75464. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerék járművek számára

_ 2 • -külső koszorú közti összekötőrudak a keréktengelyre függélyes síkban mozgat­hatók, a rugók maguk pedig sugárirány­ban nyomatnak össze, illetőleg huzatnak széjjel. Ezt a munkámódot biztosítandó, azon rűgóvégnek, ahol az összekötőrudak támadnak, a belső koszorún szilárd veze­tést adhatunk. A külső koszorú oldalirányú igénybe­vételének fölvételére a rugók ós a külső koszorú közti összekötőrudak a belső ko­szorú külső kerületén a keréktengelyre merőleges síkban vezettetnek. Ez a veze­tés nagyon hatásos, mert a két koszorú közti köz meglehetős kicsi, tehát az össze­kötőrudak a külső koszorúval való össze­foglalásuk helyéhez egészen közel van­nak oldalirányban megtámasztva. A rajzon a találmány tárgyát egy ki­viteli alakban példaképen tüntettük föl és pedig az 1. ábrán * kerék részben metszett oldal­nézetben, míg a 2. ábrán részlien metszett fölülnézetben. A keréknek fából való (1) belső koszo­rúját a (2) vasabroncs veszi körül és a szokásos (3) küllők kötik össze a (4) ke­rékaggyal. Az (!) koszorún két-két küllő közt az utóbbiak irányában kinyúló (5) szelence fölvételére kivágás van képezve. Az (5) szelence a kerékkoszoru felőli végén kibővül, hogy itt, a koszorú és a (2) vasabroncs fogva tartassék. Az (5) szelencében a (6) csavarrugó van elren­dezve, melynek egyik vége a szelencének kibővülő részébe pontosan beleillik, ille­tőleg erősen beléfekszik, míg a másik vége a kerékagy felőli oldalon a (7) gyűrű körül csavarva szűk tekerületek­kel a gyűrűre szorosan rá van erősítve. A (7) gyűrűt csak a (8) anya körül le­het forgatni, máskülönben nem mozgat­, ható; a (8) anya a (9) rúdra van osava­rolva, mely a rúgó belsején keresztül­haladva, oldalirányú játék nélkül a vas­abroncs hasítékán megy keresztül, a vé­gén pedig a kerék külső (10) koszorújá­nak belső fölületével csuklósan van ösz­*zekötve. Csuklós összeköttetés gyanánt a (11) csap szolgál, mely a (9) rúd sze­mén és a (10) koszorú két fülén van át­dugva. A (7) gyűrű (.12 ( gallérral van ellátva, mely pontosan az (5) szelencébe illik és arra szolgál, hogy a rúgó végének veze­tést nyújtson. ' A (.10) külső koszorú köré egy rugal­mas abroncs van fektetve, mely a föltün­tetett kiviteli példában a (14) oldalkoszo­ruk és (15) csapok segélyével a (10) ko­szorú szélein megerősített (16) köpenyen belül ágyazott töltőanyagból áll. Ha valamennyi rúgó, amelyek mind egyenlő erősek, a (8) anyákkal úgy van beállítva, hogy7 nincs bennük feszültség, ha a kerék nincs megterhelve, úgy az alsó rúgó húzásnak, a legfölső pedig nyomás­nak lesz kitéve, mihelyt a jármű súlya a kereket megterheli. Az alsó rúgó tehát húzórúgó gyanánt, a fölső pedig nyomó­rúgó gyanánt hat, miközben mindegyik a teher egy részét hordja. Valamennyi többi rúgó összekötőrúdja az (.1) és a (10) koszorúk exoentricitásá­nál fogva egymással szemben ferdén áll be, miközben a rudaknak a rugókon való megerősítő helye csak sugárirányban mozdulhat el; a fölső kerékfélhez tartozó rugók ugyanis mind nyomva, az alsó fél­hez tartozók pedig mind húzva lesznek. Az erő fölvételében valamennyi mint húzó- és mint nyomórúgó működik együtt. Az (1) belső koszorún támadó azon erőnyom atékot, mely a motortól vagy a féktől ered, a szükségnek megfelelően szintén a rugók veszik föl, nevezetesen rúdjaik szintén ferde állásba kerülnek s ezáltal is a rugók összenyomása, illetőleg ennek ellenhatása okoztatik. Az oldalirányú helyzetváltozást a (9) rudak akadályozzák meg, melyek a vas­abroncs kerületének hasítékaiban nem birnak oldalirányú játékkal. Mivel ez a vezeték nagyon közel fekszik a (9) ru­dak és a külső koszorú összefoglalásának helyéhez, úgy a rudak aránylag kevéssé vétetnek igénybe.

Next

/
Thumbnails
Contents