77707. lajstromszámú szabadalom • Erősbítő kapcsolási elrendezés egy vagy több katódsugárcsővel
3 — nosan egyenletes erősbítést vagy a (V) elotekercs saját rezgésének további előnyben részesülését, hanem az egész beszédteriileten az erősbítés fokozódásával karöltv,, az erősbítési maximumnak a növekedő kapcsolási kapacitásai fokozódó eltolódás 1 megy végbe az alacsonyabb frekvenciák oldala felé. Eszerint tehát módunkban van a (C) kapcsolási kapacitás alkalmai méretezésével nemcsak magát az erősbítést, hanem az erősbítés hangszinezetét is befolyásolni. A (C) kapacitást úgy fogjuk beállítani, hogy az erősbítési maximum, mely a megadott föltételek mellett lapos, a beszédfrekvenciának körülbelül közepére essék. Fontos itt az a tény, hogy már igen kis (104 —10'-ig mikrofarad) kapacitás elegendő arra, hogy az előnyben részesített frekvencia ezen eltolódását létrehozzuk. Ha ugyanis erősebben kapcsolunk, akkor az erősbítési maximum meredekebb lesz és azután a csőnek önmagát gerjesztő saját rezgésbe megy át, melynek amplitudója azonban most már, a kapcsolástól meglehetősen függetlenül, a cső sajátságaitól függ. Ez a körülmény, valamint annak lehetősége, hogy csak egyetlenegy elem la (C) kapcsoló kapacitás] változtatásával, a létrehozott rezgéseket nagy terjedelmű skála mentén változtassuk, ezt az elrendezést nagy mértékben alkalmassá teszi rezgések fejlesztésére. Természetesen, ha a kapcsolási elrendezést rezgések fejlesztésére használjuk, akkor az (1) tekercset el fog kelleni hagyni, mint ahogy egyáltalában minden csillapító energiafogyasztást lehetőleg korlátozni fog kelleni. A fejlesztett saját rezgés frekvenciája ©mellet, a kapcsoláson kívül, főleg a (2) tekercs önindukciójától függ; minél kisebb az az önindukció, annál -nagyobb saját rezgésekre képes a rendszer. Ha tehát nagy saját rezgéseket akarunk kapni, a (2) rácstekercsre vonatkozólag fönt megadott föltételek egyikéből el fog kelleni térni és kisebb önindukciókat fog kelleni választani. Ellenben változatlanul íenmarad az a föltétel, hogy a (2). tekercs saját kapacitása lehetőleg kicsiny kell hogy legyen. Csak akkor van ugyanis ineg a rendszer saját rezgésének a kapcsolási kapacitástól való kívánt nagy mértékű függősége. A 2. ábra alapján megvilágítjuk már most, hogy miként lehet a találmányt többszörös kikapcsolási elrendezésekben hasznot hajtóari értékesíteni. A megadott szabályok itt is mindenekelőtt a beszéderősbíés esetére vonatkoznak, közülök több azonban egy bizonyos meghatározott frekvencia előnyös erősbítésére is használható, hiszen eddig még egyáltalában nem léteznek szabályok a többszörös kapcsolási elrendezésekben szándékos visszafelé kapcsolással való erősbítésre vonatkozólag. Ha lehetőleg egyenletes és nagyfokú erőst.'''rt akarunk elérni, akkor — többszörös kapcsoilási elrendezésekben valamennyi (2, 4, 6) rácstekercsre nézve(2. ábra) mindenekelőtt ugyanaz érvényes, amit fönt, az 1. ábrával kapcsolatban — beszéderősbítő kapcsolási elrendezésekben — a (2) előtekercs legkedvezőbb tulajdonságait illetőleg elmondottunk. Az (1) és (2) és a (7) és (8) tekercsek közt a kapcsolást ismét lehetőleg szűkre kell választani. Ugyanaz áll a (Z1) és a (Z2) közvetítő átvevőkben, a (3 és 4) és az (5 és 6) tekercsek közti kapcsolásra vonatkozólag. A (3, 5, 7) anódatekercsek önindukciója, a csöveknek az anódakörre vonatkozó belső ellenállása szerint, kiegyenlítendő. Azonban azt tapasztaltuk, I hogy főleg a (Zl) és (Z2) közvetítő át! vivőknél, meglehetős jelentékeny változtatások létesíthetők a tekercsekben anélkül, hogy az erősbítés lényegesen befo; lyásoltatnék. Ha most kapacitative vissza! felé kapcsolunk, akkor a következő jelenségek lépnek föl: a kapacitativ visszafelé kapcsolás ugyanazon cső rácsa és anój dája közt [pl. (A1 és Hl), (A2 és H2), (A3 és H3) közti egészen analóg módon
