76120. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rostanyagoknak szöveteknek és más efféléknek hipokloritekkel való fehérítésére

Megjelent 19SO. évi március hó 18-án. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS i 76120. szám. XIV/e. OSZTÁLY. Eljárás rostanyagoknak, szöveteknek és másefféléknek hipokloritekkel való fehérítésére. ZELLSTOFFFABRIK WALDHOF CÉG MANNHEIM-WALDHOFBAN. A bejelentés napja 1919 májas hó 19-ike. Elsőbbsége 1918 május hó 10-ike. Már régóta ismeretes, hogy az alklóros- | savas sók oldatainak fehérítő hatása a melegítésen kívül még savanyítás által is rendkívül gyorsítható. Ez minden további nélkül érthető is, mert az említett sóoldatok megsavanyításánál szabad 'alklórossav, vagy adott esetben szabad klór is képződik. így pl. kénsavnak vagy sósavnak alkalmazása könnyen szabad klórhoz vezet, míg gyönge savaknak, mint pl. szénsavnak, ecetsavnak stb. behatása könnyen alkénsavnak szabaddá tételére szorítkozhat. Az utóbb említett savak alkalmazását különösen ajánlották (1. 31741. sz. német szabadalmat), mert ez esetben szabad klórnak pusztító hatása a rostanyagokra el van hárítva. Habár a fehérítő hatásnak ilyen gyorsítása tetemes idő- és némelykor a fehérítőszer megtakarításával is jár és ennek folytán a nagyüzemnek tetemes előnyöket látszik igérni és habár gyenge savak alkalmazásával egy szer van kezünkben, mellyel ezen műveletnél a rostanyagokra való káros hatások elkerülhetők: mindazonáltal ezen eljárás mégsem talált általános alkalmazást. Az alklórossavas sókat még többnyire alkálikus oldatban használják és adott esetben a fehérítés gyorsítására kizárólag a lúgnak kb. 30°-ra való fölmelegítését alkalmazzák. Hogy ezen eljárást előnyben részesítik, az első pillanatra idegenszerűnek tűnik föl, mert tz a tetemes gőzelhasználás folytán drágább és mert a magasabb hőmérsékleten mindig fönforog a rostanyagra való káros hatás veszélye. Erre nézve azonban magyarázatul szolgál az a tény, hogy a megsavanyított hipokloritoldat föltűnő módon végső fehérítő hatásában gyakran mögötte áll a fölmelegített alkálikus oldatnak, habár a szabad alklórossav ismert viselkedéséből az ellenkezőt kellene várni. Ha például fehérítetlen szulfitcellulózt egyrészt szénsav bevezetése útján megsavanyított klórmészoldattal, másrészt fölmelegített alkálikus klórmészoldattal kezelünk és pedig aképpen, hogy mind a két esetben ugyanannyi aktiv klór használtatik el, akkor, ellentétben azzal, amit várni lehetne, az alkálikus lúg fehérítő hatása jobb szokott lenni. Beható kísérletekből, amelyeken a jelen találmány nyugszik, már most kitűnt, hogy a fölmelegített hipoklorittal való kezelést tetemesen fölülmúló fehérítőha-