76037. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szárnykerekes szivattyúk üzembentartására, mely szivattyúk keringő tömítőfolyadék gyűrűvel dolgoznak

— S — ken, úgy, hogy a (30 és 26) rugók ezeket a dugattyúkat most lefelé tolhatják. Ezáltal, mint fönt leírtuk, a (16) tartályból a víz újból visszafolyhatik a (12) vízgyűrűs szivattyúba, ott folyadékgyűrűt képezhet, úgy, hogy a szivattyú rögtön újból kiszívja a levegőt a (11) centrifugális szivattyú (27) szívócsövéből a föntemlített úton, azaz a (25) nyíláson, a (23) vezetéken, a (15) csövön és a szivattyú (17) szívóoldalán keresztül. A (23) vezetéket a (27) szívócső helyett a (21) nyomócsőhöz is lehet kapcsolni. Ennél az 1. ábrán föltüntetett, most ismertetett elrendezésnél bizonyos kis vízmennyiség folytonosan keringhet a (14) vezetéken, a (16) tartályon, a (15) vezetéken és a (12) vízgyűrűs szivattyún kereszetiil. A 2. ábra már most olyan elrendezést mutat, melynél mind a két (14) és (15) csővezeték el van látva egy-egy elzárószervvel. A (14) vezetékben a (18) elzárószerv van elrendezve, a (15) vezetékben pedig a (11) centrifugális szivattyú nyomása alatt álló (19) dugattyú maga van elzárószervnek kiképezve. Ez a két elzárószerv külön-külön vezérelhető a (11) centrifugális szivattyúban uralkodó nyomástól függően. A rajzon föltüntetett foganatpsítási példánál azonban ez a két elzárószerv a találmány értelmében egymással össze van kötve, és pedig úgy, hogy az egyik elzárószerv elzárja vezetékét akkor, ha a másik vezetékét megnyitja és megfordítva. A (11) centrifugális szivattyú szívócsöve itt is a (24) dugattyús tolattyút tartalmazó (23) vezeték útján, de közvetlenül van összekötve a (16) tartállyal. Ha ennél az elrendezésnél levegőt kell kiszivatni a (11) centrifugális szivattyúból, akkor, úgy mint az 1. ábrán látható elrendezésnél, a (19 és 24) dugattyúk alsó helyzetüket foglalják el, a (18) dugattyú tehát elzárja a (14) vezetéket, a (24) dugattyú pedig megnyitja a (23) vezetéket, inig a (19) dugattyú megnyitja a (15) vezetéket. A (12) vízgyűrűs szivattyú tehát mindenekelőtt vízzel telik meg a (16) tartályból és azután levegőt szív ki a (11) centrifugális szivattyúból a (23) vezeték, a (25) nyílások, a (16) tartály és a (15) vezeték útját és ezt a levegőt a (28) nyomónyíláson át a szabadba nyomja ki. Mihelyt a (11) centrifugális szivattyú ily módon megkezdte a vízszállítást, a a (19 és 24) dugattyúk a víznyomás hatása alatt, a (26 és 30) rugók hatása ellenében megemelkednek, a (23 és a 15) cső elzáródik és a (14) cső megnyílik. A (12) vízgyűrűs szivattyú folyadékgyűrűjénck vize most, mint fönt leírtuk, a (16) tartályba folyhatik vissza, úgy, hogy ezután a (12) szivattyú tetemesebb energiafogyasztás nélkül üresen jár tovább. Ha most újból levegőt kellene a (12) szivatytyúval kiszivatni a (11) centrifugális szivattyúból, akkor a (19 és 24) dugattyúk, a reájuk alulról gyakorolt víznyomás megszűnte folytán, a (26 és 30) rugók nyomásának hatása alatt újból lefelé tolódnak, úgy, hogy a (15) vezeték és a (25) nyílások megnyílnak, a (14) vezeték ellenben elzáródik és így a levegő kiszivatása újból kezdetét veheti. A 3. ábra egyszerűsbített elrendezést mutat, melynél a (19) dugattyú veszi át a (24) dugattyús tolattyú (1. és 2. ábra) szerepét is, úgy, hogy a <23) vezeték és a (24) dugattyús tolattyú egészen elhagyhatók. A (19) dugattyú, mely a (20) vezeték útján a (11) centrifugális szivattyúban (1. és 2. ábra) uralkodó nyomás alatt áll, itt (29) nyílásokkal van ellátva, melyek szintén könnyen áteresztik a levegőt, a víznek azonban ellenállást nyújtanak. A levegő kiszivatása közben tehát a levegő a (20) vezetékből a (29) nyílásokon és a (15) vezetéken át jut a (12) vízgyűrűs szivattyúba. Mihelyt azonban megindul a vízszállítás és a víz a (29) dugattyú alatt lévő térbe jut, ez a dugattyú a (30) rúgó hatása ellenében megemelkedik és elzárja a (15) vezetéket, ellenben a (18) elzárószerv segélyével megnyitja a (14) vezetéket. A (18 és 19) elzárószerveket egyetlen