76113. lajstromszámú szabadalom • Nehéz lövegeknek részterhekre való felosztása és egységes kocsi az egyes részterhek szállítására
— 3 sától függ a löveg további használhatósága. vA jelen találmány már most abból áll, hogy a lövegnek, szállítás céljából, egyes részterhekre való fölosztását úgy foganatosítjuk, hogy e cél szem előtt tartásával, már a löveg szerkesztésekor1 úgy képezzük ki az egyes részeket, hogy ezek, egyéb eltéréseik dacára, egy és ugyanazon járműtípusra legyenek fölrakhatok és azon szállíthatók. Ezáltal a járművek tökéletes fölcserélhetőségét érjük el és így a jelenlegi kivitelek hátrányai elesnek. A teljesen azonosan épült járművekkel szállítható, így szerkesztett lövegeknél a járműpótlá9, szükség esetén, könnyebben foganatosítható, mint eddig. Nem kell annyi tartalékjárrm'ívet készen tartani a pótlási célokra, ami tetemes költségmegtakarítást jelent és pót jármű kérése esetén, nem fordulhat elő tévedés más tipusú jármű küldésével, mint ahogy az, az eddigi kiviteleknél, megtörténni szokott. A járművek kicserélhetősége azzal a nagy előnnyel jár, hogy a jármű megsérülésekor, nem vagyunk az egész löveggel tétlenségre kárhoztatva addig sem, míg a pótlás megérkezik, mert képesek vagyunk, anélkül, hogy előbb bevárnók az új járművel való pótlást, a löveget, habár lassabban is, tovább szállítani, azáltal, hogy a terhet a megsérült járművel visszahagyjuk ós azután valamelyik, a fölállítás helyén már kiürített járművel visszamegyünk a megsérült járművön lévő részteherért. Az alábbiakban a találmány mibenlétét egy a mellékelt rajzon föltüntetett foganatosítási példán közelebbről ismertetjük. Abból a föltételből, hogy az egyes terhek, melyekre a löveget, szállítás céljából fölosztjuk, megközelítőleg azonos súlyúak legyenek, nehéz lövegeknél önmagától adódik ezeknek három részteherre: a csőre, a lövegtalpra (a csőágy -gyal együtt) és a lövegágyazatra való fölosztása. Utóbbi azonban, egészen nehéz lövegeknél, maga is két részre osztható föl, úgy hogy ekkor tulajdonképen négy részteherrel van dolgunk, melyek közül azonban kettő (a két utóbbi) egymással teljesen egyenlő. Hogy már most ezeket az egyes terheket egészen azonos kiképzésű járműveken lehessen szállítani, úgy a járműveket, mint főleg az egyes terheket, megfelelően kell kiképezni. A rajzon: az 1—3. ábrák két járműre fölrakott lövegágyazatot ábrázolnak oldalnézetben és az 1. ábra A—A, ill. B—B vonala mentén vezetett függélyes metszetben, a 4. és 5. ábra szintén két, ugyanolyan járműre fölrakott lövegtalpat és esőágyat tüntet föl oldalnézetben, ill. a 4. ábra C—C vonala mentén vezetett függélyes metszetben, a 6. és 7. ábra ugyancsak két, ugyanolyan járműre fölrakott lövegcsövet és ennek csúszóvezetékeit mutatja oldalnézetben, ill. a 6. ábra A—A vonala mentén vezetett függélyes metszetben, végül a 8. ábra a lövésre készen fölállított lövegtalp oldalnézete. Az egységes jármű két. (fl) és (f2) járműalvázból áll, melyeknek egymással való kapcsolatát maga a részteher létesíti. A részteher azonban nem közvetlenül van ráhelyezve ezekre a járműalvázakra, hanem mindkét alváz (tl) ill. (t2) tartógerendát hord, mely csuklósan van elhelyezve az illető járműalváz közepében. Ezek a tartógerendák szolgálnak közvetítőtagokul az alváz és a teher közt. A tartógerendák végei egy-egy (d) tövist hordanak. A teher tehát nem közvetlenül az alvázon nyugszik, hanem ezeken a tartógerendákon, minthogy ezek (d) tövisei a teher megfelelő kivágásaiba nyúlnak be. üymódon merev kapcsolat létesül a teher és a tartógerendák közt, úgy hogy a járműalvázak mozgékonysága a teherhiez képest a tartógerendák és az alvázak közt lévő csuklós kapcsolatban rejlik. Azáltal, hogy ilyen" merev a kapcsolat a teher és a tartógerendák közt, az egyes részterhek szerkezete tetemesen egyszerűbb lehet, mint különben.