső bakkal és szerelvénnyel együtt kézzel felemelhető és túlerőlteté3 nélkül továbbrakható legyen. A fent felvett mintegy 40 m'-'-nyi egy fúvókából nedvesített
