75358. lajstromszámú szabadalom • Fából vagy más megfelelő anyagból való csuklós talp lábbeliekhez

— 2 hiányok lesznek. Minthogy továbbá ezeknek a fatalpaknak olcsó tömegcikknek kell lenniök, a pontos munkával járó költségtöbbletet el nem bírják. További hátránya az ismertetett összeköttetési módnak az összekötőcsík kedvezőtlen igénybevétele, amely miatt az összekötőcsík csakhamar elpusztul. Ugyancsak súlyosan érezhető hátrány ered abból, hogy az összekötő bőr- vagy más csíkot szögekkel rögzítik a fataip egyesítendő részein. A bőrcsíknak ily módon való rögzítése folytán lígy magában a bőrcsíkban stb., mint a fatalpban kedvezőtlen belső anyagigénybevételek lépnek föl, amelyek az egész talp időelőtti elpusztulására vezetnek. A bevert szögek a. bőrt átlyukasztják úgy, hogy azt már kezdetben is csupán azon kis körgyűrű alakú fölület rögzíti, amelyet a. szögfej kiálló pereme nyújt, mimellett a bevert szögek a talp faanyagában repesztő hatásokat idéznek elő. A folytonos, igénybevétel folytán a szögek meglazulnak ós ezen állapotban a járást kellemetlenné, végül pedig lehetetlenné teszik. Az ismerhetett káros hatások szükségképen bekövetkeznek, minthogy a szögeket, ha azt akarjuk, hogy azok fejein járni lehessen, erősen be kell verni az összekötő csíkba. Az akadálytalan járás és biztos rögzítés követelményei ily módon kizárják egymást, mert ha egészen elsűlyésztjük a szögfejet, akkor az az összekötő bőrdarabot csakhamar teljesen átszakítja, a mérsékelt sűlyesztés pedig a lábtalp sérülését okozza. A bőr- vagy más rostanyagból' való csík használhatóságát az a körülmény is korlátozza, hogy ezen anyagok az időjárás viszontagságaival, illetve a nedvességgel szemben nemcsak nem érzéketlenek, de bizonyos körülmények között szilárdságukat és alakjukat nedvesség behatása alatt teljesen elvesztik. A fentiekben ismertetett hátrányok nagyjában meg vannak azon szíjaknál, hevedereknél, illetve bőröknél stb. is, amelyek a fatalpnak a lábfejen való megtartására szolgálnak, illetve amelyek a talpon a cipő, csizma, sarú, szandál stb. fölső része. A találmány tárgyát tevő talpnál mindezen hátrányok meg vannak szüntetve és pedig felette egyszerű és gyakorlati módon azáltal, hogy a fataip mellső és hátsó részének egyesítésére, illetve egymással való kapcsolására nem bőrt vagy más rostos anyagot, hanem fémből vagy más megfelelő szilárdságú és ellenálló anyagból való kengyelt használunk, amely külön rögzítőközegek nélkül köti össze egymással a fataip mellső és hátsó részét Ezt a kengyelt a mellső és hátsó rész érintkező élei közelében alkalmazott furatokban, illetve hornyokban helyezzük el úgy, hogy ily módon egyrészt a két rész szilárd és biztos kapcsolását, másrészt a mellső és hátsó rész szükséges szabad kilengését érjük el. Az említett kengyel minden nehézség nélkül akképen is képezhető ki, hogy az egyidejűleg a fataip hordószíjának rögzítésére is alkalmas. A találmány tárgyát tevő talpnak egyes jellemző sajátságai a mellékelt rajzokban példaképen vázlatosan föltüntetett kiviteli alakok alább következő részletes leírásából tűnnek ki. Az 1. ábra a találmány tárgyát tevő fataip egyik egyszerű kiviteli alakját fölülnézetben ábrázolja. A 2. ábra ennek oldalnézete. A 3. ábra metszet az 1. ábra I—I vonala szerint. A 4. ábra egy másik kiviteli alakot fölülnézetben szemléltet. Az 5. ábra ennek oldalnézete. A 6. ábra metszet a 4. ábra II—II vonala szerint. A 7. ábra a fataip egy további kiviteli alakját metszetben mutatja. A 8., 9. és 10. ábrák oly kiviteli alakok, amelyeknél az összekötő kengyel nem furatokban, hanem hornyokban van elhelyezve. A 11. ábrában föltüntetett fataip egy alsó és egy fölső rétegből áll, amelyek akké-