75971. lajstromszámú szabadalom • Dobalakú tölténytár lőfegyverek számára

- 354 — Az (S) dob a töltényadogatóval együtt a középágyba teljesen be van ágyazva (2. ábra). Az (S) dob a (k) tokkal fiók módjára van összekötve, mely célból a dobban a (24) lécek (6. ábra), a (k) tokban pedig a (25) hornyok (4. ábra) vannak kiképezve, melyek egymással kapcsolódnak. Ezen lécek és hornyok hossza akként van megállapítva, hogy a dobot a megfelelő helyzetbe — jobbról balra — be lelhet ugyan tolni a (k) tokba, de azon keresztültolni nem lehet. A dob a betolt helyzetben a (w) adogatórugó (1. ábra) segélyével rögzíttetik, mely az (S) dobot balra keresztültolni iparkodik. Ezen (w) rúgó ugyanis, az alább részletezendő módon, a dob betolása révén kapja a szükséges kezdeti feszültséget. A (t) töltényadogató (8. ábra) a töltények továbbítása céljából néhány rövid lapáton kívül a hosszabb (26) lapáttal, továbbá a kiesztergált (27, 28) csapokkal van ellátva, mely utóbbiak a dob forgási tengelyéül szolgálnak és a dobban kiképezett, áttört (29), ill. (30) csapágyakban (6. ábra) nyugszanak, melyben azok a tok segélyével lesülyesztve tartatnak (1. ábra) és így csupán forgómozgást végezhetnek. A (w) adogatórúgó ágyazatának kimaratásakor egyúttal a (28) tengelyt létesítjük; de lehet ezen tengelyt külön darabban is előállítani és azután oldhatatlanul beerősíteni a rúgó ágyazatába úgy, hogy az adogató egy egységes, összefüggő darabot alkosson. A (w) adogatórúgó meghajlított végekkel bír, melyek közül az egyik a (t) adogatónak kis (31) furatába (10. ábra), a másik pedig a dobnak (32) hornyába (7. ábra) van beillesztve. A (w) rúgónak ezen meghajlított végei a rúgónak megfeszítetten állapotában egymással 180°-nyi szöget zárnak be; az 1. ábrában ez azért nincs így, mert a rúgó már 180°-nak megfelelő kezdeti feszültséggel bír. Az összeszerelésnél elsősorban is a (w) adogatórúgót a (t) adogatóban kiképezett rúgóágyazatba akként illesztjük be, hogy a rúgónak egyik vége a kis (31) furatba beszoruljon. Ezután az adogatót a rúgóval együtt — a hosszú (26) lapátnak lefelé fordított helyzetben — behelyezzük a dobba, amikor is a (w) rúgónak mellső, meghajlított vége önmagától csappan be a kis (32) horonyba. Már most a nagyobb (26) lapát segélyével az immár beágyazott adogatót a megfeszítés irányában (alulról jobbra) 180°-kal fölfelé forgatjuk, majd az (S) dobot a 4. ábrában szemléltetett módon, a nagy lapátnak a további megfeszítés irányában való megfelelő átforgatás közben a (k) tokba toljuk és nyomban azután a rövidebb (33) lapátot is hasonlóképen elforgatjuk, hogy ap az akadályozó tokfal előtt elhaladhasson. Ennek megtörténte után a dob — a visszacsapni törekvő adogatórúgó feszültségének hatása alatt — önmagától jut a 2. ábrában föltüntetett végállásba. A szétszedés céljából nem kell egyebet tenni, mint a dobot a rúgó erejének legyőzésével jobbra kitolni. A (34, 35) bordák arra szolgálnak, hogy a töltények akadálytalanul vezettessenek az U-alakú dobból a (20) hasítékba, melynek bal oldallapja érintőlegesen csatlakozik a dobnak befelé folytatva képzelt palástjához; a dobnak görbületi része ugaynis a (34, 35) bordákat kivéve, csupán félhengerből áll. önműködő lőfegyvereknél nagy előnyt nyújt az, ha a fegyver a tölténytár utolsó töltényének elsütése után önműködően jut a töltésre kész állapotba, mely célból az adogató a záróhenger pályájába toló dik. A leírt dobalakú tölténytárnál ezen föltételt a (26) lapát (1. ábra) segélyével ki nem elégíthetjük, mert a tölténytár terét sem az (a) zárófejnek, sem a (b) záróhengernek pályája megfelelően nem érintheti; sőt az (1) zárószemölcsök sem jöhetnek itt tekintetbe, mert a dob és a töltési kivágás között a külön (20) összekötőcsatorna (2. ábra) van elrendezve.