75927. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet visszafutó csövű lövegeknél a visszafutásnak önműködő megrövidítésére elevált lövésnél
a fékdugattyúval együtt az 5. és 6. ábrákon. nagyobb léptékben van föltüntetve és pedig az 5. és 7. ábrákban a részeknek két különböző helyzeténél hosisizmetszetben, a 6. és 8. ábrákban pedig az A—B és C—D vonalak szerinti metszetekben. A részeknek az 5. és 6. ábrákban látható helyzete az 1. ábrának felel meg. A dugattyú itt is a fékhengerben vezetődő és ennek egész belső kerületét érintő (f) korongból áll, melyben a (gl) és (g2) átbocsátócsatornák vannak kiképezve. Ezen átbocsátócsatornákhoz harántirányban radiális haisátékok vannak az (f) korongban kiképezve, melyekben a (hl) és (h2) tolókák sugárirányban eltolhatók. Aszerint, amint ezen tolókák egyáltalán nem nyúlnak a (gl, g2) átbocsátócsatornákba vagy pedig többé ezen csatornákba be vannak tolva, ez utóbbiaknak átbocsátó harántmetszete teljesen szabad vagy pedig többé-kevésbé meg van szűkítve, ill. teljesen el van zárva. A (hl, h2) tolókák a dugattyúrúd falán átjárnak és a dugattyúrúd középvonala felé fordított végükkel az (e) vezérrúdnak megfelelő oldalához fekszenek. A föltüntetett példában ezen tolókák, melyek közül (hl) a viaszai utast és (h2) az előrefutást szabályozza, az (i) rugók segélyével szoríttatnak a vezérrúdhoz. Az (f) korong előtt és mögött a dugattyúrúd hosszirányában eltolható, de el nem forgatható (kl) és (k2) szelepkorongok vannak elrendezve, melyek akként vannak kiképezve, hogy az (f) koronghoz való hozzászorulásnál a (kl) korong a fölső (gl) csatornát, a (k2) korong ellenben az alsó (g2) csatornát elfödi. Vegyük figyelembe mindenekelőtt a cső visszafutását a vízszintes helyzetnél, amikor is az (e) vezérrúdnak az 1. ábráv ban látható szelvénye jut érvényre, melynek fölső határvonala a dugattyúrúd hátsó végénél legközelebb fekszik a dugattyúrúd geometriai tengelyéhez és innen a dugattyúrúd mellső vége felé fokozatosan emelkedik, míg végül oly távolságban, mely a vízszintes helyzetben lévő cső visszafutásának felel meg, a vezérrúd mellső végének hengerfölületébe megy át. Ha már most a vezérrúd a visszafutásnál hátrafelé mozog, miközben természetesen a dugattyúrúd a dugattyúval együtt helyén marad, a vezérrúdnak az imént említett hajlással biró fölső alkotója a (hatásos vezérfonal) a (hl) tolókát az 1. és 5. ábrákban föltüntetett helyzetből fölfelé, vagyis a (gl) átbocsátócsatornába nyomja úgy, hogv ezen esa-" torna a cső visszafutása közben fokozatosan szűkíttetik (7. ábra) ós a visszafutás végén (2. ábra) teljesen záratik. A visszafutás kezdetén továbbá a fékezőfolyadék áramlása folytán a (k2) korong az (f) koronghoz szoríttatik, míg a (kl) korong attól eltolatik (5. ábra,). Az alsó (g2) csatorna tehát a cső viaszafutása közben zárva van úgy, hogy a fékezőfolyadék csupán a (gl) csatornán megy át, mely a leírt módon a visszafutás közben fojtátik és végül teljesen záratik. A cső előrefutásánál ellenben, melynek kezdetét a 2. ábra mutatja, a (kl) korong az (f) koronghoz szorul és ezáltal a (gl) csatornát zárja., míg a (k2) korong eltolódik és a (g2) csatornát nyitja. Ha már most a (h2) tolóka nem volna elrendezve, az egész előrefutás közben a fékezőfolyadék átbocsátó harántmetszete egyenlő volna. Az (e) vezérrúd szelvényének alsó vonala azonban akként van alakítva, hogy az előrefutásnál is a (h2) tolóka a (g2) csatornát lassanként fojtja és végül zárja. A vezérrúdnak ily ívelt hosszszelvényezése azonban nem szorítkozik annak csupán a lövegcső vízszintes helyzeténél fölül és alul fekvő alkotóira, hanem az egész kerület ívelten van kiképezve; a görbék alakja azonban a kerületen nem mindenütt egyforma, hanem akként változik, hogy a vezérgörbe, mely a csőnek vízszintes helyzeténél a vezérrúd mellső