74898. lajstromszámú szabadalom • Erőgépvezérmű

képes. A zárás ekkor késve következik be, ami túl nagy töltést és ennek megfelelően a gép túl nagy teljesítményét vonja maga után. A sebességszabályozó ugyan most működésbe jön, hogy a töltést a helyes mértékre vigye vissza, amennyiben ugyanis pl. a szelep nyitva tartására ható erőt csökkenti vagy közvetlenül a szoroson ülő szelepet megmozgatni igyekszik. Azon erő azonban, melyet kikapcsolni vagy maga kifejteni képes, természetesen korlátolt. Ha a határ el van érve, a fojtás azon dugattyúállásnál, melynél az illető terhelésnél a gőz elzárásának történnie kellene, a sebességszabályozó által esetleg közvetlenül gyakorolt támogatással egyetemben is, még mindig túl csekély lehet, hogy a szelep mozgási ellenállását legyőzhesse. A szelep záródása ekkor, a sebesiségszabályozó beavatkozása dacára, késve megy végbe, vagy más szavakkal: a gép szabályozása i megszűnik. Tekintetbe veendő továbbá, hogy a dugattyúnak a löket közepén való túlhaladása után a dugattyú sebessége és ezzel a hajtóközeg fojtáísia ismét csökken. Ha tehát a szelep záródása addig be nem következett, legkorábban a löket vége felé történik ez meg, ha a kibocsátó szervek nyitásakor a hengerben a nyomás erősen csökken, föltéve természetesen, hogy a szelep ellenállása egyáltalában legyőzhető. Erősebb ellenállásoknál tehát a gép teljes hengertöltésekkel dolgozik, tehát ismét nem szabályozható többé. A fölsorolt hátrányokat a jelen találmány tárgyánál azáltal küszöböljük ki, vagy legalább is jelentékeny mértékben csökkentjük, hogy mindegyik hengeroldalon több, megfelelően kisebb bebocsátó szelepet rendezünk el. Minthogy a zavarok, melyeknek ártalmatlanná tételéről van itt szó, a véletlenségtől függnek és így nem valószínű, hogy egyidejűleg több szelepnél lépjenek föl, ezért nagyobb számú szelepnél általában számolni lehet azzal, hogy zavar bekövetkezésekor csak egy szelep akadályoztatik mozgásában és igényel zárására a normálisnál nagyobb erőt. Ez a szelep azután, míg a többi szelep már záródott, nyitva marad. Minthogy azonban az egyes szelep bebocsátó keresztmetszete az egész beboosátókeresztmetszetnek csak tört részét teszi, ezért a nyitva maradt szelepen abnormálisan erős fojtás keletkezik, mely megfelelő nyomásesést von maga után a hengerben. Ez a nyomás a szelepkeresztmetszetben föllépő áramlási sebesség négyzetétől függ és így rendkívül nagy; ennek megfelelően a valamely ellenállás legyőzésére esetleg szükséges fölösleges záróerő sokkal gyorsabbabn éretik el, mint akkor, ha csak egyetlenegy szelep volna alkalmazva. Ez a gőzliengerdiagramm alakulására és a gép szabályozhatóságára rendkívül előnyös viszonyokat eredményez, ami legjobban igazolható egy diagramm alapján, aminő a mellékelt rajzon van bemutatva. E diagrammban (pl) a gőznek a hengerbe való beömlési nyomását jelenti, (a—b) a beömlési töltési vonal; (b)-nél, normális körülmények közt, a töltés már befejezve kell, hogy legyen. E ponton a beömlési nyomás már annyira csökkent, hogy a külső szelepoldalra ható nyomás legyőzi a beömlési nyomást és a szelep záródását idézi elő. Ha már most csak egyetlenegy bebocsátószelep van és mozgási ellenállás válik észrevehetővé, a szelep egyideig még nyitva van és a beömlési vonal a (b) ponton túl a (c) pont irányában folytatódik. Emellett a szelepben a fojtás és ezzel a szelep zárására ható erő folytonosan nő. A (c) ponton e fojtás (c—d) értékkel nőtt. Ha most a mozgási ellenállás éppoly nagy, hogy a (cd) erő azt legyőzi, a szelep a (c) pontban záródik és az (a, c, 1, i, k) nagy diagramm keletkezik. Ha már most négy bebocsátószelep van alkalmazva, melyek közül három idejekorán, a (b) pontban zárul, míg a negyedik mozgásában gátolva van, akkor a beömlési vonal a (b) ponttól kezdve erőben sűlyed, kb. a pontozva rajzolt (bg) vo-