75966. lajstromszámú szabadalom • Előrefutó csővel bíró löveg

D) csőcsapok az (E) alsó lövegtalp (El, El) csőcsapágyaira viszik át. Miután a gyorsított tömeg súlyvonala, valamint a lövegtalpra hátrafelé gyakorolt nyomás irányvonala a csőcsaptengelyt merőlegesen metszi, nincs ok arra, hogy a fölső lövegtalp az alsó lövegtalppal szemben elforduljon. Ellenben a csőcsapágyakra átvitt (K) nyomás elsősorban is az alsó lövegtalpat törekedik hátratolni, amit a lövegtalp farkának (E2) és a lövegtalp farkától való függélyes (k) távolsága által képezett nyomaték az alsó lövegtalpat az óramutató mozgásának irányában törekedik elfordítani. Ha ekkor a talaj a lövegtalp farkának behatolását nem engedi meg, a lövegtalp a farka körül forogni törekedik. A valóságban ez eset akkor áll be, ha az egész löveg (G) súlya.és súlypontjának a lövegtalp farkától való (g) távolsága által képezett forgatónyomaték, melv az óramutatóval ellenkező irányban működik, kisebb, mint a (K, 'k) nyomaték. Ha most a fölső lövegtalp az alsó lövegtalppal nincs mereven egyesítve (1. ábra), a fölső lövegtalp tehetetlensége következtében nem forog az alsó lövegtalppal együtt ós csak a csőcsap súrlódása okozhatja, hogy a fölső lövegtalp, ha kis mértékben is, gyorsuló forgást végezzen ugyanabban az irányban, mint az alsó lövegtalp. Ennek következtében az (fl) orsócsap az iránygép (f2) füléhez viszonyítva lefelé mozog. E forgó mozgást még a cső és fölső lövegtalp közös súlypontjának a cső előremozgásánál való eltolódása elősegíti. Ha a közös súlypont előbb a (D) csőcsap mögött, ettől a nyilak által határolt (p) távolságban volt, a lobban ás1

pillanatában a csőcsap előtt ettől a nyilak által határolt (pl) távolsága van. A (Pp)-ről (P.pl)-re növekedő e nyomaték az alsó lövegtalp forgásával ellenkező irányban hat, tehát az (fl) orsócsapot az irányzógép (f2) fölső szélétől ínég jobban eltávolítja. "Ugyanaz történik, ha a talaj engedékenysége következtében a cső előrefutása közben a lövegtalp farkának sarkantyúja bsüpped. Miután a besüppedés a talaj minősége iszerint különböző mély lehet, világos, hogy ha a fölső lövegtalp az alsó lövegtalppal szilái-d összeköttetésben volna, tehát ezek egymáshoz viszonyítva el nem fordulhatnának, az indulási hibák egyenlő eleváció mellett is különbözőek lennének. Az 1—5. ábrákon látható eddig leírt elrendezésnél a cső hátrafutásánál a fölső lövegtalp bármely pontján tetszőleges fék alkalmazható. Hogy a fölső lövegtalp egyik vagy másik forgásirányban tetszőleges nagyságú, de meghatározott forgatónyomatékot gyakoroljon, a csőcsapokat a csőtengelytől függélyes irányban többé vagy kevésbé távolabb lehet elhelyezni. Természetesen az iránygép fülének nem szükséges zárt nyílásának lennie, ha az iránygép orsója külön vezetékkel van ellátva, mint a régebbi merev lövegtalpaknál. Az iránygép füle az orsócsappal szilárdan is összeköthető, ha pl. az iránygép tengelyének (fo) csapja az alsó lövegtalp egy hossznyílásában csúsztathatóan van ágyazva. Ha az iránygépen fogas,íveket vagy hasonló ' berendezéseket akalmazunk, rugalmas súrlódó kapcsolások, vagy más rugalmas kapcsolások is használhatók, mint az oly lövegtalpaknál, melyeknél a fölső lövegtalpban ágyazott cső nem a lövés, irányában fut hátra. 'A fölső lövegtalpnak az alsó lövegtalphoz viszonyított forgómozgása által okozott csőcsapsúrlódásnak és a fölső lövegtalpnak ezáltal előidézett forgatónyomatékának csökkentésére és egyenletessé tételére a (Dl) c^őcsapokat mozdulatlan (0) csapágyakban golyókra, hengerekre vagy hasanoól berendezésekre lehet ágyazni (4. ábra). Merev lövegtalpaknál alkalmazták ugyan már az úgynevezett segédcsőcsapok golyókra való ágyazását. Ennél az elrendezésnél azonban a gáznyomást fölvevő tulaj donképeni cfcőcsapok csap-