75358. lajstromszámú szabadalom • Fából vagy más megfelelő anyagból való csuklós talp lábbeliekhez

— 2 hiányok lesznek. Minthogy továbbá ezek­nek a fatalpaknak olcsó tömegcikknek kell lenniök, a pontos munkával járó költségtöbbletet el nem bírják. További hátránya az ismertetett össze­köttetési módnak az összekötőcsík ked­vezőtlen igénybevétele, amely miatt az összekötőcsík csakhamar elpusztul. Ugyancsak súlyosan érezhető hátrány ered abból, hogy az összekötő bőr- vagy más csíkot szögekkel rögzítik a fataip egyesítendő részein. A bőrcsíknak ily mó­don való rögzítése folytán lígy magában a bőrcsíkban stb., mint a fatalpban ked­vezőtlen belső anyagigénybevételek lép­nek föl, amelyek az egész talp időelőtti elpusztulására vezetnek. A bevert szögek a. bőrt átlyukasztják úgy, hogy azt már kezdetben is csupán azon kis körgyűrű alakú fölület rögzíti, amelyet a. szögfej kiálló pereme nyújt, mimellett a bevert szögek a talp faanyagában repesztő hatá­sokat idéznek elő. A folytonos, igénybe­vétel folytán a szögek meglazulnak ós ezen állapotban a járást kellemetlenné, végül pedig lehetetlenné teszik. Az ismer­hetett káros hatások szükségképen bekö­vetkeznek, minthogy a szögeket, ha azt akarjuk, hogy azok fejein járni lehessen, erősen be kell verni az összekötő csíkba. Az akadálytalan járás és biztos rögzítés követelményei ily módon kizárják egy­mást, mert ha egészen elsűlyésztjük a szögfejet, akkor az az összekötő bőrda­rabot csakhamar teljesen átszakítja, a mérsékelt sűlyesztés pedig a lábtalp sé­rülését okozza. A bőr- vagy más rostanyagból' való csík használhatóságát az a körülmény is korlátozza, hogy ezen anyagok az időjá­rás viszontagságaival, illetve a nedves­séggel szemben nemcsak nem érzéketle­nek, de bizonyos körülmények között szi­lárdságukat és alakjukat nedvesség be­hatása alatt teljesen elvesztik. A fentiekben ismertetett hátrányok nagyjában meg vannak azon szíjaknál, hevedereknél, illetve bőröknél stb. is, amelyek a fatalpnak a lábfejen való meg­tartására szolgálnak, illetve amelyek a talpon a cipő, csizma, sarú, szandál stb. fölső része. A találmány tárgyát tevő talpnál mindezen hátrányok meg vannak szün­tetve és pedig felette egyszerű és gya­korlati módon azáltal, hogy a fataip mellső és hátsó részének egyesítésére, illetve egymással való kapcsolására nem bőrt vagy más rostos anyagot, hanem fémből vagy más megfelelő szilárdságú és ellenálló anyagból való kengyelt hasz­nálunk, amely külön rögzítőközegek nél­kül köti össze egymással a fataip mellső és hátsó részét Ezt a kengyelt a mellső és hátsó rész érintkező élei közelében al­kalmazott furatokban, illetve hornyokban helyezzük el úgy, hogy ily módon egy­részt a két rész szilárd és biztos kapcso­lását, másrészt a mellső és hátsó rész szükséges szabad kilengését érjük el. Az említett kengyel minden nehézség nélkül akképen is képezhető ki, hogy az egyide­jűleg a fataip hordószíjának rögzítésére is alkalmas. A találmány tárgyát tevő talpnak egyes jellemző sajátságai a mellékelt raj­zokban példaképen vázlatosan föltünte­tett kiviteli alakok alább következő rész­letes leírásából tűnnek ki. Az 1. ábra a találmány tárgyát tevő fataip egyik egyszerű kiviteli alakját fölülné­zetben ábrázolja. A 2. ábra ennek oldalnézete. A 3. ábra metszet az 1. ábra I—I vonala szerint. A 4. ábra egy másik kiviteli alakot fölül­nézetben szemléltet. Az 5. ábra ennek oldalnézete. A 6. ábra metszet a 4. ábra II—II vonala szerint. A 7. ábra a fataip egy további kiviteli alakját metszetben mutatja. A 8., 9. és 10. ábrák oly kiviteli alakok, amelyeknél az összekötő kengyel nem fu­ratokban, hanem hornyokban van elhe­lyezve. A 11. ábrában föltüntetett fataip egy alsó és egy fölső rétegből áll, amelyek akké-

Next

/
Thumbnails
Contents