74898. lajstromszámú szabadalom • Erőgépvezérmű

nal szerint, mely fölső részében csak kevéssé fekszik a (b—f) vonal fölött. Ha a mozgási ellenállás pontosan annyi, mint előbb az egyetlen szelepnél, akkor, mint könnyen belátható, a függve maradt szelep záródása már a (g) pontban következik. be. A (g) ponttól kezdődik tehát a normális expanzió. A keletkező (abghik) diagramm csak igen kissé tér el a normális (abfik) diagrammtól. A diagrammból látható az is, hogy a pótlólagos záróerő, mely a növekedő fojtás folytán egy bizonyos időpontban bekövetkezik, a négy szelep egyikének függve maradásakor tetemesen nagyobb, mint akkor, ha csak egyetlen bebocsátószelep van alkalmazva, mely függve marad. Ha a dugattyú elérte legnagyobb sebességét, a pótlólagos záróerő az egyik esetben (d—m)-mel, a másikban ellenben csak (d-—c)-vel egyenlő. Következik ebből, hogy több bebocsátó szelep alkalmazásakor, ha egyikük függve marad, tetemesen nagyobb ellenállások győzhetők le, mint egyetlenegy szelep alkalmazásakor és belátható, hogy rendszerint a nyitva maradt szelep röviddel a többi szelep záródása után záródik, úgy hogy a gép teljesítményében változás egyáltalában nem, vagy csak jelentéktelen mértékben idéztetik elő. Ha a szelep a löket közepén, azaz olyan időpontban, midőn a dugattyú legnagyobb sebességét érte el, még nincs zárva, akkor csak egyetlenegy szelep alkalmazása esetén, a pótlólagos erő tetemes nagyobbodása, mely a szelep záródását idézhetné elő, csak a kipuffogáskor következik be (v. ö. az (acnik) diagrammot). Más szavakkal: teljes töltést kapunk és a gép többé nem szabályozható. Ha ellenben, mint előbb fölttettük, négy szelepünk van, melyek közül egy függve marad, akkor a zárást előidéző pótlólagos erő a löket közepén túl is még igen tetemes mértékben nő, amint azt a (bgme) vonal világosan mutatja. A diagramm és a gépteljesítmény nagyobbodása ez esetben, még ha a függve maradt szelep egyáltalában nem is zár, még olyan határokon belül marad, hogy a szabályozó a többi szelep nyitási idejének megrövidítéséből származó hiányt még kiegyenlítheti. A dugattyú mindkét oldalán több bebocsátó szeleppel biró gép szabályozásának lehetősége, mely szelepek közül egy mozgásában gátolva van, természetesen nem attól függ, hogy önműködően ható sebességszabályozó van-e alkalmazva, vagy sem, hanem e lehetőség akkor is meg van adva, ha a fordulatszámot kézzel változtatjuk, vagy a teljesítményt a hajtóközeg fojtásával szabályozzuk. A leírt hatás létrehozására legalább is két szelepre van szükség mindkét dugattyú oldalon. Annál erősebb azonban e hatás, minél nagyobb a szelepek száma és minél kisebb ezzel egyetlenegy szelep bebocsátó keresztmetszete az összbebobocsátó keresztmetszethez képest. Megmarad, bár ha kisebb mértékben is, e hatás akkor is, ha egyetlenegy szelep helyett kettő, vagy több gátoltatik egyidejűleg mozgásában, ameddig ez nem valamennyi, a dugattyú egyik oldalán levő szelepnél következik be. A találmánnyal élérjük, hogy a szelepekben mozgási zavarok, melyek csak egyetlenegy szelep alkalmazásakor üzemzavarokat vonnának maguk után, anynyira ártalmatlanná válnak, hogy a gép mindig jól szabályozható marad és hogy a gép gazdaságossága semmiképen sem, vagy csak oly kevéssé befolyásoltatik, hogy a további folytonos üzem kérdésessé nem válik. A sajátszerű hatás nincs ahhoz sem kötve, hogy egy csoport szelepei egymással egyenlők legyenek. Ellenkezőleg az olyan szelepek, melyek szerkesztési tekintetekből egymástól eltérően vannak kiképezve, vagy pedig, készítési hibák folytán, egymással nem egyeznek pontosan meg, vagy melyeket a sebességszabályozó nem pontosan egyenlő erősen befolyásol, ennek dacára csaknem pontosan egyidejűleg fognak zárni. Mert, mi-