77226. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kivonat előállítására gabonacsirákból

Megjelent 1920. évi szeptember lió 25-én. MAGYAR KIRÁLYI 111? SZABADALMI HIVATAL. • isfeSös SZABADALMI LEÍRÁS 77226. szám. IVh/l. OSZTÁLY. Eljárás kivonat előállítására gabonacsirákból. KAISER'S KAFFEEGESELLSCHAFT G. M. B. H. VIERSENBEN. A bejelentés napja 1919 március hó 26-ika. Elsőbbsége 1914 szeptember hó 17-ike. A találmány tárgya eljárás kivonat előállítására gabonaneműek, mint búza, rozs, tengeri stb. csiráiból. Az eljárás lényege az, hogy a gabonacsirákat, előzetes szárítás nélkül, melegen 60 -75%-os alkohollal (etil- vagy metilalkohol) kezeljük. Ezáltal, amint ezt ajább kifejtjük, a gabonacsirák csaknem tökéletes feltárását és ezzel értékes, alkatrészeiknek kivonat alakjában való előállítását érjük el. Ismeretes ugyan irrár gabonacsiráknak kezelése alkohollal, hogy azokból lecitintartalmú készítményeket, illetve szabad lecitint állítsanak elő, de itt ezen anyagok előállítása végett a gabonacsirákat előzetesen tökéletesen meg kellett szárítani és azután zsírtalanítani és csak ezután következett az erős, 90—95%-os alkohollal való kivonás. Ezzel ellentétben a jelen eljárásnál az említett eljárás keretében lényeges előkezelést teljesen mellőzzük és a gabonacsiráknak közvetlen 60—65%-os alkohollal való kivonását melegen végezzük. Ezáltal nemcsak a 90—95%-os alkoholban oldható, hanem e^vébként oldhatatlan és ki nem vonható anyagoknak még további tetemes mennyiségeit is kivonjuk. Így pl. rozscsiráknak kezelése erős, 90—95%-os, alkohollal csak 23 százaléknyi, búzacsíráké pedig 15—16%-nyitermelési hányadot adott, míg jelen eljárás szerint rozscsiráknál 35—36%-nyi és búzacsíráknál 30%-nyi termelési hányadot kapunk. Más eredményhez jutunk akkor is, ha gabonacsirákat vizzel extrahálunk. Ha pl. rozscsirákat meleg vizzel kezelünk, úgy csirízszerű, nyálkás tömeget kapunk, amely alig szűrhető és amelyből kivonatot technikai szempontból kielégítő módon elő nem állíthatunk. Valamivel jonoan viselkedik a hideg víz, amellyel meg szűrhető kivonatot kapunk ugyan, de a szűrő folyamat olyan lassan megy végbe, hogy pl. 100 g. rozscsirát több napig kell kezelnünk, hogy azt kivonhassuk. A termelési hányad emellett kb. 25—30%. Itt sem lehet tehát szó technikai szempontból kielégítő megoldásról. A termelési hányadok arányában mutatkozó említett különbségek mellett egészen más termékeket is kapunk. Míg ugyanis rozscsiráknak hígított alkohollal való kivonásánál szirupszerű minőségű kivonatot kapunk, amelynek szaga aromás és íze kellemes, fűszeres, addig hideg vízzel való kezelésnél a bepárologtatás alatt és utána kissé kozmás szagú és kellemetlen, éles keserűízű, sötét színű tömeget kapunk. Ennek megfelelően természetesen a kapott termék kémiai összetétele is teljesen más. A 60—75%-os alkohollal rozscsirákból kapott kivonat pl. 6.43% éterben oldható alkatrészt és 75.13% nitrogénmentes anyagot ad, 15.16% nitrogéntartalmú anyag mellett, a vizes kivonat ellenben csak 0.45% éterben oldható alkatrészt, 56.29% nitrogénmentes anyagot és 33.88% nitrogéntartalmú anyagot tartalma^.