76117. lajstromszámú szabadalom • Gép fogaskerekek előállítására

— 6 -fogaskerekek a (101) tengelyen forgó fogazott (1Ö7) hüvelyre és erről a (108) fogaskerék és (109) fogaskerékhajtómű révén a (110) kúpkerékhaj tóműre viszik át. Ez utóbbi hajtómű egyik kereke a (111) tengely révén a (112) kúpkerékhajtással áll kapcsolatban, amelyet a (113) tengely egyesít az (55) keret (62) csavarkerékkoszorújának egyik (60) haj tócsavarával. A másik, (61) hajtócsavar a (114) fogaskerékhajtómű közvetítésével a (113) tengelyről nyeri hajtását, a hajtócsavarok forgatásakor az (55) keret a marókkal az (58) tengely körül (1. ábra) forgattatik. Egyidejűleg a (3) munkadarab is tengelye körül forgattatik azáltal, hogy a (11) csavarkeréknek a (115) fogaskerékhajtómű segélyével kapcsolt (14 és 15) hajtócsavarjait a (101) tengely a (116) fogaskerékhajtómű közvetítésével forgatja. A leírt mozgások folytán a két maró ösmert módon marja ki a munkadarab egy foghézagát. Az (55) keret forgó mozgásakor a kereten alkalmazott (117) fogkoszorú és ebbe kapcsolódó (118) fogaskerék segélyével a (119) tengely jő forgásba, amely a (120) fogaskerékhajtómű révén a (121) tengellyel van kapcsolva. Ez utóbbira a (122,123) toldatokkal ellátott (124) tárcsa van erősítve, míg egyrészről egy (125, 126) szemölcsökkel ellátott (127) súly, másrészről egy (128) hüvely, amely a (127) súly felé fordított belső végén két radiális (129, 130) kart hord, van a

(121) tengelyen lazán ágyazva. A (128) hüvely külső végén a (131) kar ül, amely a (132) kormányrúd révén a (133) karral van forgathatóan összekötve, amely a (134) tengely egyik végén van megerősítve. Ezen tengely másik végén a (135) kormányrúd van excentrikusan elrendezve, amely a (134) tengely forgásakor a

(136) pecekkel ellátott, forgatható (137) tárcsát vagy hasonlót az egyik vagy másik irányban olyként működteti, hogy a (136) pecek a (86) kapcsolókar egyik vagy másik (87) ill. (88) csapjával kerül érintkezésbe, miáltal az átkapcsolás megtörténik. A (134) tengelynek egyik vagy másik irányú forgását azzal idézzük elő, hogy a (127) súlyt a (124) tárcsa (122, 123) toldatai az egyik vagy másik oldalra kissé túllengetik fölső egyensúlyi helyzetén, mire a súly a nehézkedés hatására leesik és a (126) szemölcs segélyével a (129) vagy (130) kart működteti úgy, hogy a (128) hüvely és ezáltal a (134) tengely is gyors forgásba jő. Ha a munkadarab és a marók annyira elforogtak, hogy egy foghézag teljesen ki van alakítva, úgy a (127) súly a (84) kapcsolórésznek föntemlített átállítását idézi elő, miáltal a (74) szíjtárcsa forgó mozgását a (75) tengely és a (83, 82) fogaskerekek a (80) tengelyre viszik át, melynek forgásiránya ilyként megváltozik. A munkadarab és a marók ezáltal kezdeti állásukba forgattatnak vissza. Mivel eddig a munkadarab a fogosztásnak megfelelően még nem mozgattatott tovább, a marók még egyszer ugyanazon foghézagot munkálják meg, miáltal a csapágy- és hajtórészek esetleges meglazulása folytán az elméletileg pontos fogalaktól való esetleges eltérések a lehetőség szerint kiküszöböltetnek. A (84) kapcsolórész átállításával egyidejűleg a (92) tengely a (90, 91) kúpkerékhajtás révén csekélymérvű elfordulást végzett, úgy hogy a (94) kilincs a (95) akasztópecekkel kapcsolódott, amint ezt a 6. ábra mutatja. Ha a munkadarab és a marók kezdeti állásukat elérték, úgy a leírt módon a (84) tengelykapcsolás ismét átállíttatik. Egyidejűleg a (92) tengely csekélymérvű ellentett irányú elfordulást végez, miáltal a (95) akasztópeeek egy pillanatra kiemeltetik a (96) tárcsából. Ezáltal a (98) fogaskerék fölszabadul és mivel ezen kerék és a planétahajtómű (102) közbenső kereke között a csap- és egyéb súrlódások lényegesen kisebbek, mint az utóbbi kerék és a (62) csavarkerékkoszorú közötti közlőműben föllépő súrlódások, úgy a (102) közbenső kerék forgásba jő, és