78648. lajstromszámú szabadalom • Eljárás különösen nitrogéndús takarmány gyanánt használható tápélesztő előállítására a cukorgyárak diffuziós és sajtolási szennyvizeiből
Megjelent 1922. évi .január ínS 17-én. - i MAGYAR KIRÁLYI ||j|| SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 78648. szám. IV/e. OSZTÁLY Eljárás különösen nitrogéndús takarmány gyanánt használható tápélesztő előállítására a cukorgyárak diffúziós és sajtolási szennyvizeiből. CARL RABBETHGE & C° CÉG EINBÉCKBEN (HANNOVER, NÉMETORSZÁG). A bejelentés napja 1919 december hó 23-ika. Elsőbbsége 1918 február hó 15-ike. A találmány tárgya eljárás takarmánynak való tápélesztő (előállítására a cukorgyárak szennyvizeiből. A cukorrépából cukortartalmát tudvalevően az ismeri diffúziós művelettel vonják ki. A tisztítás nemesítés és besűrítés céljából az üzembe továbbvitt nyers levet ismert módon marómésszel, szénsavval és kénessavval kezelik és az elgőzölögtetőn besűrítik. Ebben a főzési folyamatban ammóniáktartalmú kondenzvíz válik ki, amelyet a szóbanforgó eljárás szerint mintegy 70 C»-nyi hőmérséklete és ammoniáktartalma miatt átvisszük a diffúziós műveletbe. Az ammóniák egyesül a cukorrépa könnyű szerves sóival, s részben a nyers lével ismét visszajut Tíz elgőzölögtetőbe, hogy ott újból leváljon és a diffúziós műveletbe visszakerüljön, részben pedig kötve marad a kilúgozott répaszeletekhez, hogy ezeknek kisajtolása után mint a szeletsajtó vize hagyja el a gyár üzemét. Ily módon az ammóniák nitrogéntartalmú szerves vegyületekbe megy át, amelyek vad élesztő előállítása szempontjából nagyjelentőségűek. Az említett úton egyidejűleg a pektinanyagok is fokozottabb mértékben lúgoztatnak ki és a szeletsajtó vizébe jutnak. Ez normálisan 0, 2—0, 3% cukrot és ugyanannyi úgynevezett szerves nem-cukrot tartalmaz. Ez adja a legkellemetlenebb szennyvizet a cukorgyártásban. A szeletsajtóból annak vizét egy hulladékfogón keresztül, amely minden durvább szilárd részecskét visszatart, külön e célra fölállított nagy tartályokba jut, amelyek célszerűségi szempontok szerint külön-külön vagy egymásután kapcsolhatók be. Az első beeersztéskor a szennyvízbe a mindenütt árusított sütőélesztőt adjuk és evvel az eleggyel egymásután minden tartályt beoltunk. Már körülbelül 5 óra múlva az elegy vízzé és csapadékká válik szét, minthogy azonban a további földolgozáshoz ennek a csapadéknak vastagabb része szükséges, a tartályok töltését úgy váltogatjuk, hogy a lerakódás lehető soká, pl. 24 ára hosszat tartson. A tartályok úgy vannak berendezve, hogy fenekeik egy legmélyebb pont. felé lejtenek, amelyből a csapadékot legcélszerűbben szivattyúval kiszívjuk és melegítővel fölszerelt szekrénybe szivattyúzzuk, míg a megtisztult vizet magasabban fekvő kifolyón lecsapoljuk. A csapadékot azután 80—90 C°-ra melegítjük, az ismert szűrősajtókkal megszűrjük és szűrés után megszárítjuk. Ily módon az élesztőképződés révén minden zavarosodást okozó alkotórészt fölfoghalunk úgy, hogy a szennyvíz teljesen megtisztul és rothadási erjedésbe többé nem mehet ál. A szennyvíz tehát minden veszély nélkül elvezethető. A szárítatlan sajtóiszapnak a berlini sörfőzési kísérleti és tanintézetben megejtett vizsgálatok szerint 65—73% a víztartalma és a szárazanyagnak 29%-a fehérje, 8.15%-a zsír. A szárított sajtóiszapnak víztartalma 6.93%-a és száraz anyagra számítva 28.96%-a fehérje és 9.06%-a zsír. Ez bizonyítja az új eljárással készült tápélesztőnek nagy értékél. Ez1 a tápélesztő különösen előnyösen alkalmazható nagyértékű takarmányként. A cukorgyárak szennyvizeinek élesztő előállítására való fölhasználását cukormelasszt megtakarítása céljából már javasolták. Az eddigi javasla-
