76587. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés mindennemű szénhidrogéneknek, főleg ásványolajoknak kénsavval való kezelésekor kiváló nyerssavgyanták feldolgozására oldószerek segélyével

eredményez, melynél csak igen tisztátalan és csekélyértékű végterméket kapnak.

Egy további ismert eljárás szerint a nyers savgyantákat benzinnel, petróleummal és 'effélékkel gyúrják össze. Ez az eljárás is csak egészen nyers elkülönítést eredményez, el is tekintve attól, hogy a benzin bizonyos körülmények közt tudvalevőleg aszfalttartalmú anyagokat nem csak hogy nem old. hanem ellenkezőleg: kicsapja azokat.

Kísérletek arra az eredményre vezettek már most elsősorban, hogy rögtön a nyers savgyantáknak a keverőkészülekekből való lebocsátásakor keil, hogy történjék az oldás és hogy az elragadt olajnak és a savgyanta és hulladékkénsav keverékének elkülönítése, frakciónált oldással, célszerűen különböző oldószerek használata mellett kell, hogy eszközöltessek, mimellett, a kénsavval kezelt szénhidrogének, tehát az eredményezett savgyanta, valamint az oldószerek minősége szerint, úgy az oldószer, mint a hőfok és az időtartam, valamint az oldási viszonyok is változtatandók.

Ezen megállapítás értelmében a keverőkészülékből jövő savgyantát frissen, valamely, minden egyes esetben megfelelően megválasztandó oldószerrel kezeljük, valamely alkalmas készülékben és olyan mennyiségben és olyan időtartam- és hőfokviszonyok közt, hogy éppen csak a mechanikusan magával ragadt szénhidrogének mosassanak belőle ki, és hogy ez a gyuió-, kiöblítő-, vagy iszapolóművelet, ilyen viszonyok köz.t, az olajnak a savgyantában, ill. a savgyantának az olajban való oldását vagy egészen meggátolja, vagy az oldószer és a kezelőfolyamat egyidejűleg megfelelően való megválasztásával, a legkisebb mértékre csökkentse. Az ilyen módon a mechanikusan magával ragadt olajtól és a kénsav legnagyobb részétől megszabadított savgyantakeveréket, közvetlenül ezután, valamely, esetleg az elsőtől eltérő más, szintén minden egyes esetben próba útján kiválasztandó oldószerek elegendő menvnyiségben, esetleg meleghozzávezetés mellett, a lehető leggyorsabban, valamely alkalmas készülékben, egy, vagy több műveletben, a lehető legnagyobb részben, föloldjuk.

A kénsavval kezelt szénhidrogének fajtája szerint alkoholokat (főleg methilethilalkoholt), acetonokat, elsősorban azonban klórszénhidrogéneket, mint széntetrakloridot, diklórethilént, triklórethilént, perklórethilént, tetraklórethánt, pentaklórethánt, stb. használunk, mint amelyek síma oldásra különösen alkalmasak.

A savgyantának, a mechanikusan magával ragadt olaj eltávolítása után, az alkalmas oldószerek valamelyikében történő adásakor a bezárva levő kénsavgáz szabaddá válik. Ezt a gázt kiszívatjuk, azáltal, hogy vagy mérsékelt hevítést, vagy vákuumot, vagy mindkettőt alkalmazunk olyan hőfoknál, melynél az oldószer még nem gőzölög el, vagy pedig, hogy az oldószert, vagy a kénessavgázt együtt gőzölögtetjük el, és a gőzöket egymástól elkülönítjük. A kénessavgázt azután alkalmas módon tovább földolgozzuk.

A savgyantaoldatból kiválik a nyers hulladéksav maradéka és ugyanúgy, mint a már kivált főmennyiség, nem hígított állapotban eltávolítható és esetleg újból a tisztítóm,űvelethez használható föl, vagy egyéb alkalmazási célra elvezethető. Ebben a körülményben rendkívüli nagy előny rejlik, mert az ismert s'avgyantaföldolgozó eljárásoknál csaknem kivétel nélkül a kénsavat, a nyers savgyantában, nemcsak víz, vagy gőz hozzáadásával, csekély fokúra hígítjuk, hanem ez a munka melegbevezetes mellett is történik, úgy hogy a kénsav, főleg ha magasabb hőfoknál tökéletesen savtalaníttatik, messzemenő változásokat hoz létre a savgyantában, egyebek közt, oldhatatlan, széntartalmú és kokszos anyagok keletkezését idézi elő, gyakran 20% és nagyobb mennyiségben és a nagymennyiségű újonnan képződött kénsavgáz távozik belőle el, melynek fölfogása és ártalmatlanná tevése, legtöbbször már a levegővel való