75971. lajstromszámú szabadalom • Dobalakú tölténytár lőfegyverek számára

- 2 eebbé válik és az ágyazatnak eltorzulása is elkerültetik. Ezen tölténytárnál nincsen szükség a szétszedést lehetővé tevő különleges szer­kezetre a fegyverből való kihúzásra vagy kilendítésre, mert úgy a gyakori meg­vizsgálás, mint töltényki szedőnek alkal­mazása is fölösleges. A tölténytárnak egész szerkezete ugyanis csupán három, erősen méretezett részből, nevezetesen a dobból, a töltény­adogatóból és az adogatórúgóból áll. A mellékelt rajzban a találmány tár­gya egy foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábra a talámány szerint szerkesztett tölténytárral ellátott fegyvert részben ol­dalnézetben, részben metszetben, a töl­ténytár megtöltése előtti állapotában lát­tatja. A 2. ábra ugyanannak harántmetszete. A 3. ábra harántmetszet a tölténytárnak megtöltött állapotában. A 4. ábra a tölténytárnak összeállítását szem élteti. Az 5. ábra a závárzati tokon átfektetett harántmetszet. A 6. és 7. ábrák a dob végnézetei. A 8. ábra az adogatónak oldalnézete. A 9. és 10. ábrák annak végnézetei. A 11. ábra a legfölső tölténynek a csőbe való behelyezés közben történő, rézsútos helyzetbe való állításának módját szem­lélteti nézetben és két (V—VI. és VII— VIII.) harántmetszetben. A 12. ábra a závárzatnak hüvelylökő rúd­ját látatja. A legfölső töltény a 3. ábrán látható módon pontosan a középen, a csőtengely alatt fekszik és ezen helyzetében a sajáto­san alakított, egész hosszában a töltény palástfölületének megfelelő, merev (19) oldaltámasz segélyével tartatik meg, mely a tölténylehuzatnak (az átmeneti kúpnak és a hüvelynyaknak) megfelelő lépcső­zettel bír (4. ábra). A legfölül fekvő töltény függélyes irányú megemelkedésének meggátlására a (p) tölténytartó szolgál (3. ábra). A töltények, a" (t) adogató elforgatása­kor (1. ábra), az (S) dobban rézsútosan emelkedő (20) hasítékba (2. ábra) tolat­nak, ahol mindaddig megemeltetnek, míg a legfölső töltény a (19) támaszhoz nem ér. Ezen pontosan alakított (19) támasz á toknak (9) furatával (5. ábra) közleke­dik, mely a (k) toknak hátsó lapján kez­dődik, az egész tokon a közép furat alatt végigvonul és a töltény alakjának meg­felelő alakban az (S) dob és a (k) toknak töltési kivágása között (2. ábra) folyta­tódik. A (9) furat (5. ábra) és az (S) dob (2. ábra) között szükséges közlekedés az ugyancsak megfelelően lépcsőzetesen ki képezett, rézsútosan végződő (20) hasíték (5. ábra) segélyével van létesítve. Minthogy ezen (20) hasítéknak bel­világa a töltény alakjának teljesen meg­felel, a legfölső töltény a csőbe való be­toláshoz szükséges rézsútos állásba jut dacára annak, hogy a lövedékcsúcs szá­mára föl futási fölülest nincs is alkal­mazva; a töltény erélyesen és igen gyor­san fog megemeltetni, mert a lövedék­csúcs szorosan a cső alatt fekszik. A töltény tengelyének ezen rézsútos helyzetbe való állítását a 11. ábra világo­san szemlélteti. A töltény mentén rajzolt (19—19) sza­kadozott vonalak az említett metszetek­ben is látható merev, oldalas támaszfölii­letet szemléltetik. Minthogy a (20) hasíték az V—VI. metszetben szélesebb, mint a VII—VIII. metszetben, a töltény a rövid (21) elön­tői ásnál a VII—VIII. metszet helyén a (22) darabbal megemeltetik; ha ezen da­rabot az oldalnézetben ugyancsak u VII—VIII. metszet helyén fölrakjuk, megkapjuk a lövedék csúcsánál ennek számára a (23) magasságig történő meg­emelés mértékét, mely lehetővé teszi azt, hogy a töltény kényelmesen jusson a töltőűrbe. Az előretolás kezdetén a tölténynek hátsó részét a (p) tölténytartó (3. ábra) lesülyesztve tartja.

Next

/
Thumbnails
Contents