79044. lajstromszámú szabadalom • Rotációs dugattyús folyadékmótor ill. szivattyú

(2. ábra) a (t) tengely van ágyazva, melyre a (b) forgódugattyu van felékelve. Ezen dugattyu palástja az .1; ábrán látható módon pl. szabályos sokszög módjára több (c) öblös vájattal van kiképezve, melyekkel a dugattyu alkotóhosszának megfelelő szélességű (d) zárónyelvek működnek együtt. Ezen (d) zárónyelvek az (a) tokban ágyazott helytálló (g) csapok körül lengethetően vannak elrendezve, és végeikkel az alább ismertetendő (ki) folyadékbebocsájtó csatornák kiszélesített (ks) végeit határoló falakon csúsznak (3. ábra). Az egyes (d) zárónyelveket maga a bebocsátott nyomófolyadék szorítja a (b) dugattyu (c) vájat a inak felületéhez, ugy hogy tehát külön rugó alkalmazása felesleges. A zárónyelvek visszalengetését maga a (b) dugattyutest végzi, mimellett abban a helyzetben, midőn a dugattyutest legnagyobb átmérőjű pontjai (a sokszög csúcsainak megfelelő (h) dugattyuélek) a (d) zárónyelvek alá érnek, ezeknek alsó ívelt felülete az 1. ábra felső és egyik baloldali zárónyelvénél látható módon az (a) tok belső hengerfelületének folytatásába esik, vagyis az ezen felületnek a lengő zárónyelvekre való tekintettel megszakított részeit pontosan kitölti. Az (ei) csatornák utján az alább ismertetett módon bebocsájtott nyomófolyadék, mint említettük, a (d) zárónyelvet leszorítja és a (ci) térbe jutván, a dugattyút az (x) nyíl irányában megforgatja, míg a fáradt folyadék a leszorított zárónyelv ellenkező oldalán lévő (cd térből az alább ismertetett módon a (b) és (es) csatornák utján távozik. A feltüntetett példában a (b) dugattyutest hat (c) vájattal van kiképezve. Világos, hogy ugyanennyi (d) zárónyelv alkalmazható (ugyancsak szabályos sokszög szerint elosztva), ekkor azonban periodikusan oly helyzetek következnek be, amelyekben az összes zárónyelvek egyidejűleg vannak a tok belső kerületébe eső helyzetükben, melyben pillanatnyilag folyadékbebocsátás nem történik (a ci tér' ben), amikor is tehát a dugattyutest átmenetileg csupán saját eleven erejével forog tovább, mire az összes terekbe a folyadékbebocsátás aránylag hirtelen történik. Ennek elkerülése vagyis lehetőleg lökésmentes, egyenletes működése és folytonos meghajtás elérése céljából a zárónyelveket célszerűen eltoltan rendezzük el oly módon, hogy a dugattyutest minden állásában az egyes zárónyelvek a sokszög szomszédos csúcsához képest egymástól eltérő szögállásokat foglalnak el. Mint az 1. ábrán látható, pl. a legfelső zárónyelvtől kezdve, a forgásirányban tekintve, a következő zárónyelvek fokozatosan mind nagyobb mértékben vannak eltolva a sokszögnek épen mögöttük lévő csúcsához képest. Ez az elrendezés, egyébként a zárónyelvek egymástól való egyenlő távolságának, tehát a jelen esetben ugyancsak szabályos sokszög szerinti elosztásának megtartása mellett, maga után vonja azt, hogy a zárónyelvek száma eggyel kevesebb, mint a (c) vájatoké. Lehet természetesen ugyanazon okból még kevesebb zárónyelvet is alkalmazni, nagyobb teljesítmény kedvéért azonban célszerű az említett minimumot (tehát (n) számú (c) vájattal kapcsolatban (m) számú zárónyelv alkalmazását) betartani. A zárónyelvek akár egykarú, akár (di, d-0 kétkarú emeltyű gyanánt (3. ábra) képezhetők ki. Ha egykarú emeltyűt alkalmazunk, akkor a (da) kar helyett a (g) csapot körülvevő (megfelelően lemetszett) rész közvetlenül csatlakozik az (e:>) tér falához. Célszerűbb azonban kétkarú emeltyűt és pedig 3. ábra szerinti egyenlőtlen karokkal alkalmazni (ahol is (di), valamint nagyobb (ds)-nél) és pedig a következő okokból: Ha egykarú emeltyűt alkalmazunk (és pedig gyakorlatilag a tok belső körvonalán fekvő (g) forgáscsappal), úgy miután a nyomófolyadék a (c) vájatfelületre (és pedig a radiális vetületnek vagyis a vájat mélységének megfelelően), valamint a zárónyelvre egyaránt hat, az utóbbi meglehetősen nagy erővel szorul a dugattyutesthez és így az előrehajtó (Pi) kerületi erőt (1. ábra) ellensúlyozni iparkodik. Ez