78076. lajstromszámú szabadalom • Kengyelnélküli fűggőlakat

alább ismertetendő kikapcsolása céljából elfordulni, ha a (26) kulcsszakáll ponto­san követi a (23) biztonsági ütköző emlí­tett fölső élének alakját; ellenkező eset­ben a kulcsszaván a (23) ütköző fölső részére ütközik és a kulcs el nem fordít­ható. A kulcsnak tehát szintén magában véve ismert módon lakatról-lakatra vál­tozó szakállrésze van. Az ismertetett lakat használata, illetve működési módja a következő: A (8) toko; (9) lapjával az (1) és (2) fölületek felé fordítva a (17) és (18) nyí­lásoknál fogva (3) és (4) csapokra egy­szerűen föltoljuk, miközben ezen csapok a (10) csőrészben, illetve a (11) falrészen vezetődnek.' A (8) tokot természetesen oly mértékben toljuk föl, hogy annak (9) mellső fala az (5, 6) lemezekhez ütközzék Maga ezen föl tolás, tehát egyetlen műve­let, elegendő arra, hogy egyrészt a lakat minden irányban rögzíttessék és más­részt az (1) és (2) fölületek egymáshoz zárassanak. A (9) tokfal, illetve ennek (10, 11) toldatai meggátolják a lakatnak az (1) és (2) fölületek síkjával párhuza­mosan bármely oldalirányú vagy föl-, illetve lefelé való eltolását, míg az (1) és (2) fölületekre merőleges eltolás, vagyis a lakat hátrafelé való lehúzása azáltal van meggátolva, hogy a lakat föltolása alkalmával a (13) rúgó, mely kezdetben a (4) csapnak legömbölyített fejéhez ütközik és azon csúszik, majd ezen fej­rész hatása alatt jobb irányban beljebb szorul, a tok föltolásának utolsó részében a (12) kivágásba csappan. A tok fölto-lása alkalmával, továbbá a (22) rúgó a (19) tok fal és a (4) csap közö l t bizonyos mér­tékben összeszorul. Világos továbbá hogy az (1) és (2) fölületek, illetve (3, 4) csapok a (13) rúgó, illetve a (8) tok ré­vén egymáshoz vannak kötve. A lakat oldása úgy történik, hogy a (25) kulccsal a (13) rúgót jobbra toljuk, amikor is a fölszabaduló (22) rúgó reakciója folytán a lakat önmagától, részben vagy egész­ben lehúzódik és eltávolítható. Az ismertetett lakat természetesen hor­dozható és tetszőleges helyen tartható, esetről-esetre való fölhasználás céljából, kivánt esetben azonban az 1. ábrán váz­latosan jelzett módon, pl. (27) lánc vagy más laza, hajlékony kötőelem segé­lyéver az (1) vagy (2) fölüleltel összeköt­hető. A lakat kombinálható Wertheim-zárral is, amikor is a (24) csap helyére megfele­lően az ismeretes Wertheiim-szerkezetet szereljük be, melynek tolózára végzi a (13) rúgószárny félretolását; a Wertheim­szerkezet esetleg közvetlenül is kapcso­lódhatik a (4) csappal. A 4—7. ábrákon föltüntetett foganato­sítási alak egyes részei az előbbi lakat részeitől ugyan eltérő alaklkai, de a cél­nak megfelelően lényegileg azonos sze­leppel bírnak, ezért ugyanazon szerepű alkatrészeket a 4—7. ábrákon ugyanazon jelekkel láttuk el, mint az 1—3. ábrákon Ezen másik íoganatosítási alak oly esetre alkalmas, midőn az egymáshoz kötendő (1, 2) fölületek, pl. ajtó és ajtó­félfa (7. ábra) egymáshoz szög alatt álla­nak, tehát amikor a találmány szerinti tok a két (1, 2) fölület alkotta sarokba tolandó be. Ehhez képest ezen íoganato­sítási alaknál a (8) tok a (19) hál'só fallal és az ehhez csatlakozó, egymásfelé hajló két (9) fallal van ellátva. Az (1) és (2) fölü­letek mindegyike egy-egy szokásos alakú (3) cs (4) egymáshoz kapcsolódó füllel van ellátva, amelynek végei vagy közvetlenül vannak az (1) és (2) fölületekbe eresztve, vagy pedig az (5) és (6) lemezeken van­nak kiképezve, amelyek (7) csavarok segélyévél vannak az (1) és (2) fölületekre fölerősítve. A (3) és (4) fülek közvetlenül egymásfölé vannak előrehajlítva. A (9) tokfalak mindegyikén egy-egy (17), ill. (18) nyílás v,an kiképezve, 'amelyeknek alsó és fölső határoló élei a (9) tokfalak­nak közös (28) élében találkoznak és amelyek az említet (3) és (4) füleknek (a jelen esetben közösen való) befogadá­sára szolgálnak. A (8) tok belsejében a1

Next

/
Thumbnails
Contents