79737. lajstromszámú szabadalom • Önműködő váltóállító készülék elektromos közúti vasútakhoz

gókkal középállásban tartott (27), illetőleg (28) korongjaikat magukhoz rántják. A (13) fémkarnak nevezett póluslemezekre történő vagylagos elmozdítása nemcsak az elektromágnesek megfelelő áramköreit zárja, hanem az által, hogy a reá ékelt (29—29) vezető hüvelyekben vezetett (lásd 2. ábra) (30) függőleges rúd alsó végére szilárdan felékelt (31) lemérnek a lemez oldalaival parallel, hosszúkás (32) nyílásába (lásd 9a, 9b ábra) a- (24)' közös vezető hüvely (33— 33) horizontális kivágásaiban, (lásd 1 ábra) (34) vertikális tengely körül forgó (35—35) domborulatokkal ellátott (36) rúd (37) görgős csapszege illeszkedik, a (34) tengely körül balra, illetőleg jobbra elforduló (36) rúd (35—35) domborulatai segítségével a (20), illetőleg (21) vízszintes tengelyek domborúan kiképzett végeit és velük kacsolatosan a (27), illetőleg (28) mozogható mágnes korongokat megfelelő fix korongjaikhoz tólja. Ez a mechanikus működtetés különösen az elektromágnesek üzemizavarakor bir fontossággal. Mivel azonban ilyen esetben a (13) fémkarnak (lásd 5. ábra) a (16), illetőleg (17) póluslemezek irányában elforgatott helyzetbeni megtartása a járművezető karerejét feleslegesen venné igénybe, ekkor a vezető a (13) fémkar nevezett irányok egyikében eszközlött elmozdítása után a (12) emeltyűkar (lásd 5, 5a ábra) elengedésével ezen emeltyűkar fogazott végének a (14), illetőleg (15) fogazott fixiroZó lemez fogai közé való ékelődése révén a fémkar állandóan elforgatott helyzetbeni megmaradását' biztosítja. A (20), illetőleg (21) tengelyek (38), illetőleg! (39) csapszegei (lásd 8., 9. ábra) a (40), illetőleg (41) járműalvázhoz fixirozott csapok körül forgó (42), illetőleg (43) alsó és felső végükön villásan kiképzett rudak felső villa váj afaíba illeszkednek, minek következtében a (20), illetőleg (21) vízszintes tengelyek mozgásai a (44) .és (45) hüvelyekben vezetett (46) Grisson-rúdnak a (42), illetőleg (43) rúd alsó villává,jataiba illeszkedő (47), illetőleg (48) csapszege közvetítésével (49) horizontális tengely körül forgó, (50 és 51) karokkal ellátott (52) fogaskeréknek adatnak át. Az ennek következtében előálló (50), illetőleg (51) karok leforgása dugattyús mechanizmus útján, melyet (53), illetőleg (54) csuklók, (55), illetőleg (56), hajtórudak ás a velük (57), illetőleg (58) csuklókkal összeszerelt, (59), illetőleg (60) vertikális vezetőhüvelyekben vezetett alsó végükön (61), illetőleg (62) görgőkkel ellátott (63), illetőleg (64) elütő rudak képviselnek, ezen elütő rudakat lefelé hajtja. Ezen görgős rudaknak a fenntírt módon elérhető lebocsájtása után, amit a járművezető a járműnek a váltóra való reá haladása előtt, a váltótól tetszés szerinti távolban, függetlenül attól, hogy a váltó állásáról meggyőződést szerezne, eszközöl, a járműnek továbbhaladásakor a jármű első kerékpárjának felső vezetékes rendszernél nyomkoszorui, alsó vezetékesnél pedig belső kerékperemei (lásd 1. ábra) a (65—65), illetőleg (65a—65a), (lásd 2. ábra) végeiken nyúlványokkal, amely nyúlványok ezeknek a sinek közüli könyűszerü eltávolítását gátolják meg, ellátott (66- 66), illetőleg (66a— 66a) alépítményhez rögzített vertikális vezető rudakkal vezetett lemezeket lenyomják. Ezáltal az alapépítménybe ágyazott (67—67) csapok körül forgó (lásd 1. ábra) rövidebb végével a lemezek alsó széleire, hosszabbik gömbösen kiképzett végével pedig a (68) korongra (lásd 2., 7. ábra) felfekvő (69—69) kétkarú emelő a (68) korongot és vele kapcsolatban a íixen reá szerelt (70) vertikális tengelyt, mely a (71) és (72) csapágy fixirozó öntvények (73) és (74) csapágyaiban vezet téti k, legyőzve a (75) Grainme-rendszerű rugófeszítő erejét, felemeli, miáltal a (70) vertikális tengelyre szilárdan felékéit mindkét oldalán hiperbolikusán kiképzett (76) korong