78074. lajstromszámú szabadalom • Önműködő indítókészülék gázmótorokra
kádnak fölső terében az alkalmas módon hajtott, egyébként ismeretes (m) propeller van beépítve, amely a cefre keverésére, elosztására, valamint kitörkölyözésére szolgál. Az (n) fenéknek nyílásaiba az (a, b, c, d) dróthálóhengereknek egy vagy több sorozata van, a dróthálóknak fokozódó finomsági fokával, beépítve, és pedig akképpen, hogy a fölülről jövő folyadék átfolyásánál először az (a) hengeren, azután a (b) hengeren, erre a (c) hengeren és végül a (d) hengeren folyik keresztül a nyilakkal jelzett irányban. Az (a) és (b) hengerek közti terek egyrészt és a (c) és (d) hengerek közti terek másrészt, szűrőmasszával tölthetők ki, amint az a rajzon (c) és (d) között föl van tüntetve. Ezáltal a föltüntetett foganatosítási alaknál, többszörös szűrés (törkölyréteg, sülyesztőfenék, dróthálóhenger és (e) szűrőmasszahenger) adódik. A dróthálóhengerek emellett utó- és biztosítószűrést végeznek, amely pótolja a különben szokásos derítőtelep útján való szabályozást. Működésük abban áll, hogy a dróthálóhenger visszatartja azon üledékanyagokat, amelyek alkalmilag átjutottak a sülyesztőfenéken. Emellett minden előző szita tehermentesíti a következőt, miután az előbbi durvább húrú, mint az utóbbi. Szűrőanyag csak abban az esetben szükséges, ha, amint az némely évfolyamnál előfordul, igen isok finom üilepedőanyag átmegy. Ebben az esetben az utolsó dróthálóhenger nem szűrésre, hanem a szűrőmassza támogatására szolgál. Az egymásban fekvő hengerek száma tetszőleges lehet. Amint látható, az (a) és (b) hengerek az (n) fenék fölötti térben, míg a (c) és (d) hengerek ezen tér alatt vannak elhelyezve. A fölső (a) és (b) hengerek alsó részükön (g) védőlemezzel vannak körülvéve, amelynek célja, hogy megakadályozza a zavaros lé ülepedőanyagainak oldalt az (a és b) dróthálóhengerekbe való behatolását, úgy hogy azokkénytelenek az (n) fenéken lerakódni. Az (n) kádfenékben légmentesen zárható (a rajzon nem ábrázolt) két nyílás a zavaros lé leeresztésére szolgál. Avégből, hogy a fölső (a, b) dróthálóhengereket az elúsztatás ellen megvédjük, azok köröskörül három függélyes (h) vaspálcikával vannak körülvéve, amelyekbe azok a kerületükön, alul és fölül, kampók segélyével be vannak akasztva. Ezen (h) pálcikák fölcsappantható (i) födéllel vannak ellátva, amely sarnir útján azok egyikére rá van erősítve és amely födél fölső oldalán két vagy három kis (k) toldattal van ellátva, amelyeken az (1) derítőfenék lapjai fekszenek. 'A (d) henger és (f) fenék között (q) kígyócső van ismert módon a derítőkádba beépítve, amely kígyócső szükség szerint fűtő- vagy hűtőkígyó gyanánt alkalmazható. A lének a sörfőzőüstbe vezető kifolyócsövén egy körtealakú," vagy pedig öntözőkanna módjára készített, finom drótszövetből való öntöző helyezhető el. A derítőkád feneke külső oldalán két (r) léállásmutatócső van elhelyezve, amelyek közül a fölső a lé állását az (1) derítőkád fölött mutatja és, amennyiben egy jelzéssel a törkölylepény mindenkori magasságát is jelzi, egyúttal a léfolyás szabályos voltának ellenőrzését is lehetővé teszi, míg az alsó léállásmutató megállapítja a folyadék állását az (f és n) fenekek közti térben, mimellett a lé állásának nem szabad égy bizonyos jelzés alá siilyednie. A derítőkád födelétől gázcsövek vezetnek az alatta fölállított desztilláló kazánhoz, amelynek célja, hogy a komló digerálásához desztillált vizet szolgáltasson. A kazánnak két tere van: amelyek közül az egyiket melegítjük, a másikat hűtjük. A malátaderítőkádhoz hasonlóan van a komlóderítőkád elrendezve. Ez utóbbi lényegesen kisebb és itt elegendők kisebb számú dróthengerek. Fűtő- és hűtőkígyók és gőzcsövek itt elmaradnak és a propellernek függélyes hajtótengelye egyúttal csavarorsó gyanánt szolgál a lapos, nyomólap gyanánt működő födél számára, mimellett megjegyzendő, hogy berendezések komlónak egy, belül elrendezett, lefelé mozgatható nyomólap segélyével való kilúgozására és kisajtolására, öszszeköttetésben egy kavaróművel, már ismeretesek. A munkamenet a jelen eljárásnál a következő: A legmesszebbmenőleg héjtalanított és teljesen lisztté őrölt malátát és az aprított komlót egyidejűleg becefrézziik és pedig az elsőt a digerálóüstben körülbelül 15° C-nál az előbbi főzetnek híg levével, amelyhez a szükséghez képest desztillált vizet adunk. A komlót tisztán csak desztillált vízzel (körülbelül 15° C-nál) cefrézzük a komlóderítőkádban. Körülbelül 21 /a órai digerálás után a digerálóüstön (a mostani cefrézőkád) oldalt alkalmazott szűrő- és lehúzóberendezés segélyével az összes cefrének körülbelül 5°/0 -át lehúzzuk, amelyből mintegy 2%-ot később mint peptázhatású adalékot is mintegy 3%-ot mint diasztáshatású adalékot alkalmazunk utánpeptonizálás és utáncukrosítás céljára. Most azután, akár gőzzel, akár meleg víz hozzáadása útján a hőmérsékletet mintegy 52° C-ra hozzuk és kb. félórai peptonizálási szünetet tartunk. Ezen szünet alatt a következő két munkálatot végezzük el: .% A komlót lefejtjük és azután közönséges, körülbelül 87° C-nyi sörfőzővízzel kilugozzuk. 2. A malátaderítőkád alsó tereit az (1) derítőfenékig vízzel megtöltjük és az utóbbit körülbelül 75° C-ra hozzuk. Ennek az a célja, hogy a cefrének az átszivattyúzás utáni rögtönös lefejtését megakadályozzuk és egyúttal a mégis átszivárgó cefrerészecskéket elcukrosítsuk.
