76406. lajstromszámú szabadalom • Berendezés földtávírási hírközlés céljaira

tatja egy-egy elektróda huzaljainak egymással párhuzamos elhelyezése esetén.

A hatótávolság általános képlete a következő:

s = c. j/ V. ~ B 1—F [A]),

ahol is e állandót jelent,

V az elektródákon uralkodó feszültség, w a fajlagos átmeneti földellenállás, amely a hely szerint változó,

L egy-egy elektróda huzalhossza,

B az állomási bázis,

F a matematikai függ vény jel,

F (A) oly mennyiség, mely az elektróda térbeli elrendezésétől függ.

A képlet közvetlenül megadja azt, hogy az elektróda (L) huzalhossza az elektróda és a föld közötti fajlagos (w) átmeneti ellenállással arányosan választandó, ha különböző minőségű talajok esetén egyébként azonos feltételek (B, V, A) mellett ugyanazon (s) hatótávolságot akarjuk elérni.

Az F (A) kifejezés oly kivonandó, mely, amint azt az 1. ábrával kapcsolatban ismertettük, a zárójel előtti értékből vonandó le, egyébként azonban kicsiny érték. Az 1. ábra esetén F (A) közelítőleg

= “g-> úgy hogy a képlet a következő alakba

megy át:

.— .L. ,

s = c. / V. — d.

Az (L. d.) tényezőről a 2. ábra szerinti görbe ad felvilágosítást, mely ábra, mint említettük, a hatótávolságot a (B) bázis függvényében mutatja.

A 8. ábra szerinti elrendezés esetén az F (A) tényezőt egyáltalán elhanyagolhatjuk, amikor is a gyakorlati használatra a következő képletet kapjuk:

S = c. / v; “ B.

Az —értékre alsó határ áll fönn, melynél w

alább nem szabad mennünk, mert ezen

határ alatt a fajlagos átmeneti ellenállás hirtelen nagy mértékben növekedik.

(n) számú egymással párhuzamos huzal esetére a következő képlet áll fenn:

s = c. l^ V. (n—1). ~ • B. w ,

ahol is a = -—es a 9. abra szerinti gör- L

béből állapítandó meg.

A találmány már most lehetővé teszi azt, hogy a jeladóállomás térbeli méreteit a szándékolt hatótávolságnak és a rendelkezésre álló energiamennyiségnek megfelelően rendszeresen már eleve, billentyűnyomásokkal való kisérletezés nélkül állapítsuk meg. Egyszerű előkísérlet útján mindenekelőtt a (av) fajlagos átmeneti ellenállást állapítjuk meg, mely sok esetben a különböző talaj minőségek tekintetbe vételével készült táblázattól elegendő pontossággal olvasható ki. A (w) értékből következik az (L) hossz minimális értéke az — alsó határértéknek w

megfelelően, amelyet a táblázat szintén

tartalmaz; továbbá az (- s. V) (n = 1-nél)

\w,

értékekből a (B) bázishossz következik, amelyet azonban ellenőriznünk kel] abban az irányban, hogy az egy-egy I elektróda huzalhosszának legalább is kb. négyszeresével legyen egyenlő. Ha már most a helyi viszonyokhoz túlnagy bázishosszúság adódnék ki, úgy megfelelő (n) értéket veszünk számításba, mimellett oly célból, hogy egyrészt lehetőleg kevés anyagot kelljen elhasználnunk és másrészt lehetőleg kevés földet kelljen kiemelnünk, a huzaltávolságra vonatkozó szabályt követjük (2. ábra). Ezen megállapítások alapján választjuk ki a helyet és létesítjük a berendezést.

Biztonság kedvéért az (L) érték jóval nagyobbra választandó, mint amekkora

a megengedhető ^ minimumnak felel meg,

különösen oly esetben, ha a talaj

i észrevehetően nem egyenletes minő-