76276. lajstromszámú szabadalom • Visszalökés által töltött mozgatható csővel bíró fegyverek

* X — í — ben a (J) emelő akként leng, hogy a (j) orr kikapcsolódik és a záródugattyú szabaddá válik. A (J) emelő mozgása közben tehát a záródugattyút előretoló (f) rúgó hatása alatt áll, mely a (j) orrot a dugattyú hátsó helyzeténél működési helyzetében törekszik tartani. Az üres töltényhüvelyt a cső alsó oldalán fölfüggesztett rugalmas (w) emelő löki ki, (23. és 24. ábra), mely közepe felé le van hajlítva és lehajlított végével a cső előremozgásánál hátulról a záródugattyú (k3) toldatsinének egy (kl) hornyán át a töltényhüvely pereme mögé fogódzik és ily módon a hüvely kidobását végzi. A rajzokon a föntebb leírt részletek egyes módosításai is láthatók, melyek elsősorban a závárzat, illetve a záródugattyú, továbbá a zárófej és a tok szerkezetére vonatkoznak, nevezetesn a 14a és 15a ábra a részeket általános elrendezési rajzban, a 14. és 15. ábrán látható helyzetnek megfelelő helyzetben tünteti föl. A 20a—20f ábra a závárzattok és ennek lödelének új kiviteli alakját tünteti föl, melynél a födél nyitására szükséges műveleteket az illető részek munkahelyzetének alapul vételével tüntettük föl. A 25a—30a ábra a záródugattyú módosított kiviteli alakját tünteti föl, az egyes ábrák a 25- 30. ábrának megfelelő vetületek. A 31a—39a ábra a 31—39. ábrának megfelelően a szerkezet részleteit tünteti föl. Első sorban azt a 20a—20f ábrán látható fontos módosítást kell fölemlítenünk, hogy az ütközőfenék nem a závárzattok födelével, hanem ennek oldalfalaival van eigy darabból készítve. Ily módon a závárzattok szilárdsága fokozódik, mi különösen arra való tekintettel, hogy az ütközőfenéket a fegyver hosszabb használatánál rendkívül számos lökés éri, tehát az igen intenzív módon van igénybe véve, rendkívül fontos. A závárzattokot fölül nem nyitható födél, hanem (Hl) toíóka zárja el, melyet rendesen az (x) megfogóemelő egy (x3) orra rögzít a kellő helyzetben, minthogy ez az orr az ütközőfenék fölső szélének egy kivágásába fogódzik. Az (x3) orrot a (q) emelőbiityök emeli ki, mely a megrajzolt kiviteli alaknál nem az ütközőfenék hátsó oldalán, hanem ebben van eltolhatóan ágyazva. A (Hl) födélnek a závárzattokon való vezetése az oldalfalak fölső élén kiképezett, kiálló (g2) lécek útján történik, melyek a födél oldalélein kiképezett megfelelő (h2) vezetékekbe fogódznak, úgy hogy a födél abszolút biztos vezetést talál. A (0) biztosítószárnyban egy (x4) kivágás van kiképezve (20c ábra), melybe az (x) emelő hátsó vége illik és mely a födél nyitását teszi lehetővé, amennyiben eme kivágás alsó válldarabja az (x3) orrot annyira fölemeli, hogy ez az ütközőfenék ellendarabjaiból teljesen kikapcsolódik. Rendesen, vagyis mikor a fegyver önműködően tolt, a biztosítószárny, úgy mint azt ismertettük, baloldalt lejtősen fölfelé fordul, minek következtében az (x) megfogóemelő annyira föl van emelve, hogy (x2) orra az (A) forgatóhüvely (a2) orrát meg nem foghatja. Ennél a helyzetnél azonban az (x3) orr még nincs annyira fölemelve, hooy az az ütközőfenékből is kikapcsolódnék. Hogy tehát a födelet ki lehessen kapcsolni, az (x) megfogóemelőt még magasabbra kell fölhajlítani, mire a föntebb említett (x4) kivágás szolgál, melynek alsó, ferdén elvágott válldarabja az emelő hátsó vége alá fogódzik és mely a biztosítószárny fölfelé forgatásánál ezt a 20c ábrán látható helyzetbe emeli. Az (x4) kivágás oly mély, hogy a födelet a fölemelt megfogóemelővel együtt némileg hátra lehessen tolni, úgy hogy az orr a kivágásból az ütközőfenék fölső éle fölé kerül, mint az a (20c) ábrán látható. Ha már most a biztosítószárnyat ismét viszszafelé forgatjuk, a tolófödelet — minthogy az (x3) orr az ütközőfenék szélére feküdvén, nyugaszába be nem fogódzhatik könnyen le lehet húzni, mint az a (20e) ábrán látható. A részeknek a födél kikapcsolásának megkezdése előtt elfoglalt helyzete a (20a és 20b) ábrából látható, a biztosítószárny a baloldali vízszintes 76276