75927. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet visszafutó csövű lövegeknél a visszafutásnak önműködő megrövidítésére elevált lövésnél

- 3 -hengeres részéig halad és oly hosszú, mint a leghosszabb visszafutás, egy az 1. ábrában föltüntetett szelvénytől 45°-kal eltérő szelvényben a leghosszabb csővisszafutás feléig van megrövidítve és már a-vezér rúd felező pontjában éri el a vezérrúd hengeres részének magasságát. A vezérrúdnak ezen hosszanti szelvénye a 3. és 4. ábrákban van föltüntetve. Emellett föltételezzük, hogy a vezérrúd 45°-kal elforgott. A valóságban azonban a vezérrúd helyzetét megtartja és a_ dugattyúrúd a dugattyúval forog el az eleváció változásával. A két határhelyzet közötti helyzeteknek megfelelő szelvényekben a vezérgörbék hossza fokozatosan csökken. A vezérgörbék végpontjai tehát egy csatornavonalon feküsznek, mely a két (1) és (11) határpontokat köti össze egymással. Egyébiránt a vissza-J'utási görbe minden metsző síkban a dugattyúrúd középvonalához képest ugyanazon hajlásszöggel bir. (1—4. ábrák) úgy, hogy a vezérrúd bármely harántmetszetében a határoló pontoknak a dugattyúrúd középvonalától való távolsága különböző, a harántmetszet tehát excentrikus, miként az a 6. és 8. ábrákból látható. A dugattyúrúd elforgása következtében a (hl) és (h2) tolókák a vezérrúd nak különböző vezérgörbéivel érintkeznek. A 3. és 4. ábrák a részeknek a legnagyobb eleváció melletti helyzetét láttatják, ahol is a 3. ábra a visszafutás kezdetét mutatja. Itt a dugattyúrúd elforgatása következtében a (hl) tolóka (*gv kevésbé mélyen fekvő pontban kezdődő vezérgörbére jutott és a (gl) átbocsátócsatornát már a visszaiutás kezdetén mintegy félig elfödi (7. ábra). Ezen vezérgörbe mái- a vezérrúd felező pontjában (ll)-nél (3. és 4. ábrák) végződik úgy, hogy a (gl) átbocsátó csatorna már a leghosszabb visszafutás félénél záratik (4. ábra) és a cső megállíttatik. A dugattyúrúd elforgatása által azonban a viszonyok az előremozgás számára is megváltoztak és pedig, minthogy az előremozgás tekintetében a visszafutáshoz képest ellentett föltételek érvényeselv, ellentett értelemben, mint a visszafutás számára. Míg ugyanis a lövegcsőnek vízszintes helyzeténél az előremozgás kezdetén (2. ábra) a (g2) átbocsátó csatorna mintegy félig van elfödve, addig ezen csatornának nagyobbodó eleválásánál csak kisebb mértékben szabad födve lennie és a legnagyobb eleválásnál egészen nyitva kell állania (4. ábra). A vezérrúd előremozgásii görbéi tehát a visszafutási görbékhez' képest ellentétesen vannak szerkesztve. A leírt szerkezetnél a tolókák sugárirányú ltolódására szolgáló vezérgörbék az előremozgás 'és visszafutás számára tetszőleges törvények és föltételek szerint változtathatók. Míg a leírt példánál föltettük, hogy a tolókák a vezérrúdon csúszva a cső visszafutásánál a dugattyúrúd középvonalától folytonosan távolodnak, a cső előremozgásánál ellenben a dugattyúrúd középvonalához folytonosan közelednek, addig, ha azt különös körülmények szükségessé teszik, a folytonosság meghatározott pontokban iftegszüntethető vagy módosítható. A leírt szerkezet segélyével például elérhetjük azt, hogy az átbocsátó csatornák harántmetszete a visiszafutáskor a cső eleválásánál való kisebbedés helyett növekedjék. A vezérrúdnak ilyen kiképzése péld. szükségessé válhatik, ha esetleg tá-4 bori lövegeknél a visszafutásnak megrövidítését vagy meghosszabbodását a cső szöghelyzetének változtatásánál nem akarjuk előidézni, hanem ellenkezőleg, azt akarjuk, hogy a fékező hengeren belül föllépő folyadéknyomás a cső bármely szög alatti helyzeténél lehetőleg egyenlő maradjon és ne növekedjék, ha a csövet eleváljuk. A jelen szerkezetnél a fékhenger belülről teljesen sima és nem tartalmaz sem hornyokat, sem kiálló részeket, melyek hosszabb használat után elkopás j következtében alakjukat könnyen változ-