78128. lajstromszámú szabadalom • Mágneses mérleg
balodali felét lefelé mozgásra kényszeríti, miközben a mérlegkar jobboldali fele fölfelé irányuló mozgást akar végezni. Minthogy a mérlegkar lengése jól beállítoti tíí hegyén történik (semmi más ponton egyébbel nem érintkezik), e mozgását könnyen végzi is, de nem sokáig, mert a mérlegkar jobboldali fele egy láthatatlan erővel, a (b) kar mágnesének ellenirányuló erejével találkozik, mely pontosan az 1 centigramm súlyerőnek megfelelő skálapontnál állítja meg a mérlegkart a felfelé irányuló mozgásában. Ha mégegyszer akkora súlyú testet helyezünk a mérleg tányérára, úgy a mérlegkar jobboldali fele mégegyszer akkora erővel emelkedik föl. mely fölemelkedési útjában csakis akkor áll meg, amikor mégegyszer annyi mágnesi erő hat rá ellenerővel, vagyis, amikor közelebb emelkedett a (b) kar mágneséhez. Még nagyobb súly esetén a! mérlegkari jobboldali fele még nagyobb erővel emelkedik föl, úgy, hogy most már a fölfelé ható erő, vagyis a mérlegkaron levő mágnes fölfelé taszító ereje és a súly által létesített fölfelé ható erő együttvéve nagyobb, mint a (b) kar mágnesének lefelé ható ereje s ekkor., minthogy a (b) kar is egy jól beállított tá hegyén könnyen végezhet lengést, a fölfelé ható erőnek engedve ez, is följebb emelkedik. De nem sokáig, mert amint a (b) kar följebb emelkedik, a tőle leágazó (h) súlyocska kimozdul függélyes helyzetéből, melybe visszatérni igyekszik s így a (b) kart a följebb való mozgásában visszatartani igyekszik. A (h) súlyocskának ez a törekvése is arányosan történik a mérendő test súlyának nagyobbodásával, ami ugyanazt eredményezi, mintha a (b) karnak a lefelé ható mágnesi ereje a súly nagvobbodásával egyenes arányban növekedne. Téves értelem elkerülése céljából ismétlendő, hogy az (a) tulajdonképeni mérést végező kar soha és sehol nem érintkezik a (b) karral, miért is a (b) karnak mozgása nem képezi surlódásszerű hátrányát a mérésnek; az (a) mérlegkar önállóan és érzékenyen áll épen úgy^ mint egy vízszintes tengelyű iránytű. Végeredményképen azt látjuk, hogy a mérendő test súlyerejének növelésével arányosan nő az ellenerő, de minthogy a mérés kezdeténél az (a) mérlegkar jobboldali fele mindenkor plusz erővel bír (a megmérendő súlyerő folytán) ez mozgást kezd meg, mely mozgás csakis akkor válhat át nyugalommá, amikor a mozgás elleni erő sem kisebb, sem nagyobb, hanem a mozgató erővel, a mérendő test súlyerejével egyenlő. Ha a. gyenge mágnesek helyett erősebbeket és a (h) súlyocska' helyett nagyobb súlyú rézgolyót alkalmazunk, úgy milligrammok helyett grammokat vagy dekákat is mérhetünk 0-tól 200-ig. Szabadalmi igények: 1. Mágneses mérleg azáltal jellemezve* hogy rajta két darab olyan mérlegkar van elrendezve, melyek mindegyike egy-egy permanens mágnesrúddal bír, mely mágnesek egynevű sarkai egymás ellen foglalnak állást s a két kar közül a tulajdonképeni mérést végező (a) mérlegkar, mely a másik (b) karral nem érintkezik, hanem egy vízszintes tengelyű iránytűhöz hason lóan teljesen külön áll, az egyik végén tányérral, a másik végén mutatóval van fölszerelve, mely utóbbi egy skálára mutat, — mimellett a másik (b) kar tengelyétől egy olyan (g) pálca nyúlik függélyes irányban lefelé, mely ezen ellenőrzőkarnak állandó fekvési helyzetet igyekszik biztosítani úgy, hogyha ezen ellenerőkart valamely erő által lengésre kényszerítjük, a lengető erő megszűnése után a (h) súlyocska visszaállítja a kart az eredeti helyzetébe s mindezek egy kerekalakú (k) talapzat közepébe erősített (i) állványra olyképen vannak fölszerelve, hogy a karok egymás mellett, közös tengelyirányban, önmagukkal pedig külön-külön egyensúlyban foglalnak helyet.
