78128. lajstromszámú szabadalom • Mágneses mérleg

sen taszítják) és minthogy nem egy közös tengelyen vannak elhelyezve, hanem külön-külön, mozgásaikat a jelenlévő saját mágnesi, illetve a földmágnesi erők idézik elő. Ezen (a) és (b) karoknak a többi részei, vagyis az (a)-nál S-től az (al)-ig és (b)-nél az S-től a (bl)-ig ter jedő részei nem mágneses anyagból (sárgarézből) vannak készítve, melyek a mágnesek S végeivel csavarmenet által vannak összeerősítve. Az (a) mérlegkar permanens mágnesén egy jobbra-balra tolható (1) sárgarézgyűrü van elhelyezve. mely gyűrűben egy gyenge rugó foglal helyet, hogy a gyűrű önmagától ne csúszhasson el helyéről. Ez a gyűrű nem csupán az (a) mérlegkar egyensúlyának beállítására való, hanem egy, a mérlegtányéron lévő göngysúly (Tara) hatásonkíviil helyezésére is, ha pl. egy kis üvegecskébe 1.35 gramm súlyú vegyszert kell belemérni. A (b) ellenerőkar (ez mérést nem végez!) közepéből, miként a 3. ábránál látható egy vékony (g) csavarszár (h) súllyal nyúlik lefelé függélyes irányban. Ezen csavarszár nem derékszög alatt van a (b) ellenerőkar középpontjába rögzítve, hanem a kar mágneses felétől kb. U7°-u szög alatt van szilárdan a karba beleerősítve, úgy, hogy amikor ezen (g) szár a (h) súllyal önként foglalja el a függélyes helyzetet, akkor a (b) ellenerőkar nem vízszintesen, hanem lejtőszerűen fölfelé áll. Ugyanezen (b) ellenerőkar baloldali végénél egy (m) sárgarézgyűrű foglal helyet, mellyel a (b) kar egyensúlya állítható be; szerkezete és rendeltetése az (a) karon levő (1) gyűrűvel azonos. Figyelmünket főleg arra fektessük, hogy az (a) mérlegkar tűhegyű hegye legyen a kar pontos közepe, de ne csak úgy, hogy a kar egyik szára épen olyan súlyos legyen, mint a másik, (ezt az (1) gyűrűvel is beállíthatjuk) hanem főként úgy, hogyha a kart egy képzelt vonallal hoszszában átszeljük, akkor a kar alsó fele ugyanolyan súlyú legyen, mint a fölső, mert ha e tekintetben exentrikum van jelen, fizikai lehetetlenség bármely mérleget is pontosan szerkeszteni. Minthogy a (b) ellenerőkar nem fölötte foglal helyet az (a) mérlegkarnak, hanem mellette, vele tengelyirányban, azért a (b) kar a 4. ábránál látható módon el van hajlítvahogy mágnesének N. sarka mégis fölötte legyen a mérlegkari mágnes N. sarkának. Az 5. és 6. ábrán látható (d) csavarok kivagy becsavarása által nyerjük az (e) tengelyeknek kellő könnyűségű mozgását. A (h) súlyocska lejebb vagy feljebbesavarása és az (m) gyűrű ki- vagy betolása által gyöngíthetjük vagy erősíthetjük a (b) kar ellenerejét. A skála beosztását úgy nyerjük, hogy az üresen álló mérleget egyensúlyába pontosan beállítjuk, — 0 pontot megjegyezzük, — azután a tányérra helyezzük a legnagyobb súlyt (200 milli- vagy centigrammot, grammot, vagy dekát) és ezen mutatkozó legnagyobb skálapontot ismét megjegyezzük. Most a 0-tól 200-ig terjedő osztatlan területet kétféleképen oszthatjuk be részeire: Vagy egymásután rakjuk az 1., 2., 3., 4. stb. súlyokat a mérleg tányérára egészen 200-ig, — mely esetben mindenkor megjegyezzük az egyes skálapontokat, — vagy pedig ami helyesebb, számtanilag állapítjuk mejí 0-tól 200-ig a súly nagyságával arányosan kisebbedő skálapontokat és végül hiteles súlyokkal vizsgáljuk meg, hogy egyezik-e a skála a hitelesített súlyocskák súlyerejével. A mérleg működése a következő: Nem mérés esetén, vagyis amikor a tányéi üres, a mérleg az 1. ábra szerinti hely-. zetben áll, — itt a karok egyensúlyban vannak, — a jobboldali felükön levő mágnesek egynevű sarkai egymásra egy milligramm igen kis hányadának súlyerejével taszítólag hatnak (mert a mágnesek nem erősek), — s a (g) pálca mely a (h) súlyocskával van ellátva, függőleges helyzettel bír. Amint a mérlegtányérjára helyezünk valamely testet, pl. egy centigramm súlyú papírszeletet, ez az ő súlyerejével a tányért és vele a mérlegkar