76406. lajstromszámú szabadalom • Berendezés földtávírási hírközlés céljaira

ségű és az említett táblázat nem használ­ható. Ugyanazon okból még abban az esetben is, ha nagy tér áll rendelkezé­sünkre, két vagy három párhuzamos hu­zalt rendezünk el. Ha ugyanis kitűnnék az, hogy az említett módon kiszámított bázishosszúság mégis túl kicsiny, úgy azt azzal, hogy elektródák külső végeihez huzalt kapcsolunk és a belső végeket ki­emeljük, nagyobb nehézség nélkül hosz­­szabbíthatjuk meg. Ugyanazon körülmé­nyek között lemez- vagy hálóelektródák kitolása a találmány tárgyával szemben az anyagszükséglet, a. földmunka és idő­­veszteség többszörösével járna. A távoli vevőállomáshoz való átvitel tekintetében fontos, hogy a vevőhely elektródái közötti vezetékellenállás lehe­tőleg csekély legyen (v. ö. ^Elektrotech­nische Zeitschrift'4 1894. évf. 617: oldal és 1896. évf. 109. oldal), miért is az idé­zett helyen azt javasolták, hogy a vevő­­hely elektródái közé csak egy átvivőelem kis ohmikus ellenállású tekercsét iktas­suk, amelynek szekundér köre a telefon­­hallgatót tartalmazza. Ily módon elérhető az, hogy a jeladó­helyről kibocsájtott energiának aránylag nagyobb része jusson érvényre a. hallga­tóban. A találmány célja az energiakihaszná­­lás további fokozása. Ezt azzal érjük el, hogy — a hallgatónak akár közvetlen, akár említett közvetett kapcsolása, mellett — a vevőkörben lévő induktiv ellenállást kondenzátorok beiktatásával az elkerül­hetetlenül megmaradó ohmikus ellenállás kivételével kiküszöböljük. Ilyen módon a vevőkör azon ellenállásoktól is mentesül, amelyek esetleg nagyobb befolyást gya­korolnak, mint az ohmikus ellenállások, különösen akkor, ha a rendszer működ­tetésére magasabb frekvenciájú váltó­áramot használunk. A kondenzátort az említett átvivőelemnek akár szekundér, akár primer körébe iktathatjuk. Eljárha­tunk továbbá akként is, hogy az átvivő­­elemet egészen elhagyjuk és a hallgatóval sorba kapcsolt kondenzátort kis ellenál­lású fojtótekerccsel párhuzamosan kap­csoljuk, mely fojtótekercset az elektródák közötti vezetékbe iktatjuk. Ezen vevőkapcsolással kombinációban a találmány szerint oly adóállomást al­kalmazunk, mely bizonyos meghatározót.; magas frekvenciát állandóan biztonság­gal előállítani képes. Azzal ugyanis, hogy a vevőkészüléknél kondenzátorokat iktatunk be, a készülékben oly változás áll be, hogy a fokozott energiakihaszná­lás csak bizonyos meghatározott frekven­ciánál érhető el. Magától értetődik ugyan, hogy szabályozható kondenzátor alkalmazásával a vevőkészülék külön­böző frekvenciákhoz akként alkalmaz­­kodhatik, hogy azok mindegyikénél a leg­nagyobb energiakihasználást érjük el, mindenesetre azonban az egyes jeladóál­lomásnak módjában kell állania, hogy bi­zonyos meghatározott állandó frekven­ciát fejleszthessen, nehogy véletlen ener­giaingadozások, amelyek a vevőkészülék hallgatójára átvivődnek, az illetőt hamis jelek gyanánt tévedésbe ejtsék. A találmány szerint a jeladóállomáson áram szaggató gyanánt kétoldalúan mű­ködő ingás átalakítói használunk, ami­lyent pl. az 58352. sz. magyar szabadalmi leírás ismertet. Az ilyfajta ingás átalakí­tónak az az előnye, hogy kétoldalú hatása folytán a, rendszerint használt egyszerű áramszaggatóhoz képest az időegység alatt kétszeres energiát bocsájt ki; előnye továbbá az, hogy egyenáramú tekercsé­nek kondenzátorokkal való összeköttetése révén (v. ö. a 69412. sz. magyar szabadal­mat) akként képezhető ki, hogy igen ál­landó frekvenciájú váltóáramot bocsájt ki. Csak az ilyen ingás átalakító képes ezen fölül arra, hogy másodpercenkénti néhány 1000 váltakozásnak megfelelő magasabb frekvenciát idézzen elő. Ezt az átalakítót célszerűen úgy, amint éz az 58352. sz. magyar szabadalom föltünteti, akként képezzük ki, hogy a csévemag polárizált mágnes helyett csak lágy vas­ból legyen kiképezve és lehetőleg csekély nftHtBAS

Next

/
Thumbnails
Contents