79404. lajstromszámú szabadalom • Önműködő váltóáramú berendezés villamosvasutakra

7. ábra végül 6. ábrához tartozó részleges előlnézetet tüntet fel. Az egyes váltóknak önműködő elállítási és visszaállítási módja 1. és 2. ábrákból tűnik ki. A fővágányon az elágazási hely előtt kellő távolságban megfelelő helyen, előnyösen a kocsi fölötti magasságban (k) ütközőkar van elrendezve, melyet a kocsi tetején elrendezett (j) ütköző a ráműködő rúgóhatás ellenében a kocsi elhaladása közben rövid időre kilenget, miáltal a (k) karral közös (p) tengelyen megerősített (1) kapcsolókar az (m) érintkező felülettel érintkezésbe jut és zárja következő áramkört: (n) fővezeték, (m, 1) kapcsoló, (o) segédvezeték, (i) villamdelej, (x) földvezeték. Az (i) villamdelej (h) lágyvassal működik ' együtt, mely (g) rudazatok útján van az (e, e') váltónyelvekkel összekapcsolva. Világos, hogy a fentemlített áramzárás folytán (i) villamdelej a (h) lágyvasat magához húzza és ezáltal az (e, e') váltónyelveket a 2. ábrán feltüntetett helyzetből átváltja az ellentétes helyzetbe, úgy hogy a kocsi a (v) fővágányról kitér a tv') mellékvágányra. A mellékvágányon a váltóhely után kellő távolságban hasonló (k', 1', m') kapcsolóberendezés van elrendezve, melyet a (j) kocsiütköző (j") helyzetében rövid időre zár, miáltal záródik következő áramkör: (n) fővezeték, (m', 1') kapcsoló,, (o') segédvezeték, (i') villamdelej, (x) földvezeték. Ezen második áramzárás folytán az (i') villamdelej visszahúzza a (h) lágyvasat és vele együtt a váltónyelveket rendes helyzetükbe, melyben az érkező kocsikat a fővágányon vezetik tovább. Azon célra, hogy minden egyes kocsi az előre kijelölt pályán haladjon és így előtte egyesi váltók elállítódjanak, más váltók pedig nem, a 4—7. ábrákon feltüntetett berendezés szolgál, melynek lényege, hogy minden egyes viszonylatnak megfelelő kocsin a (j) ütköző más és más helyzetet foglal el és az (1) villamos kapcsolókar (p) forgástengelyén megfelelő helyen elrendezett (k) ütközőkarral működik együtt. Tegyük föl például, hogy az egy bizonyos végállomásról (3. ábra baloldala) kiinduló 3—11. számú kocsik tizenegyféle irányban mennek szét. Ennek megfelelően minden kocsi tetején a (j) ütközők, melyek előnyösen forgathatóan ágyazott görgők, tizenegyféle helyzetbe állíthatók be és a (p) kinyúló tengelyrészre a (k) ütközőkarok szintén tizenegyféle helyzetben erősíthetők fel. A végállomásról kiindulnak az 1—11. számú kocsik. Ezek mind elérkeznek a (A) váltóhoz, melynél az (1, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11) számú kocsik kell hogy a fővágányon továbbhaladjanak, míg a (2, 3, 4) számú kocsik a mellékvágányra kell hogy kitérjenek. Szükséges tehát, hogy akkor, midőn a (2, 3, 4) szánni kocsik érkeznek a (A) váltó elé, a villamdelejes váltóállító berendezés működésbe jöjjön és a kocsikat az elágazásba vezesse, míg a többi kocsik érkezése esetén a váltónak a főállásban kell maradnia és a kocsikat a fővágányon kell tovább vezetnie. Ennek elérése céljából a 4-es számú kocsin a (j) ütközőgörgőt a 4. számú helyzetbe állítjuk be (6. ábra) egyszer és mindenkorra mindaddig, míg ezen kocsi a 4-es' viszonylatban halad; ennek megfelelően pedig a (p) tengelyen a 4-es számú helyzetben erősítünk fel egy (k) ütközőkart. Hasonlóképen a 2. és 3. számú kocsikon a (j) ütközőgörgőt a 2. ill. 3. számú helyzetekbe állítjuk be és a (p) tengelyre a (2, 3) helyzeteknek megfelelően is felerősítünk egyegy (k) kart. Az (a) váltóhely előtt a fővonalon és az (a) váltóhely után az elágazáson tehát a (p) tengelyen a (k) karok az 5. ábrán látható módon vannak elrendezve, minek következtében a 2., 3., 4. számú kocsik az elágazásba fognak befutni. A (b) váltóhelynél az 5., 6. számú kocsik kell, hogy az elágazásokba befussanak, míg az 1., 7., 8., 9., 10., 11. számú kocsik a fővágányon kell hogy továbbhaladjanak. Előbbi megfontolások alapján tehát 5/B. ábrán látható módon a (p) tengelyre az 5., 6. helyeken kell hogy felerősítve legyenek. A (C és D) váltók előtti és mögötti ütköző-