77278. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektromos mellékórák önműködő utánállítására

A (6) kapcsolókerék tehát minden ilyen áramlökés alkalmával (minden percben) egy-egy foggal továbbkapcsolódik és pedig, mint láttuk, részben a (11— 15) vezérlömű (10) továbbítókerekének, részben pedig a (16) kapcsolórúgónak hatása alatt, mi mellett úgy a (10) továbbítókerék, mint a (16) kapcsolórúgó, minden egyes működésekor, egy-egy üresjárási utat tesz meg, mely úgy van megválasztva, hogy a (6) kapcsolókerék effektív tovakapcsol ódása a (10) továbbítókerék hatása alatt, az ezen kerék által előzőleg megtett üresjárási úttal együttesen, a (6) kapcsolókeréknek egy foggal való továbbkapcsol ásakor bekövetkező forgását teszi ki. Normális üzemben a (16) kapcsolórúgó (16a) menesztőorrának helyzete a (6) kapcsolókerék (17) hasíiékához képest minden áramlökés végén ugyanaz. Ez a helyzet a (17) hasíték mellső határolófalán van. A (6) kapcsolókeréknek a (10) továbbítókerék segélyével történő tovakapcsolása közben a (4) fogaskerék kis mértékben szintén elforog tengelye körül és így ezen idő alatt a nyugalomban levő (16b) szeg is relatíve megfelelő mértékben eltolódik a (17a) hasítékban. A (18) fogaskeréknek a (19) fogaskerék segélyével eszközölt ezt követő elforgásakor a (4) fogaskerék ismét elforog és pedig ugyanazzal a szöggel, de ellenkező irányban, mint előbb. Eszerint a (16b) szeg helyzete a (17a) hasítékban szintén mindig ugyanaz a (6) kapcsolókerék minden egyes tovakapcsolódása után. Ha most az (M) mótor valamely okból nem kap áramot, vagy valamely mótordefektus folytán a mótor bekapcsolása lehetetlen, akkor a berendezés a következő módon történik: A (18) és (19) fogaskerekek nem forognak, mert ezeket az (M) mótor hajtja, ellenben a (6) kapcsolókereket a (11—15) vezérlömű csakúgy, mint előbb, továbbkapcsolja és pedig most ez a (6) kapcsolókerék, első tovakapcsolódása után, a (7) és (8) szegek közt most nem létező üresjárás miatt, melyet előbb a (6) kapcsolókeréknek a forgó (18) fogaskereken lévő (16) kapcsolórúgó által való tovakapcsolódása idézett elő, mindenkor egy-egy egész fogosztással kapcsolódik tovább, úgy hogy nyugalmi helyzetében most mindig záróhelyzetében tartja az (5) kontaktust. A most el nem forgó (18) kereken ülő (16) kapcsolórúgó (16a) orra most viszszamarad a (6) kapcsolókerék (17) hasitékához képest és végül fölcsúszik a (6) kapcsolókerék homloklapjára. Minthogy a (18) fogaskerék most nem forog, a (6) kap csolókéi ék min d e n egyes tovakapcsolásai alkalmával kissé elforgó (4) fogaskerék sem forog vissza és így ennek (17a'/ hasítéka lassanként elhagyja a (16) kapcsolórúgó (16b) szegét és utóbbi a (4) fogaskerék homloklapján csúszik tova. Ha a zavart megszüntettük és az (M) mótor újból üzemképes, akkor a zárt (5) kontaktuson át ez a mótor rögtön működésnek iádul és a toronyóra perckerekének (20) tengelyét forgásba hozza. Ezzel a (18) fogaskerék is forgásba jön és addig forog körül, amíg a (16b) szög újból beesik a (17a) hasítékba, ezt követőleg pedig a (16a) orr a (17) hasítékba, mert ez az utóbbi bekapcsolódás csak akkor történhetik meg, ha már a (16b) szeg becsappant a (17a) hasítékba. Ha most a (16a) orr eléri a (17) hasíték határoló élét, akkor ez a (16a) orr a (6) kapcsolókereket is magával viszi mindaddig, míg az alsó (5) kontaktusrúgón lévő (21) orr a (6) kapcsolókeréknek egy foghézagába esik be, amikor is az 5 kontaktus megnyílik és így az (M) mótor ismét árammentes lesz. Ebben a pillanatban a (Illő) vezérműnek azt az előresietését, mely a normális időtartamnak (az elmúlt időnek) megfelel, a toronyóra mutatómüve belhozta és a normális óraüzem áll ismét be helyesen mutató toronyóra mellett. A fent ismertetett berendezésnél elkerülhetetlen, hogy a (6) kapcsolókerék lazán legyen elrendezve a (23) tengelyen, hogy tovakapcsolódása két tovakapcsoló-