77255. lajstromszámú szabadalom • Kaliberen aluli lövedék közvetlenül csatlakozó vagy tetszés szerint hozzákapcsolt fémfől való lövedékanyaghüvellyel

ket rendezünk el a hüvelyfalban, amik a hüvelyben föllépő gáznyomásra kipuffadnak és vezetőgyűrűk módjára hatolnak a menetekbe. Az a jellemző, hogy a lövedéket kisebbre készítjük, mint a csőfuratot, még ha e két átmérő között csak csekély különbség van is, azt hozza magával, hogy kívánatos a lövedéket, különösen már használt csöveknél, központosán vezetnünk. Ezt egyrészt a hüvely végének önmagában véve ismeretes módon való peremszerü kitágításával, másrészt pedig a cső závárzatával eszközöljük. A lövedék a csőbe betolva, már az igen csekély átmérőkevesebblet folytán is kissé rézsútosan helyezkedik el a csőtengelyhez képest és ezen pontatlanságot, különösen a kisebb méreteknél azáltal küszöböljük ki, hogy a závárzat egészen nekifekszik a hüvelyperem fölületének, miáltal a lövedéket kiegyenesíti és beállítja a csőtengelybe. A hüvely pereme, ami egyben a gyújtótöltelék fölvételére is szolgálhat tüzeléskor gázfogó zárással nyomban nekifekszik a cső egy megfelelőleg kidolgozott részének és így elegendő mérvben fékezi a lövedék kiröppenését, míg a lövelőanyag gáznyomása annyira fokozódik, hogy attól a hüvelyperem enged és falával benyomódik a menetekbe és így az egész lövedék vezetését ellátja. Minthogy a lövelőanyag hüvelye a lövedékkel egyetemben veszendőbe megy, célszerű az előbbit kevéssé értékes anyagból előállítani. Emellett azon követelményeknek, amiket egyfelől a lövedék, másfelől pedig a hüvely rendeltetése tekintetében támasztunk, célszerűen úgy felelünk meg, hogy a kettőt kétféle szerkezeti anyagból állítjuk elő. Ezenkívül még az előállítás módjára és az olcsó tömeggyártás lehetőségére is tekintettel lehetünk. A hüvelyt főképpen szívós anyagból kell készítenünk, hogy a jelen találmány szerinti tulajdonképpeni céljának megfelelhessen, míg a lövedék kemény, átütőképes anyagból készülhet. Ha a lövedéket és a hüvelyt külön-külön állítjuk elő, akkor ajánlatos a hüvelyt a lövedékkel érintkező részén erősítenünk, hogy el ne szakadjon a hüvely a gázok által előrelövelt lövedékből, mikor a hüvely átveszi a csőben a vezetést, mikor ugyanis a perem megtorpan és a vezetés kedvéért meg van akadályozva az előrejutásban. A rajzon az új lövedék néhány kiviteli alakja van példaképpen vázlatosan föltüntetve. A tulajdonképpeni (a) lövedék a fémből való (b) lövelőanyaghüvellyel tetszés szerinti módon, pl. a megrajzolt esetekben (c) csapszög segélyével van egybekapcsolva. Ugy a lövedéknek, mint a (b) hüvely teljes hengeres részének rendszerint csupán néhány századmilliméterrel van kisebb átmérője, mint a csőfurat. Az egész lövedéket az alsó (e) perem állítja be és központosítja. Ezt a peremet célszerűen ellátjuk ismeretes módon a (k) gyújtótöltelékkel, ami a (b) hüvely (i) üregében lévő lövelőanyagot lángra lobbantja. A gyújtótöltelék fölrobbanásakor az (e) perem oly szorosan belefeszül a csőbe, hogy már ekkor azonnal tömör gázzárás létesül a lövedék lövelőanyagkamrája és a csőtorkolat között. Egyúttal egyelőre megakadályoztatik, hogy a lövedék és a (b) hüvely beleröpítessék a csőbe, mielőtt az illető részek, amelyeknek a föntebb előadott módon kisebb átmérőjük van, mint a csőfurat, a szükséges vezetést nyerik és forgásba jönnek. A (b) hüvely kiperemezése és annak a menetekbe való belenyomulása megadja a teljes lövedéknek a kellő vezetést. Oly célból, hogy nagy kaliberű lövedékek súrlódását a tűrhető legkisebb mérvre csökkentsük, a (b) Iövelőanyaghüvely egyes helyein, amint ez a 2. ábrából látható, tetszés szerint alakított és elrendezett gyengítések, vájatok, vagy effélék, pl. gyűrűalakú (d) hornyok vannak. A hüvelyben uralkodó gáznyomás alatt ezek a gyönge helyek nekiszorulnak a csőfalnak és belenyomulnak a mene-