76113. lajstromszámú szabadalom • Nehéz lövegeknek részterhekre való felosztása és egységes kocsi az egyes részterhek szállítására

— 3 — A találmány lényege már most, mint említettük, ez egyes részterhek olyan kiképzésében áll, ehhez a most vázolt egységes járműhöz képest, hogy azok fölrakása a járműalvázakra és szállítása azokon könnyen lehetséges legyen. Az 1—3. ábrákon a (b) lövegágyazat szállítása látható. Ez a lövegágyazat, nehéz lövegeknél, mindig szekrényalakú (8. ábra). Ha két részből áll, akkor e két rész teljesen egyenlő és mindkét rész maga is szekrényalakú. A találmány szerint ebben a (b) lövegágyazatban, a teher súlypontjától számított egyenlő távolságban elül és hátul, két-két, a (ti) és (t2) tartógerendák (d) töviseinek megfelelő kivágások vannak elrendezve. Ilymódon a teher és a tartógerendák mereven össze vannak kötve egymással és a járműalvázak mozgékonyságát a teherhez képest csak a tartógerendák ama csuklói biztosítják, melyekkel ezek jármű alvázaikra vannak erősítve. A 4. és 5. ábrákon az (1) lövegtalpnak és a szállításkor ebbe befektetve hagyott (w) lövegcsőágynak szállítása van bemutatva. Hogy ennek a járműre fölrakott résztehernek építési magasságát csökkentsük, célszerűen úgy, amint az. a 4. ábrán látható, a lövegtalpon elül és hátul kinyúló karokat rendezünk el, melyekkel a lövegtalpat a két járműalvázra helyezzük, míg annak középső, főrésze a két járműalváz közt lenyúlik. Ezeknek a karoknak végein ismét, ugyanúgy, mint a (b) lövegágyazatnál, a teher súlypontjától számított egyenlő távolságban elül és hátul a tartógerendák említett (d) töviseinek fölvételére való kivágások vannak kiképezve. A fölrakott lövegtalp tehát szintén merevein van összekötve a tartógerendákkal, a járműalvázakkal azonban, ezen tartógerendák közvetítésével, csuklósan. A 6. és 7. ábra az (r) lövegcsőnek és csúsztatóvezetékének szállítását mutatja. A lövegcsőnek ilyen csúsztató vezet éken kell ülnie, hogy utóbbival a lövegcső, beépítévskor, vízszintesen behúzható legyen a csőágyba. Ez a csúsztatóvezeték rendszerint két (g) hossztartóból áll, melyek mereven vannak egymással összekötve és melyeken az (r) lövegcső két (i) tartónyereg és két (p) talp közvetítésével ül, mely utóbbiak a cső zárógyűrűjéből vannak kidolgozva. Ebben a csusztatóveze tékben már most ismét a cső ós a csúsztatóvezeték súlypontjától számított egyenlő távolságban elül és hátul a tartógerendák (d) töviseinek befogadására való kivágások vannak kiképezve ugyanúgy, mint a (b) lövegágyazatban és az (1) lövegtalpban. A fölrakott lövegcső tehát, a csúsztatóvezeték közvetítésével, melyen szilárdan ül, ismét mereven van összekötve a járműalváz tartógerendáival, de ezek útján csuklósan a járműalvázakkal. A 8. ábrán látható, hogy miképen lehet az (1) lövegtalpnak a lövés irányát tekintve hátulsó karját a lövéskor föllépő erők fölfogására szintén fölfölhasználni. Ez két, valamilyen alkalmas módon kiképezett (s) támasztórúd segélyével történhetik, melyeket a löveg beépítése után, a lövegtalp két hátulsó karja és a lövegágyazat forgatókorongja közé helyezünk és ott megerősítünk. A két támasztórúd alkalmazása azzal az előnnyel jár, hogy a lövegtalpnak a forgatókorongon fekvő részét rövidre méretezhetjük, úgy hogy a szállításkor a két járműalvázat is közelebb hozhatjuk egymáshoz, tehát az egész lövegtalp építési hosszát is kisebbre szabhatjuk. Szabadalmi igények. 1. Nehéz lövegeknek megfelelően kiképezett egyes részterhekre való fölosztása, hogy azokat egészen azonosan kiképezett járműveken, tehát úgynevezett egységes kocsin szállítani lehessen, azáltal jellemezve, hogy az egyes részterhek, azaz a lövegágyazát, a lövegtalp és a lövegcső csúsztatókerete négy-négy kivágással van ellátva a járműveken lévő tartógerendák tö-