75966. lajstromszámú szabadalom • Előrefutó csővel bíró löveg

ágyaikban mozgótérrel voltak ágyazva, míg a segédcsőcsapok golyókra támaszkodtak, melyek ágya rugalmas vagy engedékeny volt. A oső ele vációjánál a segédcsőcsapok segélyével a golyókra támaszkodott és az eleválást könnyen végezhette. A lövésnél föllépő csőcsapnyomás elől azonban a rugalmas golyós csapágyak kitértek és a gáznyomás a tulajdonképeni csőcsapokról a hozzátartozó csapágyakra ment át. E berendezés tehát az előrefutócsővel biró lövegeknél az indulási hibák kiegyenlítésére értéktelen, mert a golyós ágyazás éppen a gyorsítónyomás föllépésénél hatástalan. A fölső lövegtalpon a tüzelésnél forgó pörgettyű is alkalmazható, mely az indulási hibákat még inkább csökkenti és egyenletesebbé teszi. így alkalmazható pl. egy (J) lendítőkerék, mely az (i) és (il) csapágyak által a fölső lövegtalppal van összekötve (1—3. ábra). Míg az 1—5. ábrák előrefutócsővel biró löveg oly elrendezését mutatják, melynél a cső előrefutása közben a fölső lövegtalp abszolút forgómozgáist nem végez (eltekintve a mozgó tömeg súlypontjának eltolódása által okozott forgómozgástól), mert a mozgótömeg súlyvonala a vízszintes csőcsap tengelyét metszi, a 6. és 7. ábrán előrefutócsővel bjró löveg általánosabb elrendezése látható, melynél a mozgótömeg súlyvonala nem metszi a csőcsap tengelyét, hanem eme tengely fölött (n) magasságban halad el, mi a cső előrefutása közben abszolút forgómozgást okoz. A 6. ábra az előrefutócsővel biró löv.eg , hosszmetszete, a 7. ábra pedig a (7—7) irányban való harántmetszete. Az (A) cső a (B) fölső lövegtalp (b, b) sinein csúszik. A fölső lövegtálpba a (C) rúgóakkumulátor van beépítve, mely hátsó részével a fölső lövegtalphoz erősített (bl) támasztékra, mellső részével a csővel összekötött (H) fékhenger (h) gyűrűjére támaszkodik. A fékhenger (L) dugattyúja a fölső lövegtalppal van összekötve, a dugatty ún alkalmazott (V) szelep pedig arra szolgál, hogv a dugattyú nyílásait a cső előrefutásánál szabaddá tegye és a rúgó hatását a csőre ne akadályozza. A hátrafutásnál ellenben a szelep a dugattyúra fekszik föl és a folyadék csak a huzsgokon hatolhat keresztül, hogy a kívánt fékezést teljesítse. Miután a fölső lövegtalp (P) súlypontja a fölső lövegtalp (D) • csőcsapja előtt van, a fölső lövegtalp nyugalmi helyzetében az óramutató mozgásirányával ellentétes irányban törekedik forogni; ez azonban nem lehetséges, mert az iránygép (f2) fülének alsó széle az iránygép (fl) orsójára fekszik föl. Ha a cső lövésre szabadon bocsáttatik, a fölső lövegtalpra hátrafelé gyakorolt (K) rúgónyomás a fölső lövegtalpat a (Km) nyomatékkal a (D) csőcsapok körül törekedik forgatni. A csővet gyorsító, előre irányuló rúgónyomás (Kr) erőnyomatékot hozza létre, ha (r) a rúgó tengely ének a mozgó tömeg súlyvonalától való távolságát jelenti, melv súlyvonal a csőtengelytől (e) távolságban van. Ez erőnyomaték a fölső lövegtalpat az óramutató mozgásirányában törekedik mozgatni. Ennek eredménye a (K.r — K.m = K.n forgató nyomaték, mely a fölső lövegtalpat az óramutató mozgásirányában törekedik forgatni. Tekintetbe veendő még az a körülmény is, hogy az előrefutó cső a fölső lövegtalp és a cső közös súlypontját szintén előretolja és így a (K.n) forgató nyomatékot csökkenti. E nyomaték azonban az; (n) távolság megfelelő megállapítása aital tetszőleges nagyságúvá tehető úgyr hogy az iránygép (f3) füle tényleg lefelé mozog. Az eddigiek alapjául szolgált, hogy a; löveg méretei következtében az alsó lövegtalp mozdulatlanúl marad. Föltételezve, hogy a csőcsapra gyakorolt (K) nyomás listása alatc az ;>lsó lövegtalp is forog az óramutató mozgásirányában, a (D) csőcsapot a mozgó tömeg súlyvonala