76276. lajstromszámú szabadalom • Visszalökés által töltött mozgatható csővel bíró fegyverek

- 10 -helyzetében, tehát az (x) megfogóemelő a mélyállásában van, minek következtében a fegyver egyestöltésre van beállítva és a záródugattyúnak a nyugalmi helyzetben való rögzítése a cső előretolt helyzeténél is biztosítva van. A 20c és 20d ábra a biztosítószárnyat a középállásában, függélyes helyzetben ábrázolja, az (x3) orrot az (x4) kivágás válldarabja teljesen kiemelte, a födél pedig annyira vissza van tolva, hogy ez az orr az ütközőfenék széle fölött áll. Az (F és f) előretolórugók a závárzattokban lényegében véve oly módon vannak elrendezve, mint azt előbb leírtuk. Ami már most a záródugattyú módosítását illeti, a záródugattyú a zárófejjel oly módon van összekötve, hogy a hüvely az elsütés után kényszermozgásszerűen eresztessék meg. Ebből a célból az (R) zárófej a záródugattyúba aránylag igen lapos csavarmenetek által .van megerősítve, míg az (al) csavarlécek rendkívül meredekek, minek következtében a két menet együttműködése a következő munkafolyamatot idézi elő. Mikor a forgatóhüvely befelé tolatik (annak következtében, hogy az ütközőfenékbe ütközik és mikor a zárófej szemölcsei a föntebb jelzett módon az elreteszelést megszüntető helyzetbe fordulnak, a zárófej nemcsak elfordul, hanem egyúttal a csavarmenetek által némileg hátra is huzatik, úgy hogy a (z) töltényvonója a töltényhüvelyt is visszahúzza és némileg meglazítja. A töltényhüvely meglazítása épp úgy, mint az elreteszelés megszüntetése a cső és záródugattyú hátrafelé mozgásának utolsó fázisában, a visszalökés hatása alatt megy végbe, magát a viszalökést arra hasznosítjuk, hogy a töltényhüvelyt a töltényágyban meglazítsa, úgy hogy a cső, — mikor az visszafelé mozgását befejezte és mikor a záródugattyú fogva tartatik — nehézség nélkül mozoghasson előre, minthogy a cső és töltényhüvely elválasztása nagyobb erőt nem igényel. A cső, illetőleg a töltényágy tehát nagyobb erő kifejtése nélkül húzható le a töltényhüvelyről, vagyis a cső előremozgását a hüvelyről való lehuzatása semmiképen nem befolyásolhatja, mi a fegyver pontos működése szempontjából rendkívül fontos. Az elreteszelésnél, illetőleg a forgatóhüvely kifelé mozgásánál a fej annyira tolódik előre, amennyire az elreteszelés megszüntetésénél hátrafelé tolódott. A 25a és 26a ábrán ez az utóbbi helyzet (az elreteszelődési helyzet) látható, a 27a és 28a ábra a záródugattyút a zárófej visszatolt helyzeténél az elreteszelés megszűnte után ábrázolja. A 29a és 30a ábrán az ütőszög a 25a és 26a ábrától eltérően megfeszítve, az utóbbi ábrákon pedig megereszkedve (pl. íaz elsütést követő pillanatban) van ábrázolva. Ami már most az (A) forgatóhüvelyt illeti, ennek hátsó (a2) válldarabja alacsonyabb, minthogy az előbb alkalmazott, aránylag magas válldarab, amely esetleg a megfogóemelő orra mögé fogódzhatott, elmarad. Ez utóbbi helyett a záródugattyú hátsó végén magán van egy (k2) orr kiképezve, melynek ugyanaz a föladata, ami az előbb említett (a2) orré. Megemlítendő továbbá az is, hogy a závárzattok forgatóhüvelyében a (C) emelő (c, cl) orraival együttműködő (a) orral átlósan szemben egy második ily orr van kiképezve, mely a forgatóhüvelynek a záródugattyúban való egyenesbe vezetését biztosabbá teszi. Minthogy a závárzattokot a fix ütközőfenék hátsó végén teljesen elzárja és ennek következtében a csövet és a záródugattyút még akkor sem lehet a tokból és csőburkolatból kihúzni, mikor a tok födele nyitva van, oly berendezést kell létesíteni, mely a jelzett részek eltávolítását a fegyver további szétszedésének szükségessé válása nélkül engedi meg. Ebből a célból egy oly berendezést alkalmaztunk, mely lehetővé teszi, Ihogy az alsó foglalványgyűrű megoldása és a (Hl) födél nyitása után a cső hátsó részét fölfelé fordítsuk és így a csövet az ezt vezető csőburkolatból kihúzzuk. A 21a—21g ábrán eme berendezés két kiviteli alakja látható. A 21a—21c ábrán