76271. lajstromszámú szabadalom • Ujítások mozgóerővel bíró visszalökésáltal töltött lőfegyverekhez

három 1. II. III. csuklópont közül a középső, kevéssel a végső csuklókat összekötő egyenes alatt feküdjék, mint az az la és 2a ábrából világosan kitűnik. Eme középső csuklópontot azonban csak nagyon kis mértékben szabad sűlyeszteni, ha azt akarjuk, hogy a závárzatot visszaszorított, megszorult töltény esetében nehézség nélkül nyithassuk. Erre a célra a következő berendezés szolgál. A hátsó (c2) emelőnek ferdén elvágott (c3) válldarabjai vannak, melyek a csukló megnyúlt helyzeténél közvetlenül fekszenek a (B) villás csőhüvely (c4) kiugrásaira, úgy hogy a csuklózáró, illetőleg megnyúlt helyzetében ezek a (c4) kiugrások, illetőleg ellendarabok a (b) csappal együtt a lövésnél keletkező gáznyomást fölfoghassák, illetőleg a csapot részben vagy teljesen tehermentesíthessék. Ezt oly módon érjük el lehetőleg tökéletesen, hogy a csapot a csaplyukba akként helyezzük el, hogy abban bizonyos elmozdulása legyen, amikor a gáznyomás mindem esetben elsősorban a (c3) válldarabok. ra és ezek (c4) ellendarabjaira hat és a ferde támasztó-fölületek hatása következtében a (c2) emeltyűt hátul fölemeli, úgy hogy a csap és váll egyidejűleg hathasson, a könyökemeltyű pedig a csukló pontjában lefelé behajlani törekedjék, mely behajlás természetesen nem lehet nagyobb, mint a csukló csapjánál megengedett elmozdulás, de minden esetre elégséges arra, hogy a tüzelésnél a könyökemeltyű időelőtti behajlása hathatósabban meg legyen gátolva, mint az eddigi berendezéseknél. A megnyúlt csukló eme töi%kvése, melyet egyrészt az a körülmény, hogy a könyök csuklópontja, mint azt már előbb is kiemeltük, valamivel a végek csuklópontjait összekötő egyenes alatt fekszik, idéz elő, másrészt pedig az, hogy a (b) csapnak bizonyos elmozdulása van, még inkább fokoz, a 12. és 13. ábrából tűnik ki, melyek közül az első ábra a normális vagy nyugalmi helyzetet ábrázolja, amelyben a csukló, illetve závárzat igénybe véve nincs. Az utóbbi ábrában az a helyzet van ábrázolva, melyet a részek a csukló megnyúlásánál, még mielőtt a cső visszamozgott, illetve addig az időpontig, míg a (ex) ütközők a (Cx) fölületet érik, foglalnak el: — a csapnak engedett elmozdulás nagyítva van ábrázolva, hogy épen a túlzás által a tényleges viszonyokat világosabban ábrázolhassuk. A (b) csap az utóbbi helyzetében fölfelé mozgott és a (c3) válldarab ugyancsak kissé fölfelé mozgott, anélkül azonban, hogy a (c4) ellen darabon való megtámasztását elveszítené. Az (f) zárórúgó, mely a csuklót oly módon befolyásolja, hogy azt a nyitás megtörténte után ismét a nyújtott vagy záró helyzetébe viszi, a (C) fogantyúrész nyakában van elhelyezve és egy, nagyobb nyúlékonyság és rugalmasság' szempontjából S-alakban meghajlított lemez ni gót képez. Alsó végével eme vezetőfal egy kiugrásába vagy bevágásába van betolva, míg hathatós fölső végével egy lenghető, legcélszerűebben ugyancsak S-alakú (fl) karral van összekötve, mely utóbbi a hátsó csuklóemeltyűfel megfelelő csuklós kapcsolatban áll. Az (fl) kar alsó végének egy kétoldalt kiálló toldata vagy csapja van, mely fölött a rúgó vége egy megfelelő karomalakú, félig nyitott fülecske fogódzik. Ily kapcsolás által tökéletes mozgékonyságot idézünk elő, egyúttal a fegyver szétszedésénél könynyű és kényelmes oldhatóságot biztosítunk. A rúgó és a kar kombinációjának az a célja, hogy a rágó ágyazása által biztosított kismérvű elmozdulhatóságnál a csuklónak a megadott, aránylag tág határok között való elmozdulását biztosítsuk. Ily módon azt a nagy előnyt érjük el, hogy a rágót abban a helyzetben alkalmazhatjuk, melyben az a legintenzívebb hatást fejtheti ki. A zárórágó az, melynek hatása következtében a cső, illetve a villás csőhiively és a markolatrész kapcsolata biztosítva van. Ezt a kapcsolatot ugyanis egy az utóbbiból kivehető, forgatható (r) retesz,