76120. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rostanyagoknak szöveteknek és más efféléknek hipokloritekkel való fehérítésére
fást lehet egy kombinált eljárással elérni, amely abban áll, hogy az anyagot először megsavanyított és azután alkálikus hipokloritoldattal kezeljük. Ez a hatás meglepő és jóval fölülmúlja a két oldatnak egyszerű összehatása útján kapott "eredményt. Ezt mutatják például a következő öszszehasonlító kísérletek: a) Egy szulfitcellulózpróbát 30° C-nál olyan alkálikus klórmészfürdővel kezeltünk, amely száraz anyagra számítva, 15% klórmeszet tartalmazott. A fehérítésnél (száraz anyagra számítva) 12% klórmész használtatott föl. b) Ugyanazon anyagnak ugyanolyan mennyiségét közönséges hőfokon kezeltük 15% klórmésszel; az oldatot szénsav bevezetésével megsavanyítottuk. Itt is 12% klórmész használtatott föl (száraz anyagra -számítva). c) Ugyanazon cellulóznak ugyanolyan nagyságú próbáját először megsavanyítással 10% klór mésszel kezeltük. (Fölhasználtatott 7.25%). Azután 5% klórmésszel alkálikus fürdőben kb. 30° C-nál tovább fehérítettük. Ekkor elhasználtatott 3.00% klórmész, összesen tehát 10.25% klórmész (száraz anyagra számítva). A fehérítő hatás az a) alatti alkálikus fürdőben tetemesen jobb volt, mint a savanyú b) fürdőben, mindazonáltal a c) szerinti részleges savanyú kezelésnél ismét tetemesen jobb volt, mint a)-nál és pedig dacára a csekélyebb klórelhasználásnak. A tudományos és technikai ismereteknek fönt előadott állása szerint azt lehetett volna várni, hogy a c) alatti eljárással a fehérítés sokkal rosszabb lesz, mint az a) alattival, mert c)-né\ a jól működő meleg alkálikus a) fürdő a magában véve rosszul működő savanyú b) fürdővel van helyettesítve. Az ellenkező eredmény azt mutatja, hogy a meglepő hatás kizárólag a savanyú és alkálikus fürdő együttműködésén, tehát a két eljárás kombinációján alapszik. A fehérítőszer mennyiségarányai fordítva is választhatók, mint a föltüntetett példában, úgy, hogy tehát kevesebb klórmésszel savanyú oldatban fehérítünk és nagyobb mennyiséget használunk az alkálikus utánfehérítéshez. Egyébként az eljárás foganatosítása, különösen ami a választandó mennyiségi arányokat, hőmérsékletet, fehérítés időtartamát stb. illeti, természetesen a fehérítendő anyag és a kívánt fehérítési hatás szerint igazodik. A savanyú és alkálikus fürdő együttműködése útján elért hatás, úgy látszik, abból magyarázható, hogy a szabad alklórossavval való fehérítés az oxidáció olyan közbeeső termékeit adja, amelyek könynyen és gyorsan csakis alkálikus hipoklorittal távolíttatnak el. Ez a magyarázat teszi érthetővé, hogy a savanyú-alkálikus sorrend szükséges a hatás elérésére és hogy a fordított sorrend, azaz a fehérítőanyagnak előbb alkálikus és csak azután savanyú hipokloritfürdőben való kezelése (amint az pl. a 281581. sz. német szabadalomban ajánlva van) nem vezet a kitűzött célhoz és ennek folytán az új eljárásnál nem jön tekintetbe. Hangsúlyozni kívánjuk még, hogy az új eljárásnál kizárólag hipokloriteket (l^asználunk, más fehérítőszer tehát ezen eljárásnál nem jön tekintetbe. Ajánlották már, hogy textilanyagokat klórmésszel való fehéríté? előtt kénessavval kezeljék, oly célból, hogy azokat a tisztátalanságokat, amelyek a roston tapadnak és víz által el nem távolíthatók,kénessavval leoldják, amely eljárás tehát, már a savanyú közeg különbözősége folytán sem jöhet itt tekintetbe. Az új eljárás azonban hatás tekintetében is jóval fölülmúlja a kénessavval való előkezelést, amennyiben még akkor is sokkal jobb fehéret ad, ha egészben kevesebb klórt használunk, mint amennyi az említett eljárás szerint alkalmazott kénessavval és klórral egyenértékű. Egyébként egyforma föltételek, tehát különösen ugyanolyan klórelhasználás mellett, az új eljárás szerint tetemesen jobb fehérítő hatást, azaz fehérebb árút kapunk, mint a csakis savanyú, illetve