78055. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vízalatti hanjeladók működtetésére

vevő föl nem tüntetett üreges tengely közvetítésével történik. A rótor (Lr) hangnyílásai a szokásos módon annak egész kerületén vannak alkalmazva, ellenben a sztátor (Ls), illetve a tolattyú (Lv) hangnyílásai a 3. ábrán látható módon azok kerületének csak egy részére terjednek ki. Mint a 2—4. ábrákon látható, úgy a sztátor, mint a tolattyú az (Ls) és (Lv) nyílásokkal szemben fekvő oldalán a (Ts), illetve (Tv) hasítékkal van ellátva, mely a 2. ábrán látható módon a hangnyíláskoszorú alatt van elrendezve, amely ilymódon a nyíl irányában áramló üzemvíznek a rotorhoz és ta rótor a sztátor közötti, a 2—4. ábrákon föltüntetett hézagba Való állandó ömlését biztosítja. A (Ts) es (Tv) hasíték nagysága akként van megszabva, hogy a víz átáramlása a tolattyú minden állásában bekövetkezhetik, úgy hogy a rótor állandóan a sztátorhoz szorul. Hangzás közben ez az odaszorulás azáltal következik be, hogy a hangadóoldalon az üzemvíz a hangnyílásokból ia körülvevő közegbe kis ellenállással befolyhat, a másik oldalon azonban a sztátor és rótor hangnyílásai hijján nem folyhat el. Bár nem lehet elkerülni, hogy azon az oldalon, amelyen a víznyomás a rotort a sztátortól eltolja s ezáltal a másik oldalon odaszorítja, a rótor magasabban fekvő hangnyílásain keresztül állandóan egy kevés folyadék ne folyjék le, mégis a rótor és sztátor közötti, természetesen csak szűk hézagnak ellenállása akkora, hogy még elegendő nagy hozzászoritónyomás keletkezik. A sziréna hangnélküli állapotában víz csak a (Tv) és a (Ts) hasítékon áramolhat ki, míg minden más a kivezető út el van zárva, úgy hogy ekkor is egyoldalú odaszorulás jön létre. Ha az odaszorulásnak csak hangzás közben kell bekövetkeznie, akkor az egyetlen (Ts) hasíték helyett a sztátorban többet kell alkalmaznunk, amelyek szélességük és az egymástól való távolságuk tekintetében a (Tv) tolattyú megfelelő hasítékával megegyeznek, hogy a tolattyúnak a hangnélküli állapotba való beállításánál elzárassanak, éppen úgy, mint a hangnyílások. Az 5. és 6. ábrán, amelyen olyan belülfekvő rótorral dobsziréna van föltüntetve, amelynél az odaszorulásnak csak a hangzás közben kell bekövetkeznie, ugyanazon jelzéseket alkalmaztuk, mint a 2—4. ábrák megfelelő részein. A belülfekvő (R) rotorhoz ismét az (S) sztátor és ehhez a (V) tolattyú csatlakozik. Az odaszorítónyomás elérése ez esetben egyszerűsítve van, amennyiben itt a sztátor és a tolattyú hangnyílásainak a szimmetrikus fekvése erre a célra elegendő. Az üzemvíz az (Lr) nyíláskoszorún át a hangnyílások szektorával ellenkező oldalon lép a rótor és sztátor közé és az odaszorító nyomást az említett módon á hangadóoldalon idézi elő. Ezen sziréna sajátossága, hogy a külső tolattyú alkalmazása, minthogy kitolható szirénáról van szó, a sztátor eltérő kiképzéséhez vezet. Egyszerű, normális sztátor alkalmazása esetén a külső tolattyúnak a szirénna kitolótokját valamely helyen át kellene törnie. Mint a foganatosítási példa mutatja, ezt a nehézséget úgy kerüljük el, hogy a belső sztátoron kívül, külső sztátort is alkalmazunk, mimellett a tolattyút a kettő között vezetjük. A külső sztátor egyúttal a (G) szirénatokba megy át, amely ilymódon egy mintegy befelé hajlított karimával biró cső alakját kapja. Ezután már csak arról kell gondoskodnunk, hogy az üzemvíz a tolattyú fölső meghosszabbításán át a rótor belső terébe léphessen. Erre a célra szolgálnak pl. a tolattyú meghoszszabítása kerületén eloszlott (O) nyílások. A sztátornak kettős sztátor alakjában való kiképzés folytán a tolattyút működtető rész kilépési helye a rótor tengelyéhez koncentrikus lehet és egyszerű tömítőszelencével tömíthető. A 7—9. ábrákon föltüntetett esetben ugyancsak belső rótorral biró dobszirénáról van szó, amelynél azonban a rotornak tartósan kell a sztátorhoz szorulnia. Ezen tipus az 5—6. ábrákon föltíinletettől abban különbözik, hogy ez esetben a rótor egy (N) mellékkieresztővel van ellátva, amely, mint a 9. ábrából látható, szintén nyíláskoszorú alakjában van kiképezve, mely koszorú nyílásainak bősége azonban (lásd a 9. ábrát) jelentékenyen nagyobb, mint az (Lr) nyílásoké, úgy hogy ezen nyíláskoszorún át hang nem keletkezhetik. Az (N) koszorúval szemben, a sztátoron és a tolattyún, ezek kerületének ugyancsak csupán egy részét elfoglaló (Sn) és (Vn) ryílásáor van elrendezve akként, hogy az üzemvíz a tolattyú bizonyos meghatározott helyzetében kiléphet. Ügy a rótor, mint a sztátor és a tolattyú fölső része, amint az a 7. ábrán látható, a szokásos módon van kiképezve, a találmány szerinti változtatások mellett. Az üzemvíz ennek megfelelően a hangnyílások szektorával ellenkező oldalon lép be a rótor és sztátor közé. Ha a tolattyú hangzásra van beállítva, akor a fölső (Ls) és (Lv) nyílások nyitva s az alsó (Sn) (Vn) nyílások zárva vannak. Az üzemvíz az (Lr) és (N) nyílásokon át jut a rótor és sztátor közé és az odaszorítást idézi elő. Ha a tolattyú a sziréna hangnélküli állapotára van beállítva, akkor a fölső nyílások zárva, ellenben az alsó (Sn) és (Vn) nyílások nyitva vannak, úgy hogy az üzemvíz itt kiléphet anélkül, hogy hangot fejlesztene. Az üzemvíz azonban úgy, mint föntebb, az (Ln) és (N) nyílásokon át is bejuthat a rótor és a sztátor közé és ezzel a tolattyú ilyen helyzetében is, tehát állandó odaszorulást érünk el. A találmánynak belső rótorral és külső