75711. lajstromszámú szabadalom • Géphajtású szán

gató hajtószerkezet teljesen zárt tokkal vehető körül védelmül a hóval vaJ. betö­mődés ellen. Ez esetben a hajtószerkezet­nek hótól való tökéletesen biztos mente­sítésére az erőforrásból vagy akár egyéb forrásból származó fölös meleget magá­ban véve ismert módon a hajtószerkezet melegítésére használhatjuk föl, olyképen, hogy aszerint, amint a szánt, p. o. gőzgép vagy égési erőgép hajtja, a fáradt gőzt, dl a kipuffogó gázokat a tokba vezetjük, minek folytán a tokba netalán behatolt hó megolvad és így nem tapadhat rá a hajtószerkezetre. Más újítás a hajtószer­kezet elemeinek sülyesztő és emelőberen­dezésére vonatkozik. A mellékelt rajz a találmány tárgyának kiviteli példáját szemlélteti és pedig égési erőgép hajtotta szánt lengő (rúgós) hajtókerekekkel ábrázol. Az 1. ábra a géphajtású szánnak vázát a teljes berendezéssel részben metszett ol­dalnézetben tünteti föl, a 2. ábra bal felében elülnézet, jobb felé­ben metszet a hajtókerekeken át, míg a 3. ábra fölülnézet részben metszve a hajtókerekeken keresztül. A géphajtású szán mindkét oldalon kettesével egymás fölött elrendezett, külső (B, V) és két belső (E) hossztartó, valamint különféle összekötő haránttar­tók alkotta szekrényalakú keretből áll, amely elülső végével rugalmasan az (A) kormányszánra támaszkodik és hátulsó részére van szerelve az (X) hátsó szán a szán előremozgatására való volt^képeni hajtószerkezettel. A kereten van továbbá a mótor tartozékaival, továbbá a hajtó­berendezés és egyéb fölszerelés elhelyez­ve. A motornak és tartozékainak, vala­mint a mozgásátvivő berendezésnek álta­lános elrendezése ugyanolyan, mint a kö­zönséges lánchajtású gépkocsié. A kereten legelői van a (k) vízhűtő, s közvetlenül e mögött az (F) robbanó mótor. A motorra következik először is a lendítőkerék (G) kúpos tengelykapcsolóval, majd sorjában a (H) sebességváltó a (K) lánckerekek­nek a (J) kiegyenlítő kerékművel két részre osztott (q) haránttengelyével, az­után az (R) hátsó kerekek (P) hajtóten­gelyének (L, Q) lánchajtása. A haránt­irányban terjedő, éles (z) fogakkal ellá­tott (E) hajtókerekek korongalakúak és homlokfalaik, amint a 2. és 3. ábrából ki­tűnik, tökéletesen simák. A fogak ugyan­olyan szélesek, mint a kerékkoszorúk. A kerekek lengékenyen vannak a szánállvá­nyon elrendezve és erős rugók hatása alatt a talajra nyomódnak. E célból a (P) keréktengely, amely a kiegyenlítő kerék­műre való tekintettel, egy tömör és egy üreges tengelyből áll, (0) lengőkarokba van ágyazva, amelyeket az állvány (N) csapágyaiban forgatható .(M) harántten­gely tart. Az (0) lengőkaroknak a (P) tengelyen túl nyúló végei az állvány (T) csapágyaiban forgatható (S) tengelyre szerelt (U) rudakkal csuklósan Össze vannak kapcsolva úgy, hogy a kerekek az (0) lengőkarokra és az (U) rudakra vannak fölfüggesztve. Az (U) rudak fölső végeikkel az (S) tengelynek hüvely­szerű (s) nyúlványain nyúlnak keresztül és az (s) hüvelyekből kiálló végeiken (m) csavaranyákkal vannak ellátva. A rudak köré (f) csavarrugók vannak tekercselve, , amelyek egyfelől az (S) tengely (s) hü­velyére támaszkodnak, másfelől az (U) rudakra csavarolt (m') anyákhoz szorul­nak és ekként a kerekeket állandóan a ta­lajra szorítják és a lökéseket fölfogják. Ez a berendezés lehetővé teszi, hogy az (m|) anyák forgatásával a rúgónyomást szabályozzuk, anélkül, hogy ez a kerekek állását befolyásolná, viszont az (m) anyák forgatásával a kerekeket emelhet­jük és sűlyeszthetjük és így a pálya mi­neműségéhez képest beállíthatjuk. Az elülső (A) kormányszán (a) talpai, amint a 2. és 3. ábrából kitetszik, az (R) hajtókerekek nyomába esnek, míg az utóbbiak közvetlenül az (X) hátsó szán (x) talpai fölött vannak elrendezve. A szánállvánnyal mereven összekötött (x) talpak egy-egy hosszúkás (x') hasitokkal vannak ellátva, amely hasítékokon a ke-

Next

/
Thumbnails
Contents