79997. lajstromszámú szabadalom • Felfüggesztő- és elsütőszerkezet torpedókkal felszerelt naszádok és vízi repülőgépek számára
fogantyúit fogják, a torpedó a (p) kézikerék (y) agyának univerzális ágyazása folytán rézsútos helyzetet is elfoglalható (k) felftiggcsztőorsó emelése és sülyesztése által a láthatárhoz képest minden tetszőleges helyzetbe hozható. Hogy a torpedót az (A, B) tartószerkezetekben hosszirányú elcsúszás ellen biztosítsuk, a itorpedón az egyik vagy mindkét (A, B) tok mindkét oldalán (x) ütközők vannak elrendezve. Hogy a torpedót oldalas lengések ellen biztosítsuk és ezáltal a tartószervek felesleges igénybevételeit kiküszöböljük, az (A, B) tokok harántmetszetben félköralakú (o) vályút hordanak (3. ábra), mely a tokokat összeköti és a torpedót félig körülfogja. Az (o) vályú, súlyának csökkentésére, ablakszerű kivágásokkal van ellátva. Az (A, B) tokokban elrendezett tartószerveket közös állítószerv tartja a hatályos helyzetben és iktatja ki. Az ezen feladatot teljesítő közös állítószervet egy mindkét (A, B) tokban és az (o) vályún vezetett, átmenő (t) rudazat alkotja (2. ábra), mely az emelhető és süllyeszthető (A) tokban fekvő részén a (e) fogaskerékkel (3. ábra) kapcsolódó (h) fogasrúddal van ellátva. A (c) fogaskerék (b) tengelye az űrö® (k) felfüggesztőorsóban el nem csúsztathatóan van ágyazva é? felső végén a (g) állítókereket hordja (1. ábra), melynek elforgatásával ily módon az (A, B) tokokban mozgó (t) rudazatnak alternatív hosszirányú mozgás kölcsönözhető. A torpedót az (A, B) tokokon rögzítőszervek, mint már említettük, tetszőieg, pi. fogó-, tolattyú- vagy reteszalakú ak lehetnek és csupán annak az egyetlen követelménynek kell megfelelniük, hogy a közös (t) állítószerv útján, megbízható módon tartatnak a hatályos helyzetben és ugyan olyan megbízható módon, a közös állítószer mozgatásával, kiiktathatók. A feltüntetett foganatosítási alaknál ezeket a tartószei'veket az (A, B) tokokban vízszintesen vezetett (a, a) retaszek alkotják, melyek a (T) alakú (n) nyúlványok vízszintes hevederei alá nyúlnak. A tokok mindegyikében a két (a) retesz (3. és 4. ábrák) (i, i) terelő útján az (A) tokban a-/. (5) csapon ágyazott háromkarú (f) emelő két karjával vannak összekötve, mely emelőnek harmadik karja a (t) állító rudazatnak egy helyén kiszélesített, részben egyenesen, részben rézsútosan haladó (7) hasítékába (5. ábra) kapcsolódik. A 4. és 5. ábrák, melyek az (A) tok metszeteit szemléltetik az 5. ábrában a (b, e) szervek elhagyása mellett is teljes képét adják a (B) tokban való reteszmozgásuknak. A (7) hasítókok egyenes vonalú szakaszai az (A, B) tokok (a, a) reteszeit a hatályos helyzetben rögzítik és szándékosan vannak aránylag hosszúra méretezve, hogy a (t) rudazatnak véletlen eltolódásánál sem szüntessék meg az (a, a) reteszek hatályos állását. Ha azonban a (t) rudazatot a (p;) állítókerék segélyével annyira eltoljuk, hogy a (7) hasítékok rézsútos részei csúszszanak a (6) csapokon, akkor ez az (f) emelők kilengését és az (i, i) terelők útján az (a, a) reteszek lineáris elcsúszását létesíti, miáltal ezek kétoldalt eltávolíttatnak a T-alakú (n) fogantyúk hevedereitől és ezen fogantyúkat szabaddá teszik. A (t) rudazat azt a további feladatot is teljesíti, hogy az (m) torpedó (u) indítóemelőjét (1. ábra) a nyitási helyzetbe hozza, ami pl. azáltal történhet, hogy megfelelő helyen (F—F metszet, 6. és 7. ábra) részben egyenesen, részben rézsútosan haladó (8) hasítékkal van ellátva, melybe egy az (o) vályún a (11) csap körül lengethetően elrendezett (v) szögemelőnek (12) csapja kapcsolódik, melynek másik karja egy az (o) vályún vezetett (w) szánt fog meg, mely lineáris elcsúszásánál (13) ütközője által az (u) indító emelőbe ütközik és ezt a nyitási helyzetbe lengeti. A (7) hasítékok egyenes vonalú részei (5. ábra) hosszabbak, mint a (8) hasítékokó, miáltal azt érjük el, hogy az (a, a) reteszek kiváltó mozgása csak akkor kezdődik, ha az (u> indítóemelőt kiváltó (v) szögemelő munkalöketét befejezte és az (u) indítóemelőt nyitási helyzetbe hozta. Az (a, a) reteszek é?
