76738. lajstromszámú szabadalom • Közúti vasút, melynél a főkocsi a két végállomás közötti útat megállás nélkül teszi meg és melynél az utasok ki- és beszállása a főkocsi megállása nélkül a útkocsi lekapcsolása útján megy végbe

— 2 -után ez megtörtént, ugyanezen a le­szállóhelyen (Il)-nél a főkocsiim akad szintén automatikusan egy másik ugyan­olyan kis pótkocsi, melyre már előzőleg felszállottak azok az utasok kik itt akar­nak a, főkocsira jutni. A leakadt pótkocsi azokra vár, kik majd a következő közúti kocsival akarnak utazni. Végeredmény­ben teliát minden főkocsihoz kapcsolva állandóan fut egy a I*'- és fölszállást le­bonyolító pótkocsi, melyekbe a beszálló­­helyek előtt azok kerülnek, kik majd le­­szállanak és minden leszállóhelyen áll állandóan egy ugyanilyen pótkocsi, ahová azok az utasok jutnak föl. kik az automatikus összekapcsolódás után a fő­­kocsira, akarnak kerülni. Az a pótkocsi, amelyik a főkocsival összekapcsolva jött, a leszállóhelyen marad, az pedig, melyik a beszállóhelyen várt, a főkocsival össze­­akasztódva azzal folytatja útját a követ­kező leszállóhelyig. Hogy mindez létrejöhessen, olyan vá­gány rendszert kell építenünk (1. ábra), melynél az (A) főkocsi normális vágá­nyán belül (vagy kívül) egy kiseblr (vagy nagyobb) nyomtávolságú másik vágányt fektetünk a. (B) kis pótkocsi ré­szére. Hz a pótkocsinak készített vágány a kiszállóhelveken kitér és mint az báb­ra mutatja a főkocsi vágánya mellé ke­rül. úgy hogy mikor az összekapcsolt ko­csik ideérkeznek, a pótkocsi a főkocsi mellett szalad. Ebben a helyzetben jön működésbe a (G) leakasztóberendezés, mindjárt a ki­térő vágányrendszer kezdetén. A le­­akasztó a kiskocsi sebességét egyúttal csökkentheti vagy megszüntetheti, a nagy kocsi azonban előző gyorsaságával érkezik el, addig pontig, hol a várakozó pótkocsi leakasztása megy végbe, úgy hogy mire a lemaradt pótkocsi kisebb se­bességével odaér, már üres helyre talál. Az itteni végleges megfékezést a pótko­csin tartózkodó kalauz intézheti. Az automatikus lekapcsolószerkezet működése a következő: A pótkocsi tete­jén (lehet az alján is) egy vízszintes sík­ban forgó (r) korongra erősített, tehát vízszintes irányban forgatható (C) össze­kapcsolókar van elrendezve (2. és 3. ábra), mely rúgószerkezettel rögzített nyugalmi állapotában mikor a pótkocsi a beszállóhely kitérőjén áll, a főkocsi ol­dalára alkalmazott sínszerkezetbe (•">• ábra) akadhat. Egy másik rúgószerkezet a kart lefelé szorítja, hogy az legmélyebb helyzetében legyen az összekapcsolódás pillanatában. Hogy a pótkocsi a főkocsi mozgását fokozatosan vehesse csak át, a főkocsin elhelyezett (D) sínszerkezet a főkocsi haladásával ellenkező irányban (hátrafelé) lejtősen emelkedik, mialatt tehát a ragokkal lefelészorított kapcsoló­kar a (D) sínszerkezetbe akadva, a tehe­tetlenség következtében hátrafelé csú­szik, a (1)) sínszerkezet a ((') kart föl is kell, hogy emelje. Az így keletkező súrló­dás miatt a ((1) összekapcsolókar hátra­­csúszása lassan fog csak bekövetkezni, a pótkocsi tehát lassan fogja a főkocsi se­bességét átvenni. A sínszerkezet hátul (E)-nél köralakban elhajlik, úgy hogy a kapcsolókar itten megakadva, tovább nem mozdulhat. A ((.') kapcsolókar liosz­­szának olyannak kell lennie, hogy az ösz­­szekapcsolódás ezen helyzetében, mikor a pótkocsi már nem a főkocsi mellett, há­rem utána szalad, a két kocsi épen meg­felelő távolságba kerüljön egymástól. A leszállóhelyeken, ahol a két kocsi egy­más mellett fut, a kar mélyebb vagy ma­gasabb állása épen úgy. mint elfordított­­ságának foka, a két kocsi távolságának változását vonja csak maga után; ebben a helyzetben pedig ez nem fontos. A fő­­kocsin elhelyezett (D) sínszerkezet eleje (F)-nél öblösen lefelé hajlik, hogy abban az esetben, ha a pótkocsi ((.’) karja va­lami hiba következtében a normálisnál mélyebben is fekszik, a. beakadás mégis megtörténjék, továbbá hogy akkor is létrejöjjön, ha. a (C) kar magasabban fekszik a rendesnél, a (D) sínszerkezet fölött egy fölfelé öblösödő (a) védő van elhelyezve (5. ábra). A (B) pótkocsi lekapcsolódása egy NYOMD

Next

/
Thumbnails
Contents