76271. lajstromszámú szabadalom • Ujítások mozgóerővel bíró visszalökésáltal töltött lőfegyverekhez

az úgynevezett lobbantyútartó létesíti, melynek egy (rl) ütközője van. Ha a kapcsolat létesült, az (r) retesz (mint az a 6. és 9. ábrán látható) oly módon van beállítva ,hogy az (rl) ütközőjével a esőhüvely alatt lévő (o) toldatra feküdjék, ily módon az utóbbi a eső előremozgása -nak határozására szolgál és rendesen az (f) rúgó által gyönge nyomással az (rl) ütközőre szoríttatik, minthogy a zárórúgó a fegyver nyugalmi helyzeténél is kissé meg van feszítve, hogy a részek önkényes mozgását megakadályozza. Hogy a závárzat üres töltény tárnál is nyitva legyen, a markolatdarab oldalfalában a töltény átvezetésére szolgáló nyílásnál az (n) rekesztőemeltyű van alkalmazva, mely az (1) rúgó nyomása alatt áll és hátsó végén egy (nl) záróbütyköt visel. Körülbelül a közepén, illetőleg közel a mellső végéhez az emelőnek egy paizsalakú (n2) toldata van, mely egy az adogatóval kapcsolt tag pályájába nyúlik oly módon, hogy ez a tag az adogatónak a tölténytár kiürülésénél való fölemelkedésénél a rekesztőemelőnek az (nO) csapja körül vSló forgását és így a működési helyzetbe vitelét idézhesse elő. A megrajzolt esetnél az (n2) paizszsal egy a tölténytár külső oldalán mozgatható (pl) gomb működik össze. A záródarabnak közel a mellső végéhez egy (eO) kivágása van, melybe az utolsó töltény kilövése után a működési helyzetbe jutott rekesztőemelő (nl) záróbütyke fogódzik. Ebben a helyzetben az (nl) záró. bütyök a (cO) kivágás hátsó vállához oly módon fekszik, hogy dacára a zárórúgó megfeszülésének, a csukló meg ne nyúlhasson. Ha már most az üres tölténykeretet kivesszük is, a závárzat mégis nyitva maarad, minthogy az erősebb (f) záró rúgó a zárolót, illetőleg ennek (cO) kivágások válldarabját az (nl) záróbütyökre szorítja és ezt a rúgóhatás ellenében fogvatartja, de a záróemelő ismét a nyugalmi helyzetébe csappanhat vissza, amint a csuklónak kézzel történt visszahúzásánál a zároló válldarabjára ható nyomás megszűnik, mikor a zároló is szabadon eltolódhatik és a zárórúgó által előre hajtatik. Eme berendezésből a föntebb jelzett előnyök származnak. Végül a lobbantyú és elcsattantó berendezésen a következő újításokat végeztük. A villás cső-hüvely karjainak oldalhornyában csúszó (c) zároló, melyhez a könyökemeltyű mellső (cl) karja csatlakozik, belsejében egy üreges (e) ütőszöggel van ellátva, melynek a zároló egy hornyán kinyúló (el) ütközőjére a (cl) emelő mellső végén alkalmazott orr hat oly módon, hogy a zároló visszamozgásánál az iitőszög megfeszíttessék. A villás csőhiively balkarjának falában a (kO) forgástengely körül foroghatóan a (k) elcsattantórúd van alkalmazva, melynek (kl) válldarabja a zároló előremozgásánál az (el) elcsattantócsapot megfogja és így az iitőszöget a megfeszített helyzetben rögzíti mindaddig, míg az elcsattanták meg nem történt, tehát az elcsattantórudat a billentyű oly módon nem működtette, hogy a (kl) válldarab visszahuzassék és az elcsattantócsap szabadon boesájtassék. A találmány szerint a berendezés most már olyan, hogy az elcsattantás relatíve könnyen történhessék, ellenben az iitőrészek kiváltása (az elcsattantócsap szabaddá tétele) csak nehezen legyen végezhető, hogy egy pont legyen, melyben a lövő arról, hogy abban megy végbe az elcsattantás, bizonyosságot szerezhet, illetve ellenőrizhesse, hogy mikor kell az elcsattantást végeznie. Ebből a célból a (z) billentyűvel kapcsolatban, oldalt fölötte egy külön, kettős karú (al, a2) szögemelőt, képező nyomóemelő van fölfüggesztve, melynek egyik, (al) fölső karja fölfelé nyúlik és szabad végével a (k) elcsattantórúd mellső (k6) végére fekszik. A másik, (a2) alsó karja, mely majdnem vízszintesen van lehajlítva, a (z) billentyű (zl) toldatának (z2) kivágásába fogódzik, melyet mint az általában szokásos, egy (zO) rúgó tart a kezdeti vagy nyugalmi helyzetében. Az elcsattantó