75857. lajstromszámú szabadalom • Léghajóváz fatartókból

Megjelent 1920. évi január hó 31-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 75867. szám. V/h. OSZTÁLY Léghajóváz fatartókból. LUFTSCHIFFBAU SCHÜTTE LANZ CÉG MANNHE1M-RHEINAUBAN. A bejelentés napja 1917 jalios hó 6-ika A találmány tárgya fatartóktól álló léghajóváz, amely a tiszta hosszgerendarendszer szerint szekrénytartókból van összeállítva, ahol egy utóbbinak megszakítás nélkül és gyöngíthetetlenül haladnak hátulról előre és belül fekvő haránttartókon keresztül, amelyek ismét gyöngítetlen zárt gyűrűket alkotnak és a hossztartókkal u. n, Diamant-lemezek segélyével vannak összekötve. Az ilyen váz léghajóépítési célokra különösen1

alkalmas, mivel nagy könnyűsége és egyszerűsége, Valamint csekély előállítási költsége mellett kellő szilárdsággal bír, amennyiben hossz- és haránttartói az összeköttetési helyeken nincsenek megszakítva, hanem gyöngítetlenül haladnak tovább. A hossz- és haránttartóknak Diamant-lemezek segélyével való összekötése rendkívül egyszerű és biztos. •Minthogy a haránttartók a váz körül kifeszített külső buroktól a hossztartók magasságával egyenlő távolságban vannak, a burokkal a léghajó mozgása közben nem jutnak érintkezésbe, tehát a hossztartók közötti burokfölületeknek a légnyomás okozta behorpadása alkalmával nem képződhetnek szélzsákok, amelyek az előrehaladó léghajó ellenállásét tudvalevőleg lényegesen fokozzák. A mellékelt rajzon az l.-és 2. ábra a váz egy részének oldalnézete és keresztmetszete, a 3—7. ábrák a váz szerkezetének részleteit mutatják a hossz- és haránttartók összeköttetési helyein, míg a 8—19. ábrákon az egyes tartók különböző kivitelei láthatók. A rajzokon (Q) a haránttartókat, (L) a hossztartókat jelöli. A haránttartók önmagukban zárt gyűrűkből állnak, míg a hossztartók megszakítás nélkül futnak a gyűrűk fölött és azokkal a (D) Diamantlemezek segélyével vannak összekötve, amely a 3. ábrán fölülnézetben, a 4. és 5. ábrán pedig a 3. ábra IV—IV és V—V vonalai szerint vett metszetekben láthatók. A haránttartók között közbenső (Z) gyűrűk vannak elrendezve, amelyek a hossztartókban megerősített egyes gyűrűdarabokból állnak. A 6. és 7. ábra egy hossztartónak egy közbenső tartóval való összeköttetését tünteti föl fölülnézetben és a VII—VII. vonal szerinti metszetben. A tartók csomópontjait keresztben kifeszített acéldrótok kötik össze egymással. Minden csomóponttól két drót halad az átlós irányban szembenfekvő csomópontokhoz, és pedig az (sl) drót a ho«a;-