76271. lajstromszámú szabadalom • Ujítások mozgóerővel bíró visszalökésáltal töltött lőfegyverekhez

A 28. ábra a villás csőtokot zárócsukló és elcsattantórúd nélkül ábrázolja. A 29. ábra a záródarabot és csuklót mutatja be. A 30. ábra a 29. ábrához tartozó föliilnézet. A 31. ábra az elcsattantórúd fölül- és oldalnézete. A 32. ábra a tölténykidobó fölül- és oi_ dalnézete. A 33. ábra a tölténykihúzó fölül- és oldalnézete. A 34. ábra az ütőszög és ennek rúgója. A 35. ábra a záródarab elől- és oldalnézete. 36. es 37, ábra a tölténytár oldalnézeté jobb- és balfelől nézve. Mint a visszalökéssel töltött fegyverek általában, a csatolt rajzon ábrázolt pisztoly is három főrészből áll, nevezetesen az A csőből és az ezzel egy darabból készült vagy mereven kapcsolt, az adott esetben villaszerűén alakított hüvelyből, (a B villás hüvelyből a (c) zárolóból és a (C) tokból áll, melyben a cső és a villás hüvely vezetve van és mely a pisztolynál legcélszerűbben oly módon képezhető ki, hogy folytatása a markolatot képezze, miért is a következőkben a (C) tokot mindig markolatdarabnak fogjuk nevezni. Mint azt bevezetőleg jeleztük ,a fegyverzetnek könyökemeltyűs závárzata van és a (B) villás csőhüvelyben mozgatható (e) zárolóval van ellátva, melyhez (cl) mellső emeltyű csatlakozik, míg a (c2) hátsó emeltyű a (b) csap segélyével az említett villás csőhüvelyhez csatlakozik. A szóban lévő találmány szerint a könyökemeltyű megnyúlása, illetőleg a cső visszafelé mozgásánál behajlása közvetlenül a könyökcsuklónál létesíttetik. Eb_ bői a célból a könyöknél az emeltyű cte&plyuka, mely az adott esetben a hátsó (c2) emeltyűn van alkalmazva, de ép oly jól alkalmazható a mellső (el) emeltyűn is, a (B) villás csővezeték karjai fölött egy vagy mindkét oldalt meg van nyújtva, úgy, hogy ütközők keletkeznek, melyeket a rajzon (cs) jelez. Ezen (ex) ütközők pályájában a megrajzolt kiviteli módozatnál a fogantyúdarab oldallapjain megfelelően görbített (Cx) csúsztatóföliiletek vannak alkalmazva, melyekre a cső visszafelé mozgásánál az előbb említett és alakjuknak megfelelően könyökcsapágynak nevezett ütközők fekszenek úgy, hogy a lövés után az ütközők fölfelé vezettetnek és ilymódon a könyökemeltyű megnyúlik. Eme folyamat első fázisa alatt először csakis az (f) zárórúgó feszíttetik kissé meg, hogy ilymódon a (cx) ütközők és (Cx) fölületek között az ütközés hevességei kisebbíttessék és a figyelembe jövő részek kopása és megsérülése lehetőleg elkerültessék. Ennek az első fázisnak az 1. és 2. ábrán látható rajz és az (la) és (2a) ábrán látható séma felel meg, melyek közül az előbbi a zárómechanizmust a megnyújtott állapotban, míg az utóbbi abban a pillanatban ábrázolja, melyben a (cx) ütközők a (Cx) vezetékeket érik. A részek helyzetét a csukló behajlásánál, illetőleg a závárzatot a nyitott helyzetében a 3. és 3a. ábra mutatja be és a visszafelé mozgás második fázisában, melyben a (ex) ütközők a (Cx) vezetékek mentén fölfelé csúsznak, a zárórúgó kek mentén fölfelé csúsznak, a zárórugó is természetesen a legnagyobb mértékben van igénybe véve úgy, hogy a závárzatnak ezt követő előremozgásának, illetőleg zárómozgásának első fázisa, mely alatt a töltény a csőbe betolatik, a kii erjedő rúgó feszültségének hatása alatt megy végbe. A könyökemeltyűk behajlásánál a figyelembe jövő emelőviszonyok a lehető legkedvezőbben használtatnak ki, a meny. nyiben, minthogy a visszalökés ereje a könyökemeltyű csuklópontjára hat és így a könyökemelő teljes hossza jön működésbe, tehát az illető erőnyomaték maximálissá fog lenni. A csuklós kapcsolás egyrészt az ismert módon olyképen megy végbe, hogy a könyökemeltyű megnyújtott helyzeténél a