78055. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vízalatti hanjeladók működtetésére

tolattyúval biró korongszirénára való alkalmazása, mely a 10. ábrán látható, igen egyszerű. A sziréna szerkezetét csak annyiban kell megváltoztatnunk, hogy a rótor- s mótortengely kapcsolása olyan legyen, hogy a rotornak a víz nyomása következtében való s a kopásnak megfelelő sülyedését lehetővé tegye. Az erre szolgálómegoldás a rajzon nincs föltüntetve, mivel az tetszőleges ismert módon érhető el. Az ábrán szemléltettük, hogy az üzemvíz nyomása az (R) rotort állandóan az (S) sztátorhoz szorítja. Egyébként a 10. ábra szerint a sztátor kiképzése az 5. és 7. ábrák esetéhez hasonló. A (V) tolattyú ez esetben is )magának a ^sztátornak belsejében van vezetve, amely természetesen a dobszirénának megfelelően, valamivel eltérő alakban van karimázva. Külső rotorral és belső tolattyúval biró korongszirénáknál, mint amilyen a 11. ábrán látható, a rotort a víznyomás a sztátortól eltávolítani iparkodik. Ezt ezen foganatosítási példánál az (U) megkerülő vezeték alkalmazásával gátoljuk meg, amely a szirénatokból ágazik ki és az üzemvíz nyomását a rótor alsó fölületének egy részére engedi hatni. Ilyen vagy hasonló elrendezést kitolható szirénáknál természetesen nem alkalmazhatnak, mert ez esetben a sziréna testének nincs többé sima fölülete. Ha ily korongszirénák kitolhatósága kívánatos, a 12. ábrán látható kiképzést használhatjuk. A hang előállítására nézve tekintetbe jövő részek ugyanúgy vannak jelezve, mint a többi ábrán. A (V) tolattyút a (H) üreges henger mozgatja, amely az (R) rótor (W) hajtótengelyét koncentrikusan veszi körül és a sziréna tokjának fölső részén a (B) tömítőszelence alkalmazásával, nyomás és víz ellen tömítve jár át. A (II) tengelyt a hozzákapcsolt (G) kar segélyével ideoda mozgatjuk és ezzel a hangnyílásokat nyitjuk, illetve zárjuk. A (W) tengely fölső meghosszabbításán az (Al) korongot hordja, amely a (K) golyók közbeiktatásával a helytálló (A2) korongon forog. Ez alkalmas módon, pl. a szirénatok (F) karimájába erősített (C) peckeken függélyes irányban (vezetődik és a (D) rúgókon nyugszik, amelyek az (A2) lapot fölfelé nyomni törekszenek. Ezt a nyomást átveszi az (Al) lap és ezzel a rótor, amély ilymódon az (S) sztátorhoz szorul. Természetesen ebben az esetben is gondoskodnunk kell arról, hogy a (W) rótortengely és a mótortengely között olyan kapcsolás legyen beiktatva, amely a hosszirányú eltolódást lehetővé teszi. Ilyen szerkezet esetében természetesen a rótor állandóan odaszorul a sztátorhoz. A 13. ábrán egy az üzemvíz szellőztetésére szolgáló, csörgedeztetőlapokkal és csöpögtetőszerkezettel ellátott berendezés látható, amely a nyomószivattyú és a sziréna között van a nyomóvízvezetékbe beépítve. A (c) szivattyú által szállított víz a szellőzőberendezésbe való belépésekor a (h) szitán halad át, miközben esetleg már gázok válnak ki, amelyek részben az (i) szelepen át távozhatnak. Ehhez a szitához a rézsútos (K) csörgedeztetőfölület csatlakozik, amelyen a víz széles fölületen, vékony rétegbeu folyik le és a benne lévő levegőnek egy részét itt is leadja, hogy azután az (1) vákuumszivattyú befolyása alatt álló (m) tartályban az (n) csöpögtetőszitákon átszivárogva légmentesített állapotban a (dl) toldaton át a szirénához jusson. A csöpögtetősziták helyett rőzsekötegeket, durvaszemcséjű anyagok rétegét vagy más efféléket használhatunk, amelyek a vízáram elosztását eszközlik. Ezen berendezésnél a szellőztetés még a vezeték nagymértékű kihajlásai, a víz esése és fokozott vákuum útján tetszőlegesen növelhető. Esetleg szükséges lehet a szellőztetőberendezésben föllépő nyomásveszteségeket egy a szellőztető és a sziréna között elrendezett szivattyúval pótolni. A 14. ábrán látható foganatosítási alaknál a nyomóvíz légmentesítése kavarómű és centrifugakészülék' segélyével történik, amelyek egymástól elválasztott nyomóedényekben egymás után hatnak a vízre. A (c) szivattyúból jövő víz az (o) nyomóedénybe való belépésekor ismét egy (h) szitán halad át s azután a két vagy több szárnnyal biró propellerszerű (p) csavar behatása alá kerül, amely szabályozható, a légmentesítés fokának megfelelő sebességgel forogván a gázokat kiválásra kényszeríti és a gáz és víz olyan emulziószerű elegyét hozza létre, amilyen pl. a visszafelé forgó hajócsavar hajtására keletkezik. Az azonnal szabaddá váló gázok kieresztésére szolgál az (i) szelep, míg a gáz és víz elegye az (r) csövön folyik le és az (s) nyíláson át egy másik kettősfalú (t) nyomóedény fenekén áramlik be, amelyben az'(u) centrifugakészülék hat az emulzióra és elegyrészeit fajsúlyuk szerint különíti el. A teljesen gázmentes víz a centrifugális erő következtében a tartály belső (tl) falához verődik és az itt alkalmazott zsaluszerű (v) kieresztő nyílásokon át a két köppeny közötti térbe s innen a (w) csövön át a szirénához jut. Az elegy könnyebb részei, azaz a szabaddá tett gáz és a gázban dús víz a tartály közepe táján gyűlnek össze, itt fölemelkednek és a (t) edény (x) süvegéhez csatlakozó (z) csövén át esetleg külön, pl. a 13. ábrán láthatóhoz hasonló készülékbe vezettetnek, ahol tovább szellőztetjük azokat, vagy. a szabadba bocsátjuk. Centrifuga gyanánt valamely ismert centrifugaszerkezet is használható, amely egyidejűleg a készülékben kinetikai energia alakjában ható teljesítményt mérsékelt veszteséggel ismét potenciális energiává alakítja át.