75967. lajstromszámú szabadalom • Berendezés előrefutó csővel bíró lövegeknél az előrefutás sebességének szabályozására

(il, il) csőcsapjainak a (B) fölső löveg­talppal mereven kapcsolt (J) csőcsap­tartói forgatásával történik, a (hl) be­állítóemelő (h3) csapja az (i) horonyban csúszik. Ha ez áz (i) horony az (il) csőcsap tengelyével koncentrikus, mint azt a pontvonalasan kihúzott (i2) kör jelzi, a (H) emelő a csőhöz, illetve az egész fölső lövegtalphoz viszonyítva nem forog­hatna. Az (i) horony alakja azonban olyan, hogy az mellső részén a csőcsap tengelyétől fokozatosan távolodik, míg a (h3) csap mögött levő részén a csőcsap tengelyéhez közeledik. Ebből az követke­zik, hogy mikor a csövet a megrajzolt vízszintes álllásából eleváljuk, a (H) emelő az óramutató forgásirányával el­lenkező irányban, forog ési a legnagyobb elevációnál (itt 60°-nál), melyet a cső és a fölső lövegtalp pontozva ábrázolt (Al, Bl) vége jelzi, oly helyzetet foglal el, hogy a (h) ütközőemelő a fölső lövegtalp­hoz viszonyítva a pontozva jelzett (h4) állásába jut. Ha a cs-nek depressziója volna, a (h) ütközőemelő nem előre, ha­nem hátra mozgott volna. Ha a csövet lövés céljából vízszintes állásában tesszük szabaddá, mint az az 1. ábrán látható, az előrefutócső závárza­tának (G) elcsattantóemelője először a (h) ütközőemelőt éri, és minthogy ez el nem fordulhat, a (G) elcsattantóemelő mindaddig hátrafelé fog forogni, míg a (G2) helyzetébe nem jut, melyben a töl­tetet közvetve vagy közvetlenül föl­lobbantja. Látjuk, hogy a cső az (s) utat tette meg, mialatt azt. a (C) akkumulátor gyor­sította. Ha ellenben a csövet a lehető legna­gyobb eleváció alatt, vagyis a pontozva jelzett (Al) helyzetében tettük szabaddá, a (G) elesattantóemelőnek és evvel a cső­nek is az (s) úton kívül még az (sl) utat kell megtennie, mielőtt a lőportöltet föl­lobbanhatna. Az akkumulátor tehát (sl) úttal hosszabb úton hatott a csőre, mint a cső vízszintes helyzeténél, minek kö­vetkeztében az előrefutás (Yo) sebessége a föllobbanás pillanatában megfelelően nagyobb és a lövősKergázok kilépése útán fönmaradó (Yr—Yo) eredő sebes­ség megfelelően kisebb, mint a cső víz­szintes állásánál. A cső visszafutásánál a cső súlyának a csőtengely irányába eső komponense a visszafutás sebességé­nek növeléséhez hozzájárul ugyan, de könnyen belátható, hogy az (sl) hosszá­nak megfelelő megválasztásával, — bizo­nyos határok között ugyan — de tetsző­leges visszafutási sebességet állítha­tunk be. Ha a csövet a legnagyobb depresszió­nak megfelelő állásában tesszük a lövés leadása céljából szabaddá, a töltet előbb lobban föl, mielőtt a cső az (s) utat meg­tette volna, mert a (H) ütközőemelő vége, mint azt előbb említettük, ekkor hátrább fekszik, mint a cső megrajzolt vízszintes helyzeténél. Az akkumulátor ekkor a cső előrefutása közben a csőben a legkedve­sebb energiát halmozza föl és az előre­futás sebességét csakis a csőnek tenge­lyébe eső súlykomponense fogja valami­vel az akkumulátor által létesített sebes­ség fölé fokozni. A (Yr—Vo) vissza­" futási sebesség azonban ebben az esetben a legnagyobb fog lenni, hogy a cső ugyanakkora úton futhasson vissza, mint a vízszintes állásban vagy a legnagyobb elevációnál. Az 1. és 2. ábrán látható szerkezet tel­jes megértésére még azt említjük meg, hogy a fölső lövegtalp és cső eleválását és deprimálását az (M) tengely indítja meg, melynek (N) fogaskereke a fölső lövegtalpra szerelt (0) fogasívet az egyik vagy másik irányban és ennek megfelelően a csövet is az (il) csőcsapok körül ugyanabban az irányban forgatja. Az 1. és 2. ábrán látható szerkezet he­lyett, melynél a beállítóemelőnek az alsó lövegtalp hornyában csúszó csapja teszi az ütközőemelő és elcsattantóemelő kö­zött levő távolságot változtathatóvá, az ütköződarab és magasiránygép között más kapcsolószerkezeteket is lehet be-

Next

/
Thumbnails
Contents