76406. lajstromszámú szabadalom • Berendezés földtávírási hírközlés céljaira
ségű és az említett táblázat nem használható. Ugyanazon okból még abban az esetben is, ha nagy tér áll rendelkezésünkre, két vagy három párhuzamos huzalt rendezünk el. Ha ugyanis kitűnnék az, hogy az említett módon kiszámított bázishosszúság mégis túl kicsiny, úgy azt azzal, hogy elektródák külső végeihez huzalt kapcsolunk és a belső végeket kiemeljük, nagyobb nehézség nélkül hoszszabbíthatjuk meg. Ugyanazon körülmények között lemez- vagy hálóelektródák kitolása a találmány tárgyával szemben az anyagszükséglet, a. földmunka és időveszteség többszörösével járna. A távoli vevőállomáshoz való átvitel tekintetében fontos, hogy a vevőhely elektródái közötti vezetékellenállás lehetőleg csekély legyen (v. ö. ^Elektrotechnische Zeitschrift'4 1894. évf. 617: oldal és 1896. évf. 109. oldal), miért is az idézett helyen azt javasolták, hogy a vevőhely elektródái közé csak egy átvivőelem kis ohmikus ellenállású tekercsét iktassuk, amelynek szekundér köre a telefonhallgatót tartalmazza. Ily módon elérhető az, hogy a jeladóhelyről kibocsájtott energiának aránylag nagyobb része jusson érvényre a. hallgatóban. A találmány célja az energiakihasználás további fokozása. Ezt azzal érjük el, hogy — a hallgatónak akár közvetlen, akár említett közvetett kapcsolása, mellett — a vevőkörben lévő induktiv ellenállást kondenzátorok beiktatásával az elkerülhetetlenül megmaradó ohmikus ellenállás kivételével kiküszöböljük. Ilyen módon a vevőkör azon ellenállásoktól is mentesül, amelyek esetleg nagyobb befolyást gyakorolnak, mint az ohmikus ellenállások, különösen akkor, ha a rendszer működtetésére magasabb frekvenciájú váltóáramot használunk. A kondenzátort az említett átvivőelemnek akár szekundér, akár primer körébe iktathatjuk. Eljárhatunk továbbá akként is, hogy az átvivőelemet egészen elhagyjuk és a hallgatóval sorba kapcsolt kondenzátort kis ellenállású fojtótekerccsel párhuzamosan kapcsoljuk, mely fojtótekercset az elektródák közötti vezetékbe iktatjuk. Ezen vevőkapcsolással kombinációban a találmány szerint oly adóállomást alkalmazunk, mely bizonyos meghatározót.; magas frekvenciát állandóan biztonsággal előállítani képes. Azzal ugyanis, hogy a vevőkészüléknél kondenzátorokat iktatunk be, a készülékben oly változás áll be, hogy a fokozott energiakihasználás csak bizonyos meghatározott frekvenciánál érhető el. Magától értetődik ugyan, hogy szabályozható kondenzátor alkalmazásával a vevőkészülék különböző frekvenciákhoz akként alkalmazkodhatik, hogy azok mindegyikénél a legnagyobb energiakihasználást érjük el, mindenesetre azonban az egyes jeladóállomásnak módjában kell állania, hogy bizonyos meghatározott állandó frekvenciát fejleszthessen, nehogy véletlen energiaingadozások, amelyek a vevőkészülék hallgatójára átvivődnek, az illetőt hamis jelek gyanánt tévedésbe ejtsék. A találmány szerint a jeladóállomáson áram szaggató gyanánt kétoldalúan működő ingás átalakítói használunk, amilyent pl. az 58352. sz. magyar szabadalmi leírás ismertet. Az ilyfajta ingás átalakítónak az az előnye, hogy kétoldalú hatása folytán a, rendszerint használt egyszerű áramszaggatóhoz képest az időegység alatt kétszeres energiát bocsájt ki; előnye továbbá az, hogy egyenáramú tekercsének kondenzátorokkal való összeköttetése révén (v. ö. a 69412. sz. magyar szabadalmat) akként képezhető ki, hogy igen állandó frekvenciájú váltóáramot bocsájt ki. Csak az ilyen ingás átalakító képes ezen fölül arra, hogy másodpercenkénti néhány 1000 váltakozásnak megfelelő magasabb frekvenciát idézzen elő. Ezt az átalakítót célszerűen úgy, amint éz az 58352. sz. magyar szabadalom föltünteti, akként képezzük ki, hogy a csévemag polárizált mágnes helyett csak lágy vasból legyen kiképezve és lehetőleg csekély nftHtBAS
