75711. lajstromszámú szabadalom • Géphajtású szán

gató hajtószerkezet teljesen zárt tokkal vehető körül védelmül a hóval vaJ. betömődés ellen. Ez esetben a hajtószerkezetnek hótól való tökéletesen biztos mentesítésére az erőforrásból vagy akár egyéb forrásból származó fölös meleget magában véve ismert módon a hajtószerkezet melegítésére használhatjuk föl, olyképen, hogy aszerint, amint a szánt, p. o. gőzgép vagy égési erőgép hajtja, a fáradt gőzt, dl a kipuffogó gázokat a tokba vezetjük, minek folytán a tokba netalán behatolt hó megolvad és így nem tapadhat rá a hajtószerkezetre. Más újítás a hajtószerkezet elemeinek sülyesztő és emelőberendezésére vonatkozik. A mellékelt rajz a találmány tárgyának kiviteli példáját szemlélteti és pedig égési erőgép hajtotta szánt lengő (rúgós) hajtókerekekkel ábrázol. Az 1. ábra a géphajtású szánnak vázát a teljes berendezéssel részben metszett oldalnézetben tünteti föl, a 2. ábra bal felében elülnézet, jobb felében metszet a hajtókerekeken át, míg a 3. ábra fölülnézet részben metszve a hajtókerekeken keresztül. A géphajtású szán mindkét oldalon kettesével egymás fölött elrendezett, külső (B, V) és két belső (E) hossztartó, valamint különféle összekötő haránttartók alkotta szekrényalakú keretből áll, amely elülső végével rugalmasan az (A) kormányszánra támaszkodik és hátulsó részére van szerelve az (X) hátsó szán a szán előremozgatására való volt^képeni hajtószerkezettel. A kereten van továbbá a mótor tartozékaival, továbbá a hajtóberendezés és egyéb fölszerelés elhelyezve. A motornak és tartozékainak, valamint a mozgásátvivő berendezésnek általános elrendezése ugyanolyan, mint a közönséges lánchajtású gépkocsié. A kereten legelői van a (k) vízhűtő, s közvetlenül e mögött az (F) robbanó mótor. A motorra következik először is a lendítőkerék (G) kúpos tengelykapcsolóval, majd sorjában a (H) sebességváltó a

(K) lánckerekeknek a (J) kiegyenlítő kerékművel két részre osztott (q) haránttengelyével, azután az (R) hátsó kerekek (P) hajtótengelyének (L, Q) lánchajtása. A harántirányban terjedő, éles (z) fogakkal ellátott (E) hajtókerekek korongalakúak és homlokfalaik, amint a 2. és 3. ábrából kitűnik, tökéletesen simák. A fogak ugyanolyan szélesek, mint a kerékkoszorúk. A kerekek lengékenyen vannak a szánállványon elrendezve és erős rugók hatása alatt a talajra nyomódnak. E célból a (P) keréktengely, amely a kiegyenlítő kerékműre való tekintettel, egy tömör és egy üreges tengelyből áll, (0) lengőkarokba van ágyazva, amelyeket az állvány (N) csapágyaiban forgatható .(M) haránttengely tart. Az (0) lengőkaroknak a (P) tengelyen túl nyúló végei az állvány (T) csapágyaiban forgatható (S) tengelyre szerelt (U) rudakkal csuklósan Össze vannak kapcsolva úgy, hogy a kerekek az (0) lengőkarokra és az (U) rudakra vannak fölfüggesztve. Az (U) rudak fölső végeikkel az (S) tengelynek hüvelyszerű (s) nyúlványain nyúlnak keresztül és az (s) hüvelyekből kiálló végeiken (m) csavaranyákkal vannak ellátva. A rudak köré (f) csavarrugók vannak tekercselve, , amelyek egyfelől az (S) tengely (s) hüvelyére támaszkodnak, másfelől az (U) rudakra csavarolt (m') anyákhoz szorulnak és ekként a kerekeket állandóan a talajra szorítják és a lökéseket fölfogják. Ez a berendezés lehetővé teszi, hogy az (m|) anyák forgatásával a rúgónyomást szabályozzuk, anélkül, hogy ez a kerekek állását befolyásolná, viszont az (m) anyák forgatásával a kerekeket emelhetjük és sűlyeszthetjük és így a pálya mineműségéhez képest beállíthatjuk. Az elülső (A) kormányszán (a) talpai, amint a 2. és 3. ábrából kitetszik, az (R) hajtókerekek nyomába esnek, míg az utóbbiak közvetlenül az (X) hátsó szán (x) talpai fölött vannak elrendezve. A szánállvánnyal mereven összekötött (x) talpak egy-egy hosszúkás (x') hasitokkal vannak ellátva, amely hasítékokon a ke-