79044. lajstromszámú szabadalom • Rotációs dugattyús folyadékmótor ill. szivattyú
a (Pa) ellenálló erő, mely a zárónyelv belső végén hat (míg a vájat-felületre ható nyomásnak (Pi) eredője a vájat mélységének közepén támad) mindenesetre kisebb a (Pi) erőnél és pedig a következő iránvban: P3 Px ahol is (Pa) a zárónyelv teljes szélességének megfelelő nyomatéki kar, (pi) pedig a (Pi) erőnek a (g) forgáscsaptól mért merőleges távolsága, mimellett gyakorlatilag feltételezzük, hogy a (g) forgáscsap, mint említettük, a tok belső körvonalán van. A hatásos előrehajtó erő tehát csak a két erő különbségé lesz: (Pi, Pa), amiből meg levonandó a mechanikai hatásfoknak megfelelő érték. Az összes forgatóerő azonban természetesen ezen különbségnek a hatásos vájatok számával való szorzata. Nagyobb teljesítmény elérése céljából már most a zárónyelveket kétkarú emeltyű gyanánt képezzük ki, úgy hogy a (d=) karra (3. ábra) ható folyadéknyomás a (dt) karra ható nyomást bármely kívánt mértékig ellensúlyozza, a (di) kar tehát kisebb (Pa) erővel fog a dugattyútesthez szorulni; ennek megfelelően az előbb említett (Pi, Pa) különbség és ezzel a teljesítmény jóval nagyobb lesz. A (d») kar a (di) karnál valamivel kisebb és pedig célszerűen csak annyival, hogy a két karra ható erők különbsége éppen csak oly erőnek feleljen meg, mely a zárónyelv ismertetett lengőmozgásához illetve ahhoz szükséges, hogy a zárónyelv a folyadéknyomás hatása alatt még biztosan érintkezzék a dugatytyútesttel. A nyomófolyadék a (ci) terek mindegyikébe bevezetendő és .a fáradt folyadék (ci) terek mindegyikéből elvezetendő, ami, különösen nagyszámú (c) vájat esetén, vezetékeknek és csőelágazásoknak aránylag bonyolult rendszerét vonná maga után; találmány szerint azonban erre a célra a következő egyszerű elrendezésű és célszerű kiképzésű vezetékrendszert alkalmazzuk : A nyomó folyadékot a tok (fi) fedelén alkalmazott (Ei) csőtoldaton bocsájtjuk be, mely az említett födélen kiképezett, kidudorodó közös (Ei) gyűrűcsatornával közlekedik. Az (a) hengeralakií tok falában mindegyik zárónyelv körletében egyegy, az (Ei) gyürűcsatornához harántirányban csatlakozó (másik végén zárt) (ei) furat van kiképezve, mely a közelítőleg radiális irányú lapos (ki) csatornarészbe megy át; az utóbbi a már fentemlített módon (ka) térré van kiszélesítve (1. és 3. ábrák). A fáradt folyadék kivezetésére az előbbihez hasonló vezetékrendszer szolgál, azzal a különbséggel, hogy az (a) hengeralakú tokban a fáradt folyadék ré szere kiképezett (ea) furatok, melyek az (ei) furatokhoz képest az ellenkező oldal felé torkolnak, ós pedig a (fa) fedélen kiképezett, az (Ea) elvezető csőtoldattal közlekedő, ugyancsak közös kidudorodó (Ea) közös gyűrűcsatornába, oy (ka) szintén közelítőleg radiális) csatornákhoz csatlakoznak, melyek v végig laposan, tehát kiszélesítés nélkül vezetnek a (ca) térig. Ily módon bármely nagyszámú (c) vájat esetén is egyetlen (Ei) bevezető csőtoldat és egyetlen (Ea) kivezető csőtoldat nyúlik ki a gépből. Islmeretes feltétel, hogy a kétféle (ci és ca) terek egymástól lehetőleg tökéletesen el legyenek választva; ezen célból a (b) dugattyútest (h) élein, melyek állandóan az (a) tok illetve a zárónyelvek belső felületén csúsznak, a szokásos módon megfelelően tömített járásról gondoskodhatunk. Ezenkívül azonban a találmány szerint hatásosan gondoskodhatunk arról is, hogy a! mozgó közeg lehetőleg a dugattyútest és a tok fedeleknek ezekkel szemben álló homlokfalai között ssm tódulhasson az ellenkező terekbe. Evégből a dugattyútest homloklapjain, lehetőleg közel a (c) vájatok belső határvonaláig egymással koncentrikus (1) tömítőyűrűket alkalmazunk, melyek az (fi) illetve (fa) fedél belső felületein elrendezett megfelelő gyűrűkkel kapcsolódnak. Ily módon hatásos, labirintszerű tömítés létesül és pedig egymást koncentrikusan körülvevő, egy síkban lévő gyűrűk között, míg az eddigi ily
